Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 1. kedd - 173. szám - A felsőoktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

2587 12 törvényt módosítanak: a közalkalmazottak jogállását, a polgárok személyi adatainak nyilvántartását, a muzeális törvényt, sok mindent, a nemzeti felsőoktatást, az oktatási nyilvántartást, de van itt két dolog, amiről szeretnék mindenképpen beszélni, és azért érdemes róluk szólni és világossá tenni, hogy miért nem fogjuk tudni támogatni, bármennyire is majd államtitkár úr a végén adott esetben meggyőző mondatokat fog mondani nekünk, hogy miért látjuk hibásan, és miért lenne helyes, ha mégis ezeket megszavaznánk. Egyértelműen azt gondolom, hogy ez abba a csomagba illik, amit önök azért készítenek, mert egyre kevésbé hisznek abban, hogy 2022-ben meg lehet ezt a hatalmat ebben a formában tartani, és egyre inkább azon dolgoznak, hogy hogyan, miképpen lehet addig az időszakig is közpénzeket odaterelni, hogy lehetőség szerint a leghatékonyabban tudják a saját maguk politikáját közvetíteni. A második pedig az, hogy 2022 után a felálló kormány a lehető legnehezebb helyzetben legyen ahhoz, hogy akár a saját szándékait megvalósítsa, akár pedig adott esetben önök vagy az önök által oda kinevezett emberek, vagy az önök által létrehozott konstrukciók befolyásától mentesen tudjon ügyeket véghez vinni, tudja ezt a dolgot megtenni. Az mégiscsak elgondolkoztató, hogy a felsőoktatás szabályozásáról szóló törvényben önök veszik a fáradságot, és a közszolgálati televízió reklámidejét mintegy 50 százalékkal megnövelik. 50 százalékkal megnövelik a közszolgálati televízió reklámidejét a fő műsorsávokban és az utána lévő műsorsávokban is, módosítják az európai tartalmakra vonatkozó szabályokat, módosítják a pályázat nyerésének a lehetséges szabályait; annak a közszolgálati televíziónak, amelyik már így is tulajdonképpen rendkívül jelentős közpénzből gazdálkodik, és itt az elmúlt napokban, hetekben tanúi lehettünk annak, hogy milyen békésen, megengedően és demokrata módon nyilatkoznak és szólnak az ellenzéki politikusok lehetséges mozgásáról. És az is teljesen nyilvánvaló, hogy itt nemhogy BBC-elvek, nemhogy valamilyen elvek alapján, hanem a normalitás talajától is elrugaszkodva működnek itt egyes szerkesztők, és működnek itt a dolgok. (14.10) Szerintem ez nem okoz már senkinek semmi problémát, csak az a baj, hogy van Magyarországon néhány millió ember, akinek technikai okok miatt tulajdonképpen a hozzáférése a normális médiákhoz gyakorlatilag megszűnt vagy megszűnik, és kénytelenek azt nézni, amit önök ebben az ügyben sugallnak. Most arról nem is beszélek, hogy adott esetben az a szerencsétlen sorsú magyar ember, aki a magyar válogatottat akarja megnézni, ott is közben az egy perceket el kell szenvednie. Azt akarom önnek mondani, államtitkár úr, és önön keresztül mindenkinek, hogy ezek a hatalmak nem szoktak tartósak lenni, ezek ideig-óráig működnek, tulajdonképpen nagyon szépnek tűnnek a vezér irodájából, amikor végignézi a jelentéseket, hogy megint hányszor és mit sikerült közvetítenünk a nép felé, csak az a baj, hogy tartósan, amikor a valóság és a sugallt kép kettéválik egymástól, és ez hosszú ideig így van az embereknél, annak nagyon-nagyon csúnya vége szokott lenni. És azt is örömmel venném, ha valamilyen módon felvillantanák, hogy a felsőoktatási törvénybe hogyan illeszkedik az, hogy a közszolgálati televíziónál ott lehet hagyni a pénzeket, a pénzükkel innentől kezdve szabadon gazdálkodhatnak. Tehát hogy túl az állami támogatáson a többletbevételek is ott maradnak. Erre szokták azt mondani, hogy ez már-már egy választási költségvetés, ez már-már egy választási finanszírozása a köztévének. És akkor nézzük a másikat, ami elé szerintünk ez a tizenvalahány elemű álcaháló oda lett dobva: ez nyilván az állam által létrehozott vagyonkezelő közalapítványok ügye. Én továbbra is azt gondolom, és itt döntöttünk úgy Hiller képviselőtársammal, alelnök úrral, hogy szerencsésebb, ha ezt én mondom el, mert egyértelműen itt egy fedősztoriról van szó, amely a valóságos szándékot mindenképpen elfedi. Ez pedig arról szól, hogy hogyan, miképpen lehet végleg bebetonozni ezekbe az állami vagyonkezelőkbe mind a vagyont, mind pedig a későbbi működésmódot. Önök nyilván azt fogják mondani, és azt is szokták ilyenkor mondani, hogy kérem, a normálisan működő világban ezek teljesen bevett, hagyományos dolgok. Igen, ez kétségtelenül így van. Ha már ezt a folyamatot elkezdték, akkor talán érdemesebb lett volna, ami a végeredményében lett ezekből, a bizalmi vagyonkezelés felé menni, mert önök valamilyen módon keverték a német és az angolszász modellt, mert a német modellt hozták létre abból a szempontból, ami a vagyonkezelő alapítványok működése és a modellje, de valójában a bizalmi vagyonkezelés felé mentek a kinevezésekkel, a saját