Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. október 12. hétfő - 155. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP):

491 például az orvosibér-emelést, amit önök folyamatosan követeltek, csak most hallgatnak róla, de az még a jobbik eset, mert csomószor, számos alkalommal valótlanságot terjesztenek, például azt, hogy a szakdolgozók és az ápolók nem kapnak emelést, miközben az arra vonatkozó döntés már korábban megszületett. Tavaly 8, idén 14 plusz 20, 2022-ben pedig további 30 százalékos emelést kapnak, minekutána egyébként idén félmilliós juttatást kapott minden egészségügyi dolgozó, és önök ezeket vitatják el. Azt szeretném öntől kérni, hogy ha nem tudnak a szakmai vitákhoz érdemben mit hozzátenni, akkor legalább az álhírterjesztést állítsák le. Ennyit az ön által felvetett kérdésekről. De mégiscsak van itt egy meghatározó kérdés, amit még szeretnék röviden említeni, az pedig a szerencsi, a borsodi időközi választás. Azt gondolom, hogy a Jobbikkal majd még itt vitatkozunk az általános tanulságokról, de szeretnék egy dolgot itt felvetni önökkel kapcsolatban, mert a tanulságok az önök esetében is épp ennyire súlyosak, mégpedig azért, mert a baloldal a borsodi választás idején gyakorlatilag felvállalta az antiszemitizmust. Nem csupán arról van szó, hogy egy olyan párttal álltak össze, amelyik korábban kemény, durva antiszemita dolgokat mondott, hanem arról, hogy most, tehát nem korábban, hanem most egy olyan jelölt mögött sorakoztak fel, aki judapestezett, tetűcsúszdázott, és ki tudja, hogy miket mondott még! (Dr. Rétvári Bence: Így van!) Korábban azt mondták önök, nem mi, hanem önök, hogy a Jobbik a halál képviselője az élet helyett, és alkotmányosan kell útjukat állni. Azt is mondták, hogy nácikkal nincsen közös haza. Most ezek után összefogtak azokkal, akiket korábban náciknak mondtak; mit összefogtak, még úgy is felvállalták a jobbikos jelöltet sajátjukként, hogy jogi szerencsétlenkedés miatt a Jobbik nem is tudta elindítani a saját jelöltjét! Amikor pedig önöket erről megkérdezték, ennek a morális oldaláról, akkor lapítottak, és elintézték az egészet annyival, hogy hát, már bocsánatot kért. Szóval, eddig csak farigcsálták, de most már fel is avatták a baloldali képmutatás szobrát. Tisztelt képviselő úr, ehhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy önök éveken keresztül szélsőségesekkel és nácikkal riogattak külföldön (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.), naphosszat feljelentgették az országot. Most legyenek szívesek, vegyék elő ugyanazt a telefonkönyvet, ugyanazt az e-mail-címlistát, és írják meg nekik, hogy most ezekkel az emberekkel összefogtak. És mi esetleg majd a nyilvánosságban hozzátesszük, hogy jól ki is kaptak, és ennek jó oka van, az, hogy a szélsőségességnek, az agressziónak és az antiszemitizmusnak Magyarországon nincs és nem is lehet többsége. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Völner Pál: Úgy van! - Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterhelyettes úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Molnár Zsolt képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport: „Aktuális kérdésekről - október 13.” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. MOLNÁR ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt október 13-a aktuális üzeneteiről beszélnék, figyelve az önök, azaz a kormány képviselőinek hozzászólásait a koronavírus-járvánnyal kapcsolatosan, az jutott eszembe, hogy önök elsősorban nem a vírusjárvány ellen küzdenek, hanem a vírusjárvánnyal kapcsolatos valós tényekkel és hírekkel folytatnak kibékíthetetlen küzdelmet, hogy ne derüljön ki a valóság. Október 13-áról. Egy évvel ezelőtt ezen a napon, október 12-én, egy feszült, de reménykeltő várakozással tért nyugovóra Magyarország és Magyarország ellenzéki szavazói. Várták október 13-át, hogy felvirradjon a nap, amely reggel még a NER Magyarországának napja volt, azonban mire az ország jelentős része este nyugovóra tért, addigra már ez a remény Magyarországává változott, hiszen nézzük, hogy mi is történt egy évvel ezelőtt. Október 13-án itt, a fővárosban a legyőzhetetlennek hitt főpolgármester, aki két ciklus óta vezette Budapestet, súlyos vereséget szenvedett a miniszterelnök és az önök, a Fidesz támogatásával. Az ország 23 megyei jogú városából 10-ben köztársaságpárti polgármestert választottak, és a 23 megyei jogú városból 13-ban ellenzéki, köztársaságpárti többség alakult ki, és az ország számos más településén, tehát nemcsak a fővárosban és a megyei jogú városokban, hanem kisebb településeken is ellenzéki, köztársaságpárti polgármestereket választottak. Önök az első riadalom után úgy viselkedtek, mint akik semmit sem felejtettek, és egyben semmit sem tanultak, hiszen egészpályás letámadást indítottak az önkormányzati rendszerrel szemben.