Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. december 1. kedd - 173. szám - Egyes közszolgáltatások egységes elektronikus értékesítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről:

2570 Köszönöm szépen, képviselő úr. A DK képviselőcsoportjának vezérszónoka Varju László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen Molnár Gyula képviselő úr támogatását és segítségét abban, hogy állampolgári teendőimnek eleget tudok tenni, és a magas hivataloknál meg tudok jelenni talán nem olyan sokára. Mégis valóban, az a helyzet, ami ennek a törvénynek a kapcsán keletkezik, az érdemel néhány szót. Tőlem már megszokhatták, hogy számonkérem azt, amit önök vállaltak. Önök azt mondták, hogy minden törvényhez kapcsolódóan, ha annak jelentős gazdasági-társadalmi hatása van, akkor készítenek egy olyan tanulmányt, amely mindannyiunk számára rendelkezésre áll, és annak alapján, közös információk alapján lehet a legjobb döntést meghozni. Abban az esetben, ha itt 4 millió állampolgárt érint valami, akkor talán tekinthetjük ezt úgy, hogy ennek van hatása, ha csak erről a fogyasztói oldalról nézzük a történetet, illetve ezt a javaslatot, és ennek ellenére nincs ilyen. Tehát önök hoztak magukra vonatkozóan egy törvényt, amelyet rendre nem tartanak be, és egyébként nem foglalkoznak azzal, hogy átláthatóvá tegyék a gondolkodásukat, már ami legalább erre az esetre vonatkozna. Ebben az esetben módunk lenne nem csak arról beszélni, hogy mi lesz a jövőben, és hogy milyen lehetőségek vannak ebben, amit önök egyelőre rejtve tartanak, és több képviselőtársam már felhívta rá a figyelmet, hogy igen, ezek között a keretek között olyan visszaélések is történhetnek, amelyeket nem lehet kizárni. De mielőtt a jövővel foglalkoznánk, előtte nézzük meg azt a múltból, tisztelt képviselőtársaim, ha már egyszer az Európai Bizottság, illetve a bíróság meghozta ezt a döntését, azt itt nagy lelkesen önök elmondták, hogy akkor a bíróság döntését figyelembe véve, annak megfelelően haladnak előre. Úgy csendesen megkérdezem, hogy egyébként az a galádság és államosítás, amit előtte elvégeztek, ami miatt egyébként ezt az elmarasztalást kapták, annak kapcsán mennyit kellett kártérítésként fizetni. Mennyibe került ez a magyar állampolgároknak, tisztelt Nacsa képviselő úr? Mert maga itt rébuszokban dobálózik nagy számokkal, szívesen hivatkozik rám, mond olyanokat, aminek semmi köze nincs a valósághoz (Nacsa Lőrinc: Cáfold meg! - Az elnök csenget.), de itt van egy konkrét kérdés, ha egyáltalán eleget tettek annak, hogy egyébként kifizettek ezért bármit. Ha a bíróság ítéletét végrehajtják, sejtem, inkább részlegesen, de ha nem részlegesen, hanem teljes mértékben, akkor mibe került a választópolgároknak ez a történet? Mert egy valóságos olyan hatalmi törekvés árát fizettetik meg az állampolgárokkal, amikor kisajátítottak valamit, államosítottak valamit, a saját céljaiknak rendelik alá, és most előállítják azt a helyzetet, hogy örüljünk annak, hogy az Európai Unióban szokásos, egyébként átlátható keretek között meghirdetett koncessziós eljárások egyikeként majd az önök által kiválasztott módszerrel a szolgáltatónak örülni kell. Ilyenre emlékszünk már, hogy hogyan csináltak ilyet. Ott volt a letelepedési kötvény, amikor remek döntéssel a Rogán Antal vezette Gazdasági bizottság volt az, amely kiválasztotta az arra jogosultakat, majd, hogy ezt még tetézzék, nemcsak a letelepedési kötvény, hanem ott van a szerencsejátékkoncesszióra jogosultak, ahol megbízhatónak nyilvánít a pénzügyminiszter úr valakit, és attól a pillanattól kezdve tök rendben van minden, legalábbis önöknek. Nekünk egyáltalán nincsen, és én csatlakozom azokhoz, akik, mondjuk úgy, hogy az aggályaiknál sokkal többet fogalmaznak meg annál, hogy mi lesz ennek a sorsa. Igaz, hogy szinte biztos vagyok abban, hogy mint ahogy a trafikkoncessziónál elvégezték, olyan mérhetetlen, szerződésfelmondás esetére járó büntetést, kártérítést kellene vagy kell fizetni az államnak, amivel önök inkább azokat támogatják és azokat hozzák helyzetbe, akik a kedvezményezettek, és az állam kárára kötnek szerződéseket. Mindezek után nagyon nehéz másként gondolkodni erről, mint úgy, hogy tulajdonképpen a pánikkormányzást ki kell egészítenem kapuzárásipánik-kormányzással ebben az esetben, mert ha visszaemlékszünk arra, hogy mi történt 2002-ben a két választási forduló között - tudja, államtitkár úr, akkor még volt ilyen, akkor a jogállami keretek között még volt mód és lehetőség arra, hogy két fordulóban történjen a választás -, akkor nagy kisöprés történt az államháztartásból, a Kincstárból, mindenhonnét. Amit lehetett, vittek, két hét alatt leszerződtek. Tanulságos időszak volt ez a két hét mindenkinek, a magyar állampolgároknak, de önöknek is. Nem hagyják egyrészről, mert nincs két forduló, másrészt egyébként az előtte lévő két évet kihasználják