Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára, a napirendi pont előadója:
1719 azokat. Történelmi emlékhely kategóriában 52 darab helyszínről van szó; a nemzeti emlékhely kategóriában 19 darabot tart számon a szabályozás, és harmadik kategóriaként jelölte meg a jogalkotó a kiemelt nemzeti emlékhelyet. Jelenleg egyetlen ilyen helyszínt ismer a törvény, az Országházat és a környékét. E közül a három kategória közül a nemzeti emlékhelyek olyan, a magyar nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszínek, amelyek a magyar nemzet, illetőleg a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bírnak, továbbá amelyek országos jelentőségű állami megemlékezés színhelyei lehetnek. A szabályozás értelmében az Országgyűlés törvénnyel nyilváníthat egy helyszínt nemzeti emlékhellyé. E címet olyan helyszínek érdemlik ki, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a hozzájuk ellátogatók számára megtapasztalhatóvá tegyék a magyar történelem sorsfordító eseményeit, tragédiáit, egyben dicső pillanatait is. A nemzeti emlékhelyek védelme és hozzáférhetővé tétele olyan közérdek, amelynek megvalósításában egyaránt közreműködnek az állami és önkormányzati szervek, a vallási közösségek, az egyházi jogi személyek, a civil és egyéb szervezetek, illetőleg a természetes személyek is. A védelem kiterjed a nemzeti emlékhely méltóságának megőrzésére, a méltó megemlékezés feltételeinek biztosítására, az emlékhely történelmileg hiteles, egységes arculatának, és ha ilyenről szó van, akkor műemléki megjelenésének fenntartására és biztosítására, továbbá az ezek érdekében végzett fejlesztésberuházás megvalósításának elősegítésére. A történelem fennmaradásán és az emlékezeten kívül további célokat is szolgálhatnak ezek a nemzeti emlékhelyek, így Magyarország nemzeti és állami ünnepein és a nemzeti emlékhely szempontjából kiemelkedő alkalmakkor szervezett, országos jelentőségű állami megemlékezés idején ünnepi célra, az állami vezetők vagy a nemzeti emlékhely tulajdonosa által meghatározott rendezvény idején protokolláris célra, a nemzeti emlékhelyet felkereső turisták látogatásakor idegenforgalmi célra, és az előzőekben felsoroltakon kívül köznapi célra használhatóak. Alátámasztva azt a tényt, hogy a rákosmezei Királydomb meghatározó jelentőséggel bíró helyszíne történelmünknek, engedjék meg, hogy néhány gondolattal felidézzem az ehhez a helyszínhez kötődő eseményeket! Először is, a középkori magyar királyság országgyűléseinek hagyományos színhelyét jelentő Rákosmező kiemelt jelentőséggel bírt Magyarország alkotmányos parlamentarizmustörténetében; dokumentáltan összesen 35 országgyűlést tartottak a Királydombon. A Rákos mezeje a XIII. század második felétől kezdve színhelyéül szolgált az országos gyűléseknek, elsősorban királyválasztás, hadra kelés céljából, így a terület politikai értelemben vitathatatlanul az ország egyik középpontját jelentette. Noha a források említenek Bácsra, Budára, Esztergomba, Hatvanba, Szegedre, Tolnába hirdetett gyűlést is, az 1526 előtti gyakorlat szerint leginkább Rákosmezőn tartottak országos tanácskozásokat, például itt választották királlyá IV. Kun Lászlót 1277-ben. Rákos mezejének a magyar alkotmányos és parlamentáris fejlődésben játszott szerepe a XV. század végén mutatkozott meg igazán, amikor is a rákosmezei diéta vált azzá az állandósult rendi országgyűléssé, ahol a köznemesség személyes jelenlétével születtek meg az országos jelentőségű döntések. Tudomásom szerint az utolsó rákosmezei országgyűlést 1540-ben tartották, Magyarország három részre szakadásának idején, illetőleg ezt követően már nem a Királydomb volt a magyar diéták helyszíne. Rákos mezeje és a Királydomb azonban a későbbi évszázadok emlékezetében a magyar nemzeti szuverenitás és a népképviselet szimbólumává vált. A régi magyar országgyűlések helyszínének méltó módon történő megjelölése már a XIX. század első felében, a reformkorban is felmerült Boráros János, Pest város egykori főbírójának szorgalmazása nyomán. A Rákosmezőre tervezett emlékmű ügye ezt követően a XX. században többször is előkerült, azonban az emlékhely megfelelő megjelölésére a szocializmus idején nem kerülhetett sor. Jelen pillanatban a magyar történelem e sorsfordító tanácskozásainak helyszínét, a Királydombot a kollektív feledés veszélye fenyegeti. Amit egykor Királydombként emlegettek, ma a főváros X.
