Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 20. kedd - 157. szám - Egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

725 munkafeladatokat látnak el, mert már nem tudják a két viszony adottságait megkülönböztetni egymástól. De én elmondom, hogy hol lesz az a pillanat, amikor meg tudnák különböztetni egymástól: ez pedig az, amikor nyugdíjba akarnak menni; ez pedig az, amikor idősödnek, jönnek a betegségek, és többször kerülnek táppénzre, de sajnos - bár igaza van Varju László képviselőtársamnak, aki arról beszél, hogy a be nem fizetett adókülönbözetet, a kedvezményes kisvállalkozói adózás és a korábbi adóteher különbözetét öngondoskodásként esetleg elteszi, és idősebb korára ez a tartalék számára majd egy többletforrást nyújt a megélhetéshez, bár úgy lenne, amit képviselőtársam mondott, bár úgy lenne! - a magyar társadalom még mindig rendkívül csekély módon öngondoskodó; még mindig nagyon kevéssé látható az, hogy tartalékot képeznek, tudatosabban gazdálkodnak, gondolnak a nehezebb, váratlan időszakokra, az idősebb korra - nem, nem, nem! Akkor, amikor azzal szembesülnek ezek a kisvállalkozók, amikor nyugdíjba készülnek, hogy ezekre az időszakokra gyakorlatilag a minimálbér alapján számítják ki majd jelenértékre akkor a nyugdíjuk összegét, akkor fognak szembesülni azzal, hogy úristen, igen, most ez nekem könnyebb volt ebben az időszakban, de amikor már nehezebben élek, nehezebben kapok munkát, nem tudok már olyan aktív lenni, szükségem van a nyugdíjra mint jövedelempótló ellátásra, és az olyan csekély lesz, amiből nem tud megélni. Ezért mondom azt, hogy ebben a javaslatban rendkívüli módon üdvözlöm egyrészről azt, hogy a kisvállalati adóalanyiság megszűnésének értékhatára 6 milliárd forint. Üdvözlöm azt, hogy a belépési értékhatárok közül a bevételi értékhatár és a mérlegfőösszeg szerinti értékhatár 3 milliárd forintra emelkedik, ugyanis ez óriási szélesre tárja azoknak a vállalkozóknak a körét, akik élhetnek ezzel, de akkor én meg azt mondom, hogy ez a kompenzációja annak, hogy akkor ne kisadózó vállalkozóként dolgoztasd az egy darab munkaműveletet folyamatosan végző emberkét, aki másnak nem dolgozik, hanem jelentsd be, barátom! Tény: még mindig nagy a munkát terhelő adók és járulékok mértéke a jövedelemszintekhez képest Magyarországon, ez vitathatatlan, de ha nem kezdjük el beterelni azokat az embereket, akik nem vállalkozói munkát végeznek, hanem klasszikus munkajogviszonynak megfelelő munkát végeznek, hogy ők bejelentett dolgozók legyenek, mert hosszú távon nekik ez a biztosíték arra, hogy egy hosszú tartamú munkaviszonnyal, tisztességes jövedelemszinttel majd olyan nyugdíjat fog tudni kapni, amiből úgy is meg tud élni nyugdíjaskorában, hogy nem kell mellette dolgoznia. (13.40) Tehát ennek ez a hosszú távú hatása, és bár hangsúlyozom, nekem sem tetszik, hogy becsalogatunk egy adózási formába rengeteg embert, majd egy tollvonással megpróbáljuk ezt kiterelni, mert nagyon rövid is hozzá az idő, én sem értek vele egyet, azt viszont igenis, magam is követelem, hogy nem lehet vállalkozói jogviszonyban az, aki klasszikusan egy munkáltatónak egy munkafeladatot lát el, tehát ennek véget kell vetni. És még egyet hadd mondjak - nem fog a 15 percbe beleférni, majd még szót kérek -, azt, hogy itt van az idegenvezetők helyzete. Mi történt a pandémiával? Nullára csökkent az idegenforgalom. Itt van számtalan idegenforgalomban dolgozó idegenvezető, akik részesei egy 6,8 százalékos GDP-termelésnek, és azért nem kaptak az égadta világon semmifajta jövedelempótló támogatást ebben az időszakban, mert mindegyikük kisadózó vállalkozói formában van, azok is, akik egy darab idegenforgalmi cégnek, kizárólagosan annak dolgoznak, senki másnak nem dolgoznak. Klasszikusan munkajogviszonyban kellene lenniük, mert munkafeladatot látnak el, de mert ezek az emberek nincsenek bejelentve, ezért kiestek a jövedelempótló támogatás lehetőségéből, azok a vállalatok, akik őket dolgoztatták, pedig széttárták a karjukat, holott az idegenvezetők maguk kényszerültek arra, hogy vállalkozók legyenek, mert különben nem kapnak szerződést. De nagyon sok társadalmi csoport van az országban, akik ugyanennek az áldozatai. Úgyhogy én annak vagyok a támogatója, hogy az egyedi ember a központ, minden szabályt úgy kell meghozni, hogy az ő érdekeik szerint működjön. Ha az az érdek, hogy igenis, aki munkafeladatot lát el egy szervezet részére, az munkaviszonyban legyen, és akkor annak legyen tisztességes bére, és természetesen a járulékai viszont ne tegyék tönkre azt a szervezetet, vállalatot - ez is fontos kérdés, mert különben nincs munka -, de az, hogy joggal való visszaélés, szerződéses jogviszonyok rendszerét szolgálja egy kormányzati munka, és ahhoz adja a maga hozzájárulását, hogy emberek tömege legyen az ilyen jogviszonyokkal kiszolgáltatva, na, azt viszont nem nagyon szeretném.