Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 19. csütörtök - 169. szám - A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány létrehozásáról, valamint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem működéséhez szükséges feltételek és forrás biztosításáról szóló törvény... - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:

2149 vonatkozzon, hogy az az út, amelyet törvényjavaslat vagy törvényjavaslatok mutatnak, az én megítélésem, a mi megítélésünk szerint ezt szolgálja, vagy nem. Kétféle módon szokták írni a krimiket. Az elsőben látjuk az elkövetőt, és végig drukkolunk a nyomozónak, hogy amit mi már tudunk, arra ő is rájöjjön, és közben néha fel-felkiáltunk, hogyhogy nem jött rá már arra, ami egyébként napnál világosabb. A másik az, amikor mi sem tudjuk, hogy ki az elkövető, találgatunk és hol a nyomozónak van igaza, hol nekünk, de azért általában megegyezünk abban, hogy mi előbb rájöttünk, mint a nyomozó, csak még egy kicsit néztük, hogy befejeződjék a film. Ezt a látszólag ide nem illő hasonlatot azért hoztam, hogy bemutassam, itt most az első esetről van szó. Tudniillik már lehet látni, hogy ebből mi lesz, és még mindig drukkolunk, hogy most már jöjjenek rá önök is: még nincs vége az egész előadványnak, de azt kell mondjam, hogy következtetések már levonhatók. Ezért annyira szeretném, hogy ha arra, amire egyébként a szakma legjava már rájött, hogy ezt ki milyen hangnemben, ki milyen közegben mondja el, ez valóban különböző, de a szakma nagyon nagy része erre már rájött, és nem azért jött rá, mert a politikától, akár az ellenzéki politikától ezt átvette, hanem mert önmaga is rájött. Ráadásul fordítva van, mert leginkább mi képviseljük azt a szakmai véleményt a magyar Országgyűlésben, amit ők értelemszerűen itt, ebben a Házban nem tehetnek meg. Arról akarok beszélni, hogy önmagában, ahogy az előttem felszólaló alelnök úr, Brenner Koloman is elmondta, azzal, hogy egy intézmény alapítványi fenntartású, a szakmához egy kicsit is értő és jó szándékú ember nem vitatkozik- mert lehet. A probléma akkor van, amikor az a forma, amit önök itt alapítványi fenntartásúnak mondanak, az egyébként a nyugati vagy amerikai, más tekintetben délkeletázsiai, szingapúri alapítványi fenntartással rokoni kapcsolatban sincs. Ettől még lehetne jó, csak az a probléma, hogy nem jó. Amikor először az alapítványi fenntartást a magyar felsőoktatásban ebben a ciklusban fölvetették, akkor az egyik legnevesebb és legszínvonalasabb magyar felsőoktatási intézményt, a Corvinus Egyetemet alakították, ezt a vitát akkor is megvívtuk, de emlékszem, a vitában az is elhangzott, hogy kétségkívül van ebben az átalakításban rizikó, ám szolgál olyan tapasztalatokkal, minthogy egy színvonalas felsőoktatási intézményről van szó, amely tapasztalatok aztán más intézmények számára megfelelő okulással szolgálhatnak, és így kitaposható a magyar felsőoktatás jövőjének az az ösvénye, amin érdemes közösen haladni. (18.20) Most szögezzük le, hogy egy teljes tanév telt el azóta, a második még messze nem fejeződött be, ráadásul kétségkívül - mindannyiuktól, önöktől is függetlenül - különleges körülmények között kell hogy folyjék, de olyan felsőoktatás a világon nincsen, amely egy tanév alapján olyan következtetéseket enged, amely aztán számos más intézmény átalakítására precedens. Ilyen nincs! A szakma azt mondja, hogy legalább három teljes tanévnek el kell telnie ahhoz, hogy bármilyen következtetés levonható, így aztán biztonsággal alkalmazható más intézményre. Ez itt nem történt meg, miközben ezt a formát sorban alkalmazzák más, tematikában, regionalitásában és hagyományában is egymástól eltérő felsőoktatási intézményre. Akkor most nézzük konkrétan, ami itt történik, tudniillik annak a felvetése, ami kétségkívül hosszabb ideje, messze nem ebben az évtizedben és messze nem csak a politikai, választási ciklusban felvetés, évtizedes múltja van, hogy a magyar agrár-felsőoktatásnak, akkor nem így hívták, hogy integrációja, de egységesítése megtörténjen. Ebben tehát új nincsen. Tehát ami itt kísérlet, hogy tudniillik a magyar agrár-felsőoktatásnak egy integratív modellje jöjjön létre... - még egyszer mondom, az alapítványi dolgot most már letudtam a felszólalásomban, még egyszer, hogy világos legyen, én ezzel így nem értek egyet, nem az alapítványi formával, hanem a megvalósítással nem értek egyet, és álságosnak tartom azt a felvetést, hogy van már olyan felsőoktatási intézmény, amelyik precedensül szolgál, mert nincs, egy év alatt nincs. Akkor nézzük ennek az egésznek a megvalósítását! Érdemes megnézni, hogy mi az, ami benne van, és mi az, ami nincsen benne. Aki egy kicsit ismeri a magyar felsőoktatást és azon belül a magyar agrár-felsőoktatást, kétségkívül kitűnő színvonalú intézmények, nagy múltú képzés, nagyon különböző időszakokban jártak ide, máskor a Georgikonba és máskor, mondjuk, Mosonmagyaróvárra külföldről, Közép-Európából és nem csak Közép-Európából megnézni, hogy hogyan csinálja ezt a magyar agrár-