Országgyűlési Napló - 2020. évi téli rendkívüli ülésszak
2020. december 16. szerda - 177. szám - A Magyar Nemzeti Bank 2019. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - VARGA ZOLTÁN (DK): - ELNÖK: - WITZMANN MIHÁLY (Fidesz):
51 Jó napot kívánok! Milyen hangulatos részbe érkeztem, a vita melyik pillanatába! Kétperces felszólalásra Varga Zoltán képviselő úr kap lehetőséget, DK. Parancsoljon! VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nacsa képviselő úrnak igaza van, ki kell itt fejteni minden, számunkra fontos sikertörténetet. Többek között most olvashatjuk szinte mindenütt, hogy Magyarország két dologban biztos dobogós: az európai korrupciós mérésekben, és dobogósok vagyunk a legszegényebb országért járó címben is. (Nacsa Lőrinc felé: ) Tudom, akkor is bólogatni fog, ingatni fogja a fejét, ha elmondom a saját kis sztorimat, ami különben most hétvégén történt meg. Egy idős néni előttem a piacon megkérdezte, hogy van-e csirkefarhát - elmondanám önnek, képviselő úr, hogy Debrecenben hiánycikk -, és amikor a néninek azt mondták, hogy nincs csirkefarhát, akkor annyit mondott csak: sajnálom, és vásárlás nélkül sarkon fordult. Beszéltünk a gyenge forintról, hogy kinek jó a gyenge forint, és kik gazdagszanak belőle. És én egyrészt igazat adok Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselőtársamnak, másrészt azt mondanám, hogy kihagyott belőle egy nagyon-nagyon fontos csoportot: Orbán és körei csoportját, hogy kiknek jó a gyenge forint. Biztosan jó Mészárosnak; biztosan jó Garancsiéknak; biztosan jó a Tiborcz-családnak, akik ebből húzzák le a sápot. És igen, mégiscsak nagyon fontos az, hogy amíg 2010-ben 270 forint alatt volt a forint-euró árfolyam, most súrolja a 370 forintot. Bevallom őszintén, hogy nagyon el vagyok azon képedve, de ezt majd folytatom a következő hozzászólásomban, amit én most tapasztaltam Matolcsy úrtól, hogy mint egy színész, integetett, és hazament. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Folytatása következik. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Witzmann Mihály képviselő úr, Fidesz, két percben! WITZMANN MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy kezdtem az előző felszólalásomat, hogy a Magyar Nemzeti Bank egyik legfontosabb feladata többek között a kormányzat működését segítve a gazdaságpolitikában történő eredmények elérése, illetve ezeknek a támogatása. Ennélfogva érthető, hogy az ellenzéki képviselőtársaim is a gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, mégis úgy érzem, hogy próbálják egy picit talán túldramatizálni a gazdaságpolitika jelentőségét a mai napirend kapcsán, de érthető is, hogyha már ezt felvetik, akkor érdemes rá röviden válaszolni. Egy dolgot felejtenek el: a nemzetközi összehasonlítást a koronavírus-járvány által okozott válságban önök nem teszik meg, szemben azzal, hogy ha visszaemlékszünk az ő kormányzásuk alatt kibontakozó 2008-2009-es válságra, akkor nem a teljes nemzetközi összehasonlításban sújtotta nagyon-nagyon keményen a gazdasági-pénzügyi válság az országokat, mint ahogy most, mert most generálisan mindenkire vonatkozik ez, hanem akkor kimondottan csak Görögországról és Magyarországról beszéltünk, amelyek idő előtt csődbe akarnak menni. Most pedig generálisan minden ország gazdaságát sújtja, tehát kérem, ezt ne felejtsék ki, és egyébként akár a foglalkoztatásban, akár a munkanélküliségben, akár az államadósság tekintetében, akár a versenyképesség növekedésében vagy a velünk oly szigorú hitelminősítők által tett felminősítésekben is sokkal jobban szereplünk, mint szerepeltünk akkor. Az árfolyamról is szó esett, ez a Gazdasági bizottságban is megtörtént az ellenzék részéről. Akkor Matolcsy György jegybankelnök a következőt válaszolta, immáron valóban sokadszor: hogy nincs árfolyamcélja a jegybanknak, és két példát is felhozott. Az egyik az volt, hogy az 1990-es években volt olyan, hogy a Magyar Nemzeti Bank bejelentette, hogy milyen árfolyamcélja van. Aztán nagyon gyorsan rábírták nemzetközi pénzügyi körök, hogy ez ne legyen neki. A másik példa pedig egy brit példa volt, amikor a brit miniszterelnök annak idején, akit egy magyar származású befektető megleckéztetett, mikor bemondta a brit miniszterelnök úr, hogy nekik mi az árfolyamcéljuk. Ennek az lett a végeredménye, hogy ez a magyar származású befektető mintegy 1 milliárd fontot nyert azon az apróságon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy a kormány akkor ezt szóvá merte tenni.
