Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 20. kedd - 157. szám - A családi gazdaságokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár:

780 Most pedig megadom a szót Farkas Sándor államtitkár úrnak, az előterjesztőnek, aki nyilván reflektálni is fog az elhangzottakra. Parancsoljon! FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam, és azt hiszem, jól gondoltam több képviselőtársammal együtt, hogy amikor agrártörvényekről kezdünk a parlamentben beszélgetni - a vitát ma egy kicsit inkább háttérbe szorítom, egyeztetni, talán ez egy helyesebb kifejezés volt a mai törvénnyel kapcsolatban -, akkor sokszor ilyen széles indulatok szoktak kerekedni, komoly viták szoktak kialakulni, és a végén el szoktunk térni attól, hogy egyáltalán mi a benyújtott törvény lényege. Szerencsére ez ma nem így volt és nem így van, és én ennek rendkívüli módon örülök, mert tudtunk összpontosítani arra a törvényre, amely a családi gazdaságok jövőjét tudja megalapozni, illetve továbbfejleszteni. Néhány képviselői hozzászólásra szeretnék reagálni. Győrffy Balázsnak természetesen köszönöm ismételten azt az együttműködést, azt a nagy munkát, fantasztikus munkát, kitartást - ugye, mert azért az is kellett hozzá, hogy ez a törvény megfogalmazásra kerüljön, és ma itt a parlamentben erről tudjunk beszélni -, és köszönöm azokat a szakmai észrevételeket, gyakorlati példákat, amelyekkel ő kiegészítette a felszólalásában ennek a törvénynek a lényegét. (18.20) Természetesen, hogy még tisztább jogszabályi hátteret szeretnénk biztosítani, ebben, azt hiszem, mindannyian egyetértünk. Ugyanakkor itt meg kívánom jegyezni, hogy mennyire fontos az, hogy egy átlátható pénzügyi elszámolási viszony legyen egy-egy termelői körnél. Ez jelentős részben azért fontos, mert amikor versenyképességről, fejlesztésről, támogatáspolitikáról beszélünk, akkor egyértelműen előjön az a kérdés, hogy hogyan finanszírozzunk. A finanszírozás lényege pedig abban van, hogy a bankoknak milyen megítélése van a vállalkozók felé, vagy az őstermelők, vagy az őstermelői gazdaság - most inkább vállalkozóknak mondtam, nem biztos, hogy helyesen. De mégis ez rendkívül fontos, hogy ebben egy olyan tiszta képlet fog kialakulni, amikor már ők gyakorlatilag a pénzvilág felé tudnak nyitni, illetve tud a bankvilág szintén ennek a körnek segítséget adni akár önerőben, akár támogatásban, akár hitelben vagy egyéb konstrukcióban, hogy a termelők a beruházásaikat, a fejlesztéseiket jelentős részben végre tudják hajtani. Úgy gondolom, hogy ez is egy rendkívül fontos dolog, erről évtizedeken keresztül beszéltünk, hogy nem tudnak a bankok hozzáállni ehhez a termelői körhöz. Azt gondolom, hogy most ez a veszély el fog hárulni. Magyar Zoltán jobbikos képviselőtársamnak volt itt egy megjegyzése - én azon túlteszem magam - a délelőtti vita során már, vagy a napirend előtti felszólalásban, azt viszont köszönöm neki és a Jobbiknak, hogy szintén támogatják ezt az előterjesztést, és ő feltette a kérdést, hogy életképesebb lesz-e ettől a vidék. Úgy gondolom, ez egy bátortalan megjegyzés. Azért hozzuk a Ház elé ezt a törvényt, hogy még biztonságosabban a vidék valóban élhetőbbé váljon. Ennek a részleteiben nem kívánok elveszni, mert akkor én ugyanabba a hibába esnék, mint amikor kinyitjuk egy törvény vitáját, és mindenről van szó. A szövetkezetek ügye hiányzik a törvényből. Nem véletlen, ez nem szövetkezeti törvény, álljunk meg egy pillanatra. Ez az egyének törvénye, a családok törvénye, a nevében benne van. Akkor miért szövetkezetről beszéltünk? Itt azért mindig meg szoktam állni egy pillanatra, és eltérek a korábbi kijelentésemtől. A szövetkezetek majd akkor lesznek igazán Magyarországon szövetkezetek, amikor ezek az őstermelők, ezek a gazdák a fejlődésük gátjaként érzik az összefogás hiányát, és akkor fognak azok az önszerveződő szövetkezetek létrejönni, amiben Európa, a nyugati félteke már előrébb tart 100-150 évvel, mert ők már akkor megtanulták, hogy egyénileg, kicsiben nem tudnak olyan hatékonyak lenni. Éppen ezért fontos, hogy ez a kör, amit ma mi őstermelői körnek hívunk, vagy őstermelői családi gazdaságnak, vagy vállalkozásnak, teljesen mindegy, nekik fog eljönni az a pillanat, amikor a magyar piacon, a nemzetközi vagy a világpiacon kell helytállni, s ekkor jönnek azok a szövetkezetek. Lehet, hogy nem erre gondolt képviselőtársam, de én úgy gondolom, hogy erről a szövetkezeti formáról kell majd akkor beszélni. Mindig hiányzik belőle valami - ezt felírtam. Ha ellenzéki képviselő lennék, én is ezt mondanám egyértelműen, mert ez a szokásjog a parlamentben, hogy ha valami jó, akkor még azért csak csavarunk