Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 20. kedd - 157. szám - Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):

728 lépjünk eggyel hátrébb, és tegyük fel azt a kérdést, hogy miért fizessen ma Magyarországon valaki adót. Milyen jogon, milyen alapon várjuk el az emberektől, hogy adót fizessenek? Nyilván vannak erre törvények, de én sokkal inkább azt gondolom, hogy ha csak a büntetés útján akarjuk rávezetni, rákényszeríteni az embereket a tisztességes adózásra, akkor rossz nyomon járunk. Sokkal inkább lennék annak a pártján, hogy a büntetések, a vegzálások helyett próbáljuk meg érdekeltté tenni az embereket abban, hogy befizessék az adót, és minél kevésbé trükközzenek, ügyeskedjenek, és bújjanak ki az adófizetés alól. Hogyan tudjuk a magyar állampolgárokat érdekeltté tenni abban, hogy befizessék az adót? Elsősorban vagy legelőször is példamutatással. Ha az átlag állampolgár azt látja, hogy a hatalom birtokosai is saját magukra nézve kötelezőnek tartják ezt, és élenjárnak az adófizetésben, nem az adóelkerülésben, nem a különböző kreatív módjaiban a befizetett adó megspórolásának, én azt gondolom, hogy ez igenis növelheti az adózási morált. Szintén van értelme az ösztönzőknek. Ha az ember azt látja, hogy az ő adóját, amit befizet, nyomon tudja követni, hogy hova megy, hova fordítják, látja, hogy az ő befizetett adójából mi épül, mi valósul meg, és ráadásul ennek még értelmét is látja, akkor sokkal szívesebben fogja ezt az adót befizetni. (A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt dr. Aradszki András váltja fel.) Szintén nem lenne mellékes az - és ez most különösen aktuális a koronavírus-járvány idején, és erről is volt szó korábban -, hogy ha az ember, az adófizető állampolgárok egyike tisztességesen, rendszeresen fizeti az adót és a járulékot, de egy olyan élethelyzetbe kerül, hogy nem tudja ezt megtenni, akkor az állam segítő kezet nyújt számára. Látunk ezzel kapcsolatban is törekvéseket a hitelmoratórium szüneteltetésével, de ugyanígy a kormány már nem támogatta azokat az alternatív javaslatokat, amelyek például az előtakarékossági formákra - magánnyugdíjpénztári tagság, lakáselőtakarékosság, életbiztosítások - vonatkozóan tettek volna moratóriumot, ezt az indítványomat leszavazták még bizottsági szinten. Azt pedig főleg nem látjuk, hogy segítő kezet nyújtanának azoknak, akik vagy azért, mert pont katás vállalkozók voltak, és most nem tudnak bejelentkezni álláskeresési támogatásra, vagy bármilyen más okból kifolyólag három hónap után, azon túlmenően se tudnának munkához jutni. Azt gondolom, egy szemléletváltásra lenne szükség Magyarországon a hatalmaskodó, büntető államhoz képest, amely az embereket állandóan vegzálja, ellenőrzi, hatóságokat küld rá, csuklóztatja őket, értelmetlen, túlbürokratizált szabályokat hoz, ehhez a típusú államhoz képest egy szolgáltató szemléletű állam, egy segítő kezet nyújtó állam, egy ösztönző állam képére. Egy olyan állam, amely nem akarja kitalálni az emberek helyett, hogy nekik mire van szükségük, hanem azt mondja, hogy vonjunk be minél több embert lehetőleg minél korábbi szakaszába nemcsak a különböző adófajtákról szóló törvényekbe, hanem minden olyan törvénybe, amely hatással van az ő életükre, amely nagyobb beleszólást, nagyobb bevonódást enged az állampolgároknak, és közelebb hozza őket nemcsak a döntéshozatalba, hanem a döntések végrehajtásába és később az ellenőrzésébe is. Itt lenne nagyon fontos szerepe az önkormányzatoknak, itt lenne nagyon fontos szerepe egyébként a szintén elsorvasztásra ítélt civil szervezeteknek, amelyeknek egyre kevesebb valós beleszólása van a közügyekbe. Így lehetne növelni az állampolgárok felelősségérzetét, a közügyekben való részvételt. Nagyon kíváncsian tekintek arra a budapesti kísérletre, amely most körülbelül 1 milliárd forintnyi budapesti forrás sorsáról döntene úgy, hogy beleszólást enged a budapesti lakosoknak. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a jelenleg kísérleti stádiumban lévő projektnek a kimenetele. Azt gondolom, valami ilyesmi úton lenne érdemes elindulni és közösen gondolkodni, hogy hogyan tudjuk elérni, hogy az emberek ne csak elszenvedői legyenek, vagy passzív kívülállóvá, nézővé váljanak, hogy mi zajlik a fejük fölött, hogy az adójuk hova kerül, hanem valós, érdemi beleszólást kell engedni nekik, hogy beleszólásuk legyen abba, mire költik a pénzüket, és ezek a pénzek olyan helyre menjenek, amely az ő életüket is segíti, megkönnyíti. (14.00) A 2010 előtti kormányoknak az általános viszonya az államhoz az volt, hogy az állam rossz gazda. Ebből a felfogásból az következett, hogy lehetőleg minden egyes jogkört, bevételi forrást és