Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 20. péntek - 170. szám - Napirend utáni felszólalás: - DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik):
2295 vannak olyan árnyoldalai is, túl a katasztrófán, hogy valakik ebből akarnak meggazdagodni. És amikor legutóbb tíz évvel ezelőtt komolyabb árvizek voltak, akkor bizony nem kevés olyan társaság volt, amely gyűjtött, majd pedig ellenőrizetlenül nem azokhoz került a támogatás, akik megérdemelték volna, hanem máshova került. Nagyon nehéz kizárni ezeket a dolgokat, éppen ezért kell összefogni, amennyire lehet, a közösségeket és leginkább az országos jellegű karitatív szervezeteket, tulajdonképp ezt is szolgálja ez a törvényjavaslat. Köszönöm szépen mindenkinek azt az észrevételét, amely egyrészt kormánypárti oldalról, másrészt a baloldalról érkezett, mert ritkán hallható egyetértés az Országgyűlés falai között, hogy igenis az elesettek érdekében mindent meg kell tenni, még akkor is - és ez teljesen jogos volt szocialista képviselőtársunk felszólalásában -, ha mindez nem zárja ki az államnak a mindenkori felelősségét akár a támogatási, pénzügyi rendszeren keresztül, akár pedig a fenntartási rendszeren keresztül, ez tehát egy fontos dolog szerintem. De a másik oldalról nyilván a karitatív szervezetek talán azért, mert a szenzoraik olyanok, talán azért, mert rugalmasabbak tudnak lenni, mint az állam, mint az önkormányzatok vagy pedig nagyobb szervezetek, éppen ezért sokkal inkább tudnak segíteni, és segítenek is hála istennek, mint ahogy most is teszik ebben az időszakban, ami mindenkinek nehéz, nehéz az orvosoknak, az ápolóknak, nehéz a betegeknek, a hozzátartozóknak, és ennek ellenére a karitatív szervezetek továbbra is teszik a dolgukat. Befejezésképpen még annyit szeretnék Tapolczai Gergely képviselő úrnak elmondani, hogy teljesen természetes és jogos kérés az, hogy a fogyatékossággal élők nagy szervezeteinek a bevonásával legalábbis tárgyalás vagy megbeszélés legyen majd a Karitatív Tanács és őköztük, ezt megfogadjuk, vagy jobban odafigyelünk rá, de a másik oldalról azt ön is tudja, hogy pontosan a nagy karitatív szervezeteknek vannak ilyen intézményei, és ezekben az intézményekben, sajnos azt kell mondani, nagyon sok fogyatékossággal élő honfitársunkat kell gondozniuk, ápolniuk. Ezt a támogatást, ezt a segítséget azon keresztül is ezen honfitársainknak eljuttatjuk. Köszönöm szépen mindenkinek az észrevételét, és nagyon szép hétvégét kívánok. Köszönöm szépen a hozzászólásokat. (Taps.) ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására a tegnapi napon 16 óráig volt lehetőség. Tisztelt Képviselőtársaim! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirend utáni felszólalás: Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirend utáni felszólalásra megadom a szót Steinmetz Ádám jobbikos képviselő úrnak, felszólalásának címe: „A 67-es után a 68-as következik?” Parancsoljon! DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 67-es után a 68-as következik? - teszem fel a kérdést, és az emberek többsége bizonyára igennel válaszolna. Ha azonban az országos közutak felújítását tekintjük, akkor azt kell látni, hogy sajnálatos módon a 67-es út felújítását nem követte a 68-as út felújítása, pedig erre már 13 évvel ezelőtt kormányhatározat született. Tudják, ez az az út, amely Balatonszentgyörgyöt Barccsal, a Balatont Horvátországgal köti össze, és ez az az út, ahol például a Kéthelyen lakó Laci bácsi ablaka alatt a nyári hónapokban több mint 11 ezer gépjármű dübörög el, közöttük kamionok, teherautók, traktorok, motorok, és olyan útszakaszon, útfelületen, amelynek a jelentős részén az aszfalt nyomvályús, összetöredezett és kátyúkkal tarkított. Nos hát, tisztelt képviselőtársaim, ezt az útszakaszt már régen fel kellett volna újítani, és nem értjük, hogy a 2010 óta hatalmon lévő Fidesz miért nem tett semmit annak érdekében, hogy ez megtörténjen. És ez azért is furcsa, mert európai uniós előírás az útburkolat megerősítése, és egyébként ez a 68-as közút az európai úthálózat részét is képezi, tehát hogyha valamire, akkor erre biztosan lehetne uniós forrásokat is igényelni. És hogyha megvan vagy meglenne rá a forrás, akkor már csak a politikai szándék hiányzik. De miért nincsen rá politikai szándék? - kérdezem én.
