Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 20. péntek - 170. szám - Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló 2000. évi XIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára:
2293 az elkobzott dolgok közérdekű felhasználására szolgáló korábbi, 2000-es törvény módosítását tartalmazza. Én a 90-es években is már erőteljesen felnőtt voltam, és emlékszem arra a hosszú-hosszú éveken át tartó, nyilvánosság előtt folyt vitára, amikor is a rendszerváltás hajnalán, majd az azt követő években, amikor a a vadkapitalizmus kialakulásának idejét éltük, tombolt Magyarországon a csempészet, tombolt Magyarországon az áruhamisítás, és bizony nagyon sokszor láttuk a híradók műsoraiban, riportjaiban azt az irdatlan mennyiségű árut, amit bizony meg kellett semmisítenie a magyar állam képviselőinek, hiszen a bűncselekményből származó dolgot a törvény szerint meg kellett semmisíteni. Elég hosszú idő, jó pár év kellett ahhoz, hogy aztán eljussunk a 2000-es évhez, amikorra is már nem tudta elkerülni a jogalkotó, hogy ne hozzon valamifajta olyan intézkedést, hogy az ilyen jellegű, teljes mértékben használható vagyontárgyakat karitatív tevékenységre fel lehessen használni. Soha nem felejtem el azt, emlékszem, hogy az utolsó szikra az volt ebben, mielőtt a 2000-es jogszabály megszületett, hogy kimutatható volt, hogy az adóhivatal - hiszen az ő berkeibe került nagyon sok ilyen áru -, valamint a pénzügyőrség - mert akkor még az egy külön szervezet volt - és egyébként pedig a bíróságok, valamint rendőrség raktárában fellelhető iszonyú mennyiségű vagyontárgy őrzése és személyzete, amely az őrzéshez szükséges, a költségvetést már oly mértékben terhelte, hogy szerencsére egyszer csak volt egy bölcs, nem tudjuk, ki, de volt egy bölcs állami vezető, aki azt mondta, hogy itt ennek véget kell vetni. Rendkívül fájdalmas volt, amikor rengeteg szegény ember volt; azért a 33 százalékos inflációt követő években voltunk, de azért megértük azt is, hogy bizony mennyi nehéz sorsú polgárunk volt, akik részesülhettek volna azokból a javakból, és leginkább a megsemmisítés várt rájuk. Nem tudom, a húsz évvel ezelőtti dolgokra ki mennyire emlékszik, de ezt a törvényt akkor rendkívüli öröm övezte, hogy meghozták, és az elmúlt húsz évben nagyon sok nehéz sorsú ember tudott részesülni ezekből az elkobzott javakból. Az is tény - és ez már a ’90-es években is nagy vitát kavart -, hogy az áruhamisítás esetén az áruvédjegy-sérelem bizony hogy oldható fel, hogyha ezeket a termékeket nem semmisítik meg, hanem felhasználják. Már akkor is volt rá javaslat, hogy ha fizikailag megvalósítható az áruvédjegyek megsemmisítése, levétele, tehát az állag sérelme nélkül eltávolítható, akkor ezt tegyék meg. Most egy kicsit hosszabb idő telt el azóta, hogy ez a kérdés jobban tisztába legyen téve. Mindenesetre az tény, hogy ennek a jogintézménynek nagyon hosszú múltra tekint vissza az eredője, nagyon sokáig tartott már az első jogszabályt is meghozni, és azt gondolom, hogy ez a javaslat, ami itt előttünk áll, a maradék akadályt is elhárítja az ilyen jellegű áruknak a karitatív szervezetekhez való eljuttatása elől, mint korábban ez volt. Úgyhogy természetesen én magam is meg fogom szavazni ezt a javaslatot. Azt gondolom egyébként, hogy még van azért jó pár, számtalan terület a szociális területen, ahol hasonló jellegű akciókkal, bár nem elkobzott dolgokról beszélek, rengeteg a használható selejt, rengeteg a használható káló... - de nem aki itt ül előttem. Rengeteg az a fajta felhasználható anyag az ipari és gazdasági életben, amelyeket egyébként hasonló módon lehetne felhasználni. A cégeket érdemes lenne érdekeltté tenni abban, hogy ezeket a termékeket is akár a Karitatív Tanácson keresztül eljuttassa a rászorulóknak, mert még mindig úgy érzem, hogy túl sok az iparban, a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban a megsemmisített áru. Azt nem szabad elfelejtenünk, ami még nagyon fontos szempont, a szeméttermelésnek a visszafogása. Úgyhogy tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy szorgalmazza a kormányzat munkájában az ilyenfajta területek feltárását, és minél inkább próbáljuk elérni azt, hogy a használható dolgokat használják, és ne a szemetet, ne a légszennyezettséget növeljük, hiszen az égetésnél az is probléma, hanem akik hazánkban ilyenfajta termékekre rászorulnak, azokhoz eljusson, és legalább ez is az örömüket tudja jelenteni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönjük. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e válaszolni. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó. SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára:
