Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 21. szerda - 158. szám - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig, valamint az Állami Számvevőszék által benyújtott, Magyarország 2019. évi központi költségvetése végrehaj... - ELNÖK: - BŐSZ ANETT (DK):
869 Néhány ilyen példát szeretnék említeni a felszólalásomban. Az elsők között ott van a családi otthonteremtési kedvezmény, amelyet a társadalom egyharmada nem tud igénybe venni, holott ők lennének azok, akik elsősorban nagyon szomjaznák az otthonteremtési támogatást a központi költségvetésből. Ők a kevésbé szerencsés társadalmi csoportok tagjai. De itt van példaként, hogy a munkaalapú társadalomra büszke a kormány, azonban a dolgozói szegénység páratlan mértékben sújtja hazánkat, s nem pusztán azokat, akik a közmunkaprogram résztvevői. A válságra nem megszorításokkal kell reagálni, ezt miniszter úr is és államtitkár úr is elmondta, és ez rendben is van, én magam ezzel liberálisként nagyon egyet tudok érteni. Azt kell mondjam, hogy bár olyan makroadataink és gazdasági-társadalmi feltételrendszerünk lenne, amely lehetővé teszi a nem keynesiánus gazdasági kiigazítócsomagok megvalósulását idehaza, de ez sajnos jelen pillanatban nincsen így. Megjegyzem, hogy a nemzetközi gazdasági környezet egészen a koronavírus-járvány kitöréséig kedvező volt, a növekedési programoknak ilyen értelemben érdemi gazdasági korlátja a világpiacon, illetve a nemzetközi piacon nem volt, így én magam is döntően az elmúlt években a költségvetés tervezésekor, illetve a zárszámadás vitáiban elsősorban azt kritizáltam, hogy ebből a gazdasági növekedésből döntően azok a honfitársaink nem részesülnek, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Domokos László elnök úr kiemelte, hogy a 2019-es költségvetés stabil alapot teremtett a válságkezelésre. (13.50) Én aggodalommal figyeltem azt a folyamatot, amelyben az infláció és a munkanélküliség együttes növekedését a hazai statisztikai nyilvántartás elkezdte elfedni, és a kormányzati kommunikáció nem létező vagy legalábbis marginális jelenségnek bélyegezte, holott, ahogyan az elnök úr is fogalmazott, az objektív helyzetértékelés rendkívül fontos, amikor egy válsághelyzet közepén tartunk. Szembe kell néznünk azzal, hogy a második negyedéves GDP-visszaesésünk 14,5 százalék volt, ez azt jelenti, hogy durván minden hetedik forintot elveszítettünk idén nyárra, amit a nemzetgazdaság korábban meg tudott termelni. Én azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy ha tényleg stabil alapunk lett volna, ami elbír egy válságkezelést, akkor ekkorát nem tudtunk volna zuhanni az elmúlt negyedévben. Szűcs Lajos képviselőtársam beszélt arról, hogy az önkormányzatok is több pénzből gazdálkodhattak, ugyanakkor már 2019-ben, a most tárgyalt költségvetési évben elindultak azok a folyamatok, amelyeken keresztül a tavaly ellenzéki vezetést választó települések financiális kivéreztetése megkezdődött. Ilyen értelemben is él tehát a rendszer általános működési elve, hogy az önökkel egyetértő, az önökkel együtt lépő szereplők településeinek fejlesztése bővelkedik forrásokban, míg a demokrata polgármesterek győzelmeinek költségvetési értelemben vett megtorlása már a 2019-es költségvetési év alatt elkezdődött, ez volt az utolsó negyedévünk. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Bár most már nagyon kevesen ülnek itt, de örülök önöknek is. Önök arról beszéltek, hogy a valaha legtöbb foglalkoztatott dolgozik a magyar nemzetgazdaságban. A foglalkoztatottság rekordjait tekintve ugyanakkor nem felejthetjük el a közmunkaprogramot, amelyben a résztvevők száma tavaly nyáron százezer főre rúgott. Szociokulturális értelemben ez rövid távon olyan, minthogyha valamifajta javulást eredményezne. De szerettem volna itt Maruzsa Zoltán államtitkár úrra nézni, aki nem olyan rég még itt volt a teremben, hogy az igazán reménytelen helyzetben lévő régiókban élő családok sok esetben alig várják, hogy a 16 évre leszállított tankötelezettségi korhatárt elérve a gyerekük bemehessen a közmunkaprogramba, és egy olyan páratlanul alacsony jövedelmet tud így a családnak hozni, amivel a szegénység ördögi körét fogja újratermelni. Tehát ilyen értelemben én azzal érvelnék, államtitkár úr, hogy a munkapiacon az ilyen statisztikát javító, mondom még egyszer, rövid távon akár szociokulturális értelemben is javulást hozó közmunkaprogram hosszú távon drámai következményekkel jár, tehát az iskolapadból 16-17 éveseink ülnek át, mennek át a közmunkaprogramba. 2019 júniusában 100 ezer közmunkás dolgozott hazánkban, olyan bérért, amely egy egyfős háztartásban is csak a létminimum felére elegendő. Nem kell ahhoz gazdaságpolitikával vagy szociálpolitikával foglalkozni egyébként, hogy a hazai pórul járt társadalmi csoportok nyomorúságával találkozzunk. Az oktatáspolitikusoknak rendre elmondják az északkelet-magyarországi régióból érkező iskolaigazgatók, hogy az a ritmus, amellyel
