Országgyűlési Napló - 2021. évi tavaszi ülésszak
2021. április 9. péntek - 189. szám - Az ülésnap megnyitása - A Jövő Nemzedék Földje Alapítványról, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról és az ezzel összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, a MOL - Új Európa Alapítvány létrehozásáról és a részére történő... - ELNÖK: - SCHANDA TAMÁS JÁNOS innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
1153 ez hangzott el, a legkomolyabb kritika az, hogy önmaguk dönthetnek a megüresedő kuratóriumi helyekről, amennyiben az alapítóijog-gyakorlást megkapják. De számtalan ilyen testületet ismerünk. Itt merül fel talán a „feudalizmus” kifejezése képviselő úrnak. De akkor ezzel az erővel a képviselő úr az Akadémiát is támadja, ahol szintén a bent lévő tagok döntenek arról, hogy kit vesznek még fel? Vagy akár az Ügyvédi Kamarát? Vannak ilyen testületek, és ez egy legitim megoldása annak, hogy pontosan annak érdekében, hogy hosszú távon biztosítani lehessen egyébként a függetlenséget, a stabilitást és a szakmaiságot, a stratégiai célok érvényesülését, ezért ilyen megoldáshoz nyúl a jogalkotó. (15.40) Nem példa nélküli. És ha az egyetemek világát feudalizmusnak nevezi képviselő úr, akkor ez vonatkozik az Akadémiára is? Én bízom benne, hogy nem erről van szó. Másrészt a finanszírozás kapcsán, ha jól értettem, képviselő úr azt kifogásolta, hogy demokráciában nem adható ilyen hosszú távra elköteleződés. Én pedig azt gondolom, fontos dolog, hogy 15-25 éves keretszerződések jönnek létre és azon belül néhány éves finanszírozási szerződések, mert az egyetemek világában - és szerintem ezt képviselő úr is pontosan jól tudja, hiszen sokkal több időt töltött az egyetemek világában, mint akár én magam - mégiscsak fontos az, hogy hosszú távra kiszámítható működést tudjon biztosítani az egyetem vezetése a saját munkatársai számára, hogy kiszámítható karrierlehetőséget, biztos megélhetést és belátható jövőt tudjon a saját munkatársainak, tanárainak, oktatóinak, kutatóinak biztosítani. És ehhez bizony a finanszírozás kiszámíthatósága fontos. Én ezt nem hátrányként, hanem előnyként tudom az új rendszer esetében felhozni. Ráadásul képviselő úr azt is jelezte, hogy nem tudja levezetni az egyébként jónak tartott felsőoktatási stratégiából a modellváltást, én pedig azt állítom, és ebben vitatkoznék képviselő úrral, alelnök úrral, hogy ez azért levezethető, hiszen bár az alapítványi formát valóban nem tartalmazza a stratégia, de azokat a mondatokat egyértelműen, hogy miért van szükség erre a modellváltásra, hogy az intézmények valódi verseny- és teljesítménykényszer nélküli helyzetben vannak, adminisztrációjuk bürokratikus, és számos szempontból idejétmúlt irányítási struktúrával rendelkeznek. Vagy, csak hogy még egy mondatot olvassak: „A versenyképes képzés és a színvonal emelése érdekében tehát egyre inkább szükséges annak a nézetnek elfogadtatása, hogy az állami felsőoktatási intézményeknek is lehet és kell piaci elvek szerint működniük.” Tehát igenis, a stratégia tartalmazza azt, hogy kell keresni az új irányítási módszereket, meg kell oldani a piachoz való közelítését a felsőoktatásnak. És világos, hogy nem tartalmazza a részletszabályokat, most jutottunk el odáig, meg az elmúlt években jutottunk el odáig, hogy erről a modellről jogszabályi keretek között tudunk itt az Országgyűlésben vitatkozni. Gurmai képviselő asszonynak az éjféli benyújtás kapcsán volt néhány pikírt megjegyzése, de engedje meg, hogy én ezt a kollégáim számára dicséretnek vegyem. Sokáig és sokat dolgoznak a kollégáim, ezért fordulhat az elő, hogy egy-egy jogszabályt éjfél környékén nyújtunk be. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki sok időt és sok energiát töltött ezen jogszabályoknak az előkészítésével. Másrészt, képviselő asszony, engedje meg, hogy álszentnek gondoljam azt a hozzászólást, amikor ön is pontosan tudja, hogy önök privatizálnak valamit, eladnak, elkótyavetyélnek, a nemzeti polgári kormány azt visszaveszi (Dr. Hoppál Péter: Így van!), utána pedig egy közfeladat, egy közcél stabil ellátása érdekében odaadja ezt egy ilyen speciális alapítványnak, hogy ez a vagyonelem továbbra is közösségi érdeket tudjon szolgálni. (Z. Kárpát Dániel: Persze, persze. - Dr. Hoppál Péter: Így van!) Önök privatizálnak, mi visszavesszük, és stabilan odaadjuk a közösségi cél biztosítása érde-kében. Ezek után pont a Szocialista Pártból felszólalni és kritizálni ezt, az mégiscsak, képviselő asszony, egészen meglepő és egészen furcsa magatartás. És engedje meg, hogy arra is fölhívjam a figyelmet, részben az ön által kritizált alapítvány, részben minden más esetben is, hogy a vagyon közfeladattal terhelten, közfeladattal kötötten kerül át az alapítványokhoz. (Dr. Hoppál Péter: Nem olvasták el! - Dr. Gurmai Zita: Dehogynem!) Arató képviselő úrnak is erre a pontra hívnám fel a figyelmét, és már csak ezért sem tud ez privatizálás lenni. Megint csak furcsa, amikor a Demokratikus Koalícióból mondanak ilyeneket. Ráadásul az mégiscsak a legnehezebb és a legfájóbb, hogy kőkemény pártpolitikát akarnak csinálni egy olyan fontos kérdésből, ami tényleg a magyar fiatalok és Magyarország jövőjéről szól; hogy semmi másból nem tudnak kiindulni, mint a hatalom és a pénz, azt gondolják, hogy minden erről szól. Miközben ez nem igaz, vannak ennél sokkal fontosabb célok és vannak ennél sokkal fontosabb kérdések, és reméljük, hogy ezt egyszer Arató képviselő úr is belátja. Az ő számára is szeretném még egyszer elismételni, hogy továbbra is közbeszerzés-kötelesek lesznek az intézmények.
