Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 23. hétfő - 171. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2316 (12.10) Nem a multik támogatására költenék az adófizetők pénzét, hanem sokkal inkább a hazai kkv-k támogatására, 9 hónapra terjesztenék ki a munkanélküli-ellátás idejét, és megemelnék annak az összegét is, valamint inkább pótolnák az önkormányzatok kieső bevételeit, nem pedig tovább fosztogatnák őket, hiszen ők ismerik a helyi vállalkozásokat, és ők tudnának nekik a leghatékonyabban segíteni. Ehelyett pedig tovább folyik az ötletelés az iparűzési adóról, de az is úgy, hogy a kormány még felvállalni sem meri a saját javaslatát, nyilván sejtve, hogy egyébként ez milyen felzúdulást vált ki, és inkább megkéri a baráti kamaraelnököt az önkormányzatokat fosztogató ötlet elővezetésére. Tehát érdemes tisztázni azt, hogy az iparűzési adó elengedése a multiknak és a nagyvállalatoknak jó kizárólag, senki másnak nem, sem az embereknek, sem a hazai kkv-knak. Mindezt látva pedig joggal merül fel az a kérdés, hogy mi a fontosabb önöknek: az emberek vagy a félelem a hatalom elvesztésétől. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Völner Pál államtitkár úr, miniszterhelyettes válaszol. Parancsoljon, öné a szó. DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Közpénzekről, közvagyonról beszélt. Abban a kevésbé szerencsés helyzetben vagyok, hogy idősebb vagyok önnél, és vissza tudok tekinteni elvbarátainak a működésére is. Ön is az MSZP padsoraiból indult, úgyhogy néhány felvetéssel kapcsolatban tennék összevetéseket (Demeter Márta: Ezek szerint nincsen válasz!), pontosan azért, hogy mi az, amit önök képviseltek, mi az, amit ténylegesen végeztek ezeken a területeken, amiben szerencsére felsorolta, mintha egy felhozó meccset akart volna nekem biztosítani, hogy össze tudjam hasonlítani a tevékenységeket, tükröt tudjak mutatni önöknek arról, hogy hogyan néz ki az, amit önök műveltek, amit önök elkövettek. Említette az alapítványok kérdését. A MOL esete jut az eszembe, amelynek egy jelentős részvénypakettjét egy sötét éjszakán a londoni tőzsdén – vagy inkább lehet, hogy a nappali órákban – egy csomagban 11 ezer forintért Draskovics pénzügyminisztersége idején sutyiban értékesítettek. Majd ez a részvénycsomag valahogy körözött, körözött a világban, de volt egy osztrák kísérlet, ahol az ellenséges felvásárlást az OMV részéről próbálták meg, majd valahogy furcsa módon az orosz térfélen kötött ki, és súlyos milliárdokért, több mint 500 milliárd forintért kellett az Orbán-kormánynak 2010 után visszavásárolnia. Önök beszélnek közpénz elherdálásáról, közvagyon elherdálásáról, amikor mi visszavásároljuk azt az állami vagyont, amit önök éppen elherdáltak. Említette a posta szerepét. Éppen a postánál önök indítottak el egy olyan leépítési folyamatot, ahol a vidéki településeken bezárták a postahivatalokat, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy a kispostákat is megmentsük, hogy a munkahelyeket megvédjük, amelyek a postán vannak. A postások biztosan össze tudják vetni az önök ténykedését a mostani történésekkel. Említette az ivóvíz kérdését, hogy nem megfelelő minőségű az ivóvíz, holott pont most törekszünk arra, hogy egységes legyen a szolgáltatás, hogy mindenhol ugyanannyiért tudjanak egészséges ivóvízhez jutni a magyar emberek. Önök el akarták adni, részben el is adták az ivóvíz-szolgáltatókat – gondoljunk csak a budapesti cégre – a franciáknak. Emlékszünk a pécsi problémákra. Emlékszünk arra is, hogy Brnóban is problémák voltak egyébként, nem csak a Magyarországon. (Közbeszólások az LMP soraiból.) Látom, hogy élénkül az emlékezetük (Derültség.), tehát érdemes ezeket az ügyeket felemlegetnem. Tehát eszükbe jutnak ezek a momentumok, hogy úgy mondjam, a múltból, amelyek az összevetést lehetővé teszik. (Zaj. – Az elnök csenget.) Említette az óvodákat, bölcsődéket. Ha a bölcsődebezárásokról ’90-től beszélni akarnék, akkor megint csak megállapíthatjuk, hogy pont ez volt az a terület, amelyet a legjobban elhanyagoltak, a népességpolitikát elhanyagolták, a családi adókedvezményt megszüntették 2002 után, a lakástámogatási rendszert felszámolták, devizahitelekbe kergetve magyar családok százezreit. Tehát nagyon furcsa nekem, hogy miért pont önök hozzák fel ezeket a témákat, amikor semmi dicsekednivalójuk nincs ezen a területen.
