Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. október 5. hétfő - 153. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
291 látott, történelmi léptékű bérrendezés előtt állunk: átlagban megduplázódik a magyar orvosok bére. És talán ez a legjobb pillanat arra, éppen a szükséges összefogás pillanatában, hogy ezt megoldjuk, hiszen a kutatók, a matematikusok, a virológusok, az orvosok szerint a következő 7-8 hónap nagyon nehéz lesz a magyar egészségügyi dolgozók számára. Az általuk, az előbb felsoroltak által közzétett becslések alapján akár 200 ezer fertőzöttről is beszélhetünk majd, ami könnyen együtt járhat 16 ezer, kórházban ápolt emberrel. Az helyes, hogy a kormány ennek a duplájára is felkészült, de visszatérve a béremelésekre, azt különösen jónak tartjuk, hogy ez a megállapodás most született meg. Szeretném önöknek azt is elmondani, és felszólalásom befejezéseként hangsúlyozni, hogy mindezek, az orvosi béremelés, a járvány tavaszi tapasztalatainak a felhasználása, a gazdaságvédelmi és a munkahelyvédelmi intézkedések újra lehetőséget adnak nekünk arra, hogy sikeresen védekezzünk. Egy kérésünk van a baloldali pártokhoz: ha ebben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) segíteni nem tudnak, legalább ne is hátráltassanak bennünket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Rétvári Bence államtitkár urat illeti a szó ismét. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Valóban azt látjuk, hogy Magyarországnak a járványgörbéje az év elejétől kezdve és más országoknak a járványgörbéje párhuzamosan halad, pár hétnyi eltérés talán van más országok és Magyarország között, nyilván van a nagyságrendben, a mértékben, hogy hol mennyi a lakos, és ahhoz képest mennyi ugyanannyi arányú fertőzöttnek a száma (sic!), de a görbe ugyanazokban az időszakokban fut föl, valamikor ott március táján, illetőleg most augusztus végén, szeptember elején indult el szinte minden országban a második hullám, és látjuk újra a megbetegedések számának az emelkedését. Az első hullámban Magyarország sikeres volt, erre utalt frakcióvezető úr is. Ha megnézzük akár az egymillió lakosra jutó elhunytak számát, akár más mutatókat, azt láthatjuk, hogy Magyarország eredményesen tudott védekezni, mert minden magyar ember, aki csak tudott, összefogott, dolgozzon kórházban, rendőrségnél, vagy legyen munkavállaló, kereskedelmi dolgozó, mindenki össze tudott fogni, és így tudott Magyarország sikeres lenni. Annál sikeresebbek tudunk lenni a második hullám alatt is, minél szélesebb körű az összefogás. A második hullám előtt lezajlott a nemzeti konzultáció, amelyet látványosan próbált megakadályozni a baloldal. Úgy látszik, mindig, amikor nemzeti összefogásról és nemzeti minimumról van szó, legyen 2004. december 5-e, vagy legyen a vírus elleni védekezés, a baloldal mindig igyekszik szétfeszíteni a magyar embereket, és nem pedig segíteni azt, hogy össze tudjunk fogni, 2004-ben összefogni határon innen és határon túli magyarok, most pedig, az idei évben pedig összefogni mindnyájan a koronavírusjárvánnyal szemben. Ezért volt fontos a nemzeti konzultáció, hogy széles legyen az összefogás, és ezt a széles összefogást mélyíti el még inkább a Magyar Orvosi Kamara javaslata és annak a kormány általi elfogadása, amely valóban olyan mértékű orvosbéremelést hoz el Magyarországra, amelyre példa az elmúlt harminc esztendőben nem volt. Mindemellett pedig segít abban, hogy megszűnjék egy nagyon régóta folytatott gyakorlat, a hálapénz intézménye is. A hálapénzről először Magyarországon az ötvenes években hallhattunk: míg a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságában az osztályharc részének tartották, hogy az orvosok a korábbi rendszer elnyomó hatalmi gépezetének részei voltak őszerintük, ezért megérdemlik, hogy nagymértékben csökkenjen a bérük, és ezen bércsökkentést a kommunista eszme nevében végre is hajtották, de ettől függetlenül - nyilván valamiért az orvosok presztízse nagyon magas - kialakult a hálapénz intézménye. Ez a szó hivatalosan Magyarországon egy MSZMP-kongresszuson hangzott utána el, és része lett a magyar szokásoknak, hiszen mindenki az egészségét a legfontosabbnak tartotta. Ez tehát az ötvenes évekből keletkeztethető, itt maradt magyarországi szokás, sajnálatos szokás, amely mindenkit kellemetlen helyzetbe hoz: aki adta, aki kapta, orvost, beteget egyaránt.
