Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK: - ELNÖK (DR. BRENNER KOLOMAN): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1157 keresztül, ahol önök ennek csak ügynökei. És egészen elképesztő, hogy meg sem próbálják megmagyarázni a bizonyítványt. Azt is látjuk, hogy a vagyonkimentés tekintetében, bár próbálkoznak sok minden magyarázattal, a nemzeti vagyonról szóló törvény rendelkezéseit önök ma itt egyszer sem említették. Nem tudom, hogy nem merik, vagy nem akarják, de három passzus vonatkozott azokra az állami vagyonelemekre, amelyeknek a kijátszása most zajlik. És a három közül a legfontosabb passzus az, hogy ha jogsértés tetten érhető, akkor az eredeti állapot helyreállítása foganatosítható, képviselőtársaim. A kiszervezett alapítványi vagyon tekintetében ugyanakkor ez a nemzeti vagyonról szóló törvényben lévő passzus már nem érvényesíthető. Ez az egysoros módosítás az önök árulását leleplezi, és azt, hogy egy 1000 milliárdos vagyontömeget igyekeznek kiszervezni, de efölött már garancia nem érvényesíthető. Én egyébként ismerem ezt a brancsot régről: 2010 óta vagyok országgyűlési képviselő, ’11-ben már a Hajógyári-szigetért küzdöttem óbudai, nemzeti gondolkodású polgárként, mert láttam azt, hogy önök egy kaszinóvárost akarnak a Hajógyári-szigetre építeni. Akkor, ha emlékeznek még, a „Magyarország vége” tábla is megjelent ott, a Hajógyári-sziget egyik hídjánál, mert egyértelmű volt, hogy egy külföldi befektetésnek akartak megágyazni, szállást csinálni a magyar létérdekek totális, elképesztő feladásával. Akkor az őrületet sikerült megállítani. Most pedig, láss csodát, az egyik alapítvány kezelésébe kerül a Hajógyári-szigeten, fél tucat műemlékkel együtt még a bezárt szórakozóhelyeket magába foglaló terület is. És ugye, az utóbbi időben már lakóparkot próbáltak oda építeni, sportközpontnak álcázott lakóhelyeket próbáltak építeni. Hozzáteszem: a közelben nálunk, a Római-parton is változtatási tilalmat rendeltek el. Aztán feloldották ezt a tilalmat egy pillanatra, amíg az önök egyik jó barátjához köthető lakópark építési engedélyt kap, majd amikor az engedély megvolt, újra elrendelték a változtatási tilalmat. Tehát már a látszatra sem adnak, amikor a saját beruházásaikról van szó, most pedig Demeter Szilárd és csapata megkapta a Hajógyári-sziget szinte teljes déli területét, az említett Hadrianus-palotával és további műemlékekkel. Ne gondolják, hogy ezt így fogjuk hagyni! És nem azért nem hagyjuk így, mert a modernitás ellenségei vagyunk, vagy nem szeretnénk fejlesztéseket Magyarországon. Dehogynem szeretnénk, csak nem önöket akarjuk gazdagítani, hanem a magyar honfitársainkat, a magyar polgárokat, és nem akarjuk, hogy az adófizetők pénzét önök vigyék el, hanem ezt egyértelműen a honpolgárok oldalán szeretnénk hasznosítani. Azt is látjuk, hogy továbbra sem egyértelmű, hogy a kiszervezett vagyontárgyakat eladhatják-e. Bizonyos körülmények között igen. Azt sem látjuk a leírtakban, hogy az ingatlanokat, mondjuk, egyetemek esetében, kizárólag oktatási célokra lehetne hasznosítani. Azt látjuk, hogy ha adott esetben dobra vernek egy ilyen ingatlant, akkor a bevételét hasonló célokra kell fordítani, ez leírásra került, ezt ne vitassuk. De azt nem látjuk, hogy ezt az óriási, több száz milliárdos ingatlantömeget ne lehetne, mondjuk, más célokra hasznosítani az önök emberei által, akik fölött az önök elképzelései szerint ennek a parlamentnek nem lesz kontrollja. Éppen ezért kérem önöket arra, hogy ezt a modern kori padlássöprést fejezzék be. Nem azért, mert az ellenzék kénye-kedve szerint majd mi kormányra kerülve ezt meg fogjuk állítani, hanem mert a jogállami normák meg fogják állítani ezt az őrületet. Ha csak betartjuk az Alaptörvényben foglalt rendelkezéseket és a magyar törvényeket, akkor erre a vagyonkijátszásra nem kerül sor, és nem érzem magam feljogosítva, hogy személyes jó tanácsokat adjak Magyarország Kormánya bármely államtitkárának vagy itt ülő képviselőjének. Azt viszont elvárom, hogy ha a magyar fiatalok, a magyar hallgatók jelenlegi élethelyzetéről beszélnek, akkor beszéljenek arról is, hogy milyen jövőképet szánnak nekik; hogy esetükben a diákhitelbe kényszerítés lenne a jövőkép vagy éppen az, hogy kínai egyetemi város helyett saját diákváros, saját lakhatási lehetőségeket, egy lakhatási támogatási rendszert, ne adj’ isten, egy bérlakásprogramot kapjanak, ami egyébként 11 éve fájó módon hiányzik Magyarország életéből. A költségvetésben most is megjelölöm államtitkár úr számára a forrásokat nagyon szívesen erre, hiszen nagyságrendileg 150-200 milliárd forintból egy országos kiterjedésű bérlakásprogram elindítható, elkezdhető lenne. Itt nyomott bérleti díjak mellett 6-8 év elteltével bekerülési költségen megvásárolhatóvá is lehetne tenni ezeket az ingatlanokat, a szülőföldön boldogulást és a jólét lehetőségét elérve minden magyar számára. Önök viszont érdekes módon a vegytisztán neoliberális gazdasági modellt az állampárti padláslesöpréssel párosították, és valami egészen furcsa hibrid jött létre ebből. Azt látjuk, hogy azoknak kedveznek, akik a társadalom szerencsésebb osztályaihoz tartoznak, és azoknak nem adnak életlehetőségeket, akik nehezebb sorú fiatalok. Az önök támogatási rendszeréről mindent elmond, hogy miniszteri fizetéssel lehet balatoni házra tízmilliós nagyságrendű kedvezményt kapni, albérletben élő fiatalként jó esetben kedvezményes hitelt lehet kapni, ha a közvetítő bank úgy gondolja, hozzájárul, és hitelképesnek minősíti a polgárt. Ugyanez igaz egyébként a moratóriumtól kezdve számos egyéb rendelkezésre, de maradjunk a napirend tárgyánál.
