Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 6. kedd - 154. szám - Az állattenyésztők napjáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):
427 Azzal is lehetne például segíteni az agráriumot, hogy most nem tőlem kellene megtudniuk az állattenyésztőknek, hogy aki most nem tudta benyújtani a fejlesztési elképzeléseit az új állattartó telepek pályázata esetében az igen magas támogatási minimumok miatt, az megnyugodhat, mivel a vidékfejlesztési program irányító hatósága egy, az állattartó telepek kis értékű fejlesztését célzó új pályázati felhívás meghirdetését tervezi, melynek előkészítő munkája a miniszter úr tájékoztatása alapján már elkezdődött. Igen fontos tehát, hogy ünnepeljük azokat, vigyázzunk azokra, tiszteljük azokat, akik az egészséges ételt biztosíthatják az asztalunkon. Nem biztos, hogy csak egy napra kell korlátozni, szerintem érdemes velük nap mint nap foglalkozni, pontosan azért, mert nagyon fáradságos és nehéz munkát végeznek értünk, és szükség van arra, hogy minél több lehetőséget, modernizációt, előremutató tájékoztatást és valóban stratégiai szakmai célokhoz kapcsolódó megvalósítási programokat láthassanak és olvashassanak. Innen szeretném nekik újra és újra, mindazoknak, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, megköszönni azt, hogy végzik ezt a munkát, nélkülük nem lenne olyan kenyér, nélkülük nem lenne olyan étel az asztalon, úgyhogy mi a fenntartásaink ellenére is, ezekkel a megjegyzéseinkkel és kritikáinkkal együtt is pozitívan állunk hozzá ehhez a határozati javaslathoz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.) ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az elsőként jelentkezett független képviselő szólhat. Megadom tehát a szót Varga-Damm Andreának. DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért szoktam ide feljönni a vezérszónoklatomat előadni, mert amikor a videókat nézik a polgárok a Facebookon vagy bárhol máshol, rendre tömegével kapom a bejegyzéseket, hogy hol van a többi képviselő körülöttem. Jellemzően nem ülnek körülöttem, ezért ha innen mondom el, legalább ez nem látszik. Úgyhogy nem szerepelni akarok, csak az Országgyűlés tekintélyének megóvása érdekében teszem ezt. Az állattenyésztők napja határozati javaslata természetesen támogatandó, támogatható, és nem kérdéses az, hogy én magam is az igen szavazatommal fogom ezt megtenni. Már csak azért is nagy öröm számomra, mert a kislányom 20. születésnapján nyújtották ezt be, úgyhogy gyakorlatilag nem fogom elfelejteni azt sem, hogy a gyermekem születésnapján az állattenyésztők napját is ünnepeljük. De ami nagyon fontos, ha már ez a szimbolikus javaslat megérkezett a Házhoz, hogy tekintsük át az elmúlt 30 évet, merthogy a soraink között, a képviselők között 41 olyan kormánypárti képviselő ül, akik a rendszerváltás első évtizedében is a parlament padsoraiban ültek, és bizony akár cselekedettel, akár mulasztással hozzájárultak az állattenyésztési ágazatnak ahhoz a rendkívül kedvezőtlen helyzetéhez, mint ami mára kialakult. A javaslatban előadott indoklás nagyon szép, nagyon örömteli, hogy ilyen módon kíván a kormányzat megemlékezni az állattenyésztőkről nap mint nap, de azért én inkább úgy érzem, hogy ez egy szimbolikus nyugtatása az ágazatban dolgozóknak, a hatékony szerkezeti változáshoz szükséges állami menedzselés elmaradása miatt. A már korábban is a válság jeleivel küzdő agrárágazat a kilencvenes években egyre nehezebb helyzetbe került, a mezőgazdasági üzemek nagy többsége szétesett, a föld zöme magántulajdonba került, és jobbára nem a tulajdonosok művelték a földet. Ez önmagában egyébként nem lett volna probléma, ha a változásokhoz hozzárendelték volna az ártalmakat elhárító kormányzati tevékenységet is, de sajnos abban az időszakban a kormányzat tagjainak kiválasztása alapvetően a piarista iskolatársak közül, illetőleg a gimnáziumi tanítványok közül került ki, ezek voltak alapvetően a szempontok. A gazdálkodók tőkehiánya, a termelés szervezetlensége és különösen a kilencvenes évek első felében tapasztalt életszínvonal-csökkenés miatti belső fogyasztás visszaesése egyes termékekből eladhatatlan mennyiséget produkált, ami az egyébként is alacsony jövedelmezőséget tovább rontotta. Több régi-új mezőgazdasági vállalkozó volt kénytelen felszámolni a gazdaságát az alacsony jövedelmek miatt, így az ágazat szereplőinek a száma a kilencvenes évek végére erőteljesen lecsökkent. (15.30)
