Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. december 1. kedd - 173. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
2531 ELNÖK: Köszönöm államtitkár úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Latorcai János képviselő úr, KDNP-képviselőcsoport, az Országgyűlés alelnöke: „2020 Adventjén” címmel. Alelnök úr, öné a szó. DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Advent van, a várakozás, a remény időszaka. Vasárnap már meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját. Készülünk az ünnepre, várjuk annak hétköznapinak nem mondható csodáját, de ilyenkor még végezzük hétköznapjaink feladatait, és ezért a várakozás örömét egyre nehezebb kristálytisztán megélni. Ma, akár ha magunkba nézünk, akár ha a minket körülvevő világot vizsgáljuk, új nehézségekkel kell megküzdenünk, hiszen olyan korban élünk, amelyben a keresztény embereknek nemcsak a hitüket kell megőrizniük, hanem a teremtett világot és annak fundamentumait is. Szent II. János Pál pápa számtalanszor beszélt Európa keresztény gyökereinek megőrzése fontosságáról. Ezek a gyökerek igenis léteznek, még ha az Európai Unió alkotmányának preambulumából az alapító atyákat is megtagadva száműzték a kereszténységre történő utalást, pedig a kereszténység, a keresztény örökség elutasítása mindig talajvesztéssel járt. Európa vezetése nem tanult a XX. század totalitárius diktatúráinak példájából, és nem értette meg, hogy amint eltűnik Isten ideája a társadalomból, az valami mást, egy másik fogalmat emel transzcendens szintre. Ma ismét ennek vagyunk tanúi, melyben - Henri Boulad egyiptomi jezsuita szerzetes szavaival élve - „a keresztény hit elvesztése nyomán keletkezett erkölcsi relativizmus egy széttöredezett világ tükörképét mutatja”. Az állandó külső és belső támadások következtében mára a nyugati civilizáció elvesztette az önmagába vetett hitét. Odajutottunk, hogy amire büszkének kellene lenni, arról szemlesütve hallgatnak, vagy kezeiket tördelve magyarázkodnak. Jó példája ennek karácsony ünnepe, Jézus születésének napja, és az azt megelőző advent is, mely szakrális jellegét fokozatosan elveszítve lassan nemcsak kiüresedik, kiüresítik, és egy csupán akciós bevásárlási időszakká silányítják, hanem néhány magát progresszívnek valló politikus, közéleti szereplő döntése nyomán látható szimbolikáját, köztük a jászolt, a karácsonyfát, na meg természetesen magát Jézust is feladja. A XXI. század Európájának legnagyobb problémája éppen ez az identitásválságból fakadó gyengeség, mely lehetőséget biztosított arra, hogy a kereszténységnek a közéletből való kiszorítása után egyre erőszakosabb cselekményekre is sor kerülhessen. Ma olyan a világ, mintha az emberi jogok élharcos országait nem is érdekelné, hogy hite megvallása miatt legalább 250-300 millió keresztény szenved el diszkriminációt, megaláztatást, üldöztetést a világban. Ma már nem kerül újságok címlapjára, ha naponta tucatnyi embertársunkat gyilkolják meg keresztény hitük megvallása miatt, legfeljebb akkor, ha az valahol Nyugat-Európában történik. Sajnos a keresztényüldözésnek az Európai Unió területén is egyre több halálos áldozata van. Ne feledjük, hogy a legutóbbi bécsi terrorcselekménnyel a zsidó-keresztény kultúránk alapjait fenyegető támadások már 60 kilométerre megközelítették országhatárunkat. Tisztelt Ház! Múlt héten a „vörös szerda” emléknap nemzetközi kezdeményezés keretében az Erzsébet híd, a Szent Gellért-szobor és négy keresztény felekezet templomának vörös kivilágításával emlékeztünk meg a XXI. század mártírjairól, azokról a keresztényekről, akik hitükért életüket is képesek voltak napjainkban feláldozni. Mi sem adhatjuk fel hitünket, keresztény kultúránkat, mert ha gyengék maradunk a harcban, akkor nem a liberálisok és progresszívek által álmodott békés multikulturalizmus, hanem előbb a behódolás, majd a hazánknak egy európai vagy akár egy világméretű tégelyben történő felolvasztása is megtörténhet, mert egyszerre, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet nemzethűnek és globalistának lenni, ahogy Európa keresztény identitását sem lehet megőrizni a migráció és az iszlám terjedésének támogatásával. Elődeink hite és elszántsága ma is erőt kell hogy adjon valamennyiünknek ahhoz, hogy képesek legyünk megőrizni Európa és benne hazánk keresztény identitását, kultúráját. Ma az a legfontosabb, hogy támogassuk azokat, akiket a járvány már elért, és segítsük mindazokat, akik ebben a rendkívüli helyzetben egészségünk megőrzése érdekében fáradhatatlanul dolgoznak. Legalább egy gondolat, egy fohász erejéig gondoljunk rájuk! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
