Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 14. hétfő - 175. szám - Egyes közszolgáltatások egységes elektronikus értékesítéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - HERCZEG TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság előadója: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

2848 Magam a parlament Fogyasztóvédelmi bizottságában kezdtem a parlamenti pályámat, és a 2010-2014 közötti időszakban számtalan alkalommal emlegettük, hogy a mobil fizetési rendszerekkel enyhén szólva nincs rendben valami, mert nemcsak a fővárosban, de országos szinten is azt láttuk, hogy magáncégek elképesztő milliárdos hasznokat tudnak realizálni, miközben a közösség számára ebből csak valami nagyon minimális csorog vissza. A kényelmi díjakkal kapcsolatos első aggályaink is 2011-re tehetőek. Számoljuk ki, hogy azóta hány milliárd forintot tudtak csak ebből realizálni azok a társaságok, amelyek vagy kétes háttérrel működtek, vagy egészen elképesztő körülmények között, biztos, hogy nem tisztességes piacgazdaságra jellemző módon. Most előttünk fekszik egy javaslat, amely a következő évtől feltehetően az egyik fideszes miniszter döntési jogosultságába szorítva kijelölne egy nagykereskedelmi koncessziós jogot 8, azaz nyolc esztendőre, feltételezhető módon valamely fideszes potentátnak, aki majd az idézőjeles alvállalkozóival saját hatáskörén belül tud egyezkedni, és azért, hogy valami pozitív, valami fincsi is legyen a javaslatban, kikötik két szinten, egyébként nagyon helyesen, a kényelmi díjak eltörlését. Önmagában viszont nem látom azt, hogy a javaslattevő ezt komolyan gondolta volna. Tehát 2022-ben választások következnek. Egyikünk sem jós, nem tudjuk megmondani, hogy mi következik. Én csak arra tudok ígéretet tenni, egy markáns ígéretet, amit semmiképp ne fenyegetésnek, hanem tényleg ígéretnek vegyenek, hogy ha az egyesült ellenzéki oldal nyeri ezt a 2022-es választást, én nem aludnék nyugodtan azok helyében, akik nyolc évre egy ilyen koncessziót kapnak, és a konyhában a kockás füzetben nem írogatnám a rubrikákat tele az üzleti tervekkel, mert a piacgazdasággal összeegyeztethetetlen az, ami előttünk fekszik. Nyolc évre ilyen típusú koncessziót nem lehet, nem szabad, piacellenes és gazdaságellenes odaadni egy vélhetően politikai szereplőnek. Azt is látjuk, hogy az indokolás emellett gyáva, és valami egészen elképesztő dimenzióba visz el minket. Mert európai uniós irányelvre, döntésre fog hivatkozni, és azt mondja a jogalkotó, hogy azért kívánja ő nyolc évre bebetonozni a feltételezhetően kormányközeli vállalkozót, mert elegendő időt, teret, lehetőséget kell biztosítani a számára, hogy a megtérülhetőséget biztosítsa, magyarul az elvárható profitot realizálhassa. Nagyon kevés olyan üzletág van Magyarországon szerintem, ahol egy átadás-átvételt követően nagyon rövid távon biztos profit realizálható, de ha van ilyen, akkor a parkolási üzletághoz kapcsolódó mobil fizetés egészen biztosan ez. Még egy négyéves terminus is vitaképes lenne, de még abból is nagy vita lenne szerintem, ugyanakkor az, hogy állami vagyonelemeket ezermilliárdos nagyságrendben játszanak ki most magánintézményeknek, még egyszer mondom, vannak olyanok köztük, akiknek az alapcéljaival én egyetértek, ezzel a módszerrel nem értek egyet. Emellett párthoz hűséges funkcionáriusokat neveznek ki 4-6-8-9 évre, most koncessziós jogokat kívánnak értékesíteni, pontosabban átadni, rendezni. Az előző napirendi pontnál arról beszélgettünk, hogy a különböző, Máltaiaknak és Filharmonikusoknak adandó, egyébként talán még pozitív kezdeményezések közé azért becsempészik a kaszinók koncessziójának rendezését további hétéves időtartamra, milliárdos üzletágakról beszélünk, és ezen csomagból azért kijön egy olyan ezermilliárdos rendezési terv, amely a Fidesz-KDNP választási vereségének alkalmára és idejére szól. Arról szól, hogy a lehető legtöbb vagyonelemet ki tudják szervezni olyan sajátos struktúrába, amiről most még talán azt gondolják, hogy ez nehezebben lesz ellenőrizhető. Én úgy látom, hogy természetszerűleg minden, piacgazdasággal szembemenő folyamatot vissza lehet csinálni, felül lehet vizsgálni, lehet revizionálni, a hatályos jogszabályi kereteken belül is, tehát nem feltétlenül kell ehhez egy új jogszabálycsomagot behozni. Én mindenképpen arra hívom fel a jogalkotó és a javaslattevő figyelmét, hogy egyrészt ha már itt európai uniós direktívára, döntésre hivatkozik, nyilván tartsa be, ennek kereteit lehetőleg ne feszítse túl. Ugyanakkor ne próbáljon a megtérülésnek a szándéka mögé bújni, amikor a nyolcéves koncessziós lehetőséget indokolja, beszéljen őszintén, és mondják el azt, hogy miről szól ez a javaslat valójában: egy újabb üzletág, egy újabb lehetőség kiszervezéséről. Engem azért ijeszt meg leginkább a protekcionistának nevezett gazdaságpolitikájuk, mert ez se nem nemzeti hátterű, se nem önvédő, se nem keresztény, szociálisan érzékeny. Azt látom, hogy mindezek hiányoznak a Fidesz-KDNP világából, tisztelet a kivételnek, mert az egyes szereplők között nyilván vannak rendes keresztények, hívő emberek, olyanok, akik jót akarnak a hazájuknak, de egységesen