Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 19. csütörtök - 169. szám - Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága Európai Unióból történő kilépésére tekintettel az Egyesült Királyság állampolgárai, valamint családtagjaik tartózkodási jogáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

2063 A helyzet és a magyar rögvalóság viszont azt mutatja, hogy ennek az anyagi lehetőségei nem állnak fenn, főleg azért, mert ez a kormány számos családellenes lépést is keresztülvitt az utóbbi években. Ezek közül az egyik legdurvább a kétségtelenül hatékonytalanul működő - de csúnya szó! - lakáscélú előtakarékosság állami támogatásának a megszüntetése volt, amellyel rengeteg magyar fiatalt hoztak kellemetlen helyzetbe, például azokat, akik ilyen típusú hitellel szedték össze a CSOK-hoz való önrészt korábban. Ezek a fiatalok most a CSOK önrészére sem tudnak támogatott módon spórolni, csak sokkal nehezebben, sokkal hosszabb idő alatt. Azt ígérték akkor, hogy tesznek a helyébe valamit. Rogán Antal lakáslottó-koncepciója volt egy elvetélt próbálkozás, láttuk, hogy ebből nem sok jó sült ki, de nem került a helyére másik program. Ily módon tehát otthonteremtési fronton lehetne álláspontom szerint megalapozni egy olyan hazaváró programot, amelynek eredményeképpen nem egy ilyen aránytalanságról kellene beszélni egy ilyen vitán, miszerint itt él ötezer korábbi brit vagy angol polgár, és a magyar honfitársaink közül pedig százezrével kell hogy külföldön kényszerűségből megtalálják a boldogulásukat. Ez az aránytalanság szerintem önök szerint sem helyes. Az lenne a cél, hogy a „szülőföldön boldogulni” elv alapján minden magyar, aki a Kárpátmedencében valahol megszületik, ott, az ő szülőföldjén tudjon úgy boldogulni, ahogy a képességei, a befektetett munkája ezt lehetővé teszi. Értem én tehát, hogy a viszonosság jegyében most az itt élők számára biztosítunk bizonyos jogokat, és ez jó dolog, de ne hagyja ki a kormány azon törvényjavaslatok kimunkálását, amelyek a külhonba szakadt, kényszerűségből külhonba szakadt magyarok sorsát igyekeznek javítani és reparálni azt, amit egyébként reparálni kell. Az a lakhatási kataklizma, otthonteremtési káosz, amely harminc éve áll fenn, de azért az utóbbi tíz évben kicsúcsosodott, egyértelműen kezelendő. Államtitkár úrnak címzem azt, hogy ami az albérletárak frontján történt, az is nagyban, nagyon nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sokan úgy gondolták, hogy ha a lakhatás is ilyen brutális, adott esetben a bevételem több mint a felét felemészti havonta, akkor elmegyek egy olyan országba, ahol a fizetés ennek a duplája, a lakhatási költségei pedig körülbelül ugyanekkorák vagy adott esetben még olcsóbbak is, mint nálunk. Nagyon sokan választották kényszerből ezt az utat, és rengetegen közülük nem jelennek meg a statisztikában, hiszen ritka az a magyar fiatal, aki felszámolja itt mindenféle jogviszonyát, bemegy a hivatalba és bejelenti, hogy most már a tajkártyáját is vissza szeretné adni. Sokkal jellemzőbb az a kétlaki lét vagy akár Nyugaton ingázás, amely nem feltétlenül jelenik meg a statisztikában, de mindenképp egy kényszerű kiszolgáltatott helyzet az érintett magyar fiatalok vagy adott esetben most már középkorúak, idősebbek számára. Éppen ezért szeretném önöket arra kapacitálni, hogy vegyék komolyabban ezt a kérdéskört. Az albérletárak tekintetében most a nagyon sajnálatos koronavírusjárvány-ügyi veszélyhelyzet és a turisták elmaradása egy fagyást okozott a piacon, tehát legalább nem nőnek tovább az árak, ez lenne az a kegyelmi időszak, amikor intelligens szabályozással ezt a piacot rendezni lehetne, például egy okos Airbnb-szabályozást is talán most könnyebb keresztülvinni, mint akkor, amikor adott esetben tele van minden turistákkal, de ez csak egy jó tanács a részünkről. Szeretném mindenesetre felhívni az önök figyelmét arra, hogy nem elég a nemzetközi kötelezettségekből fakadó törvényjavaslatokat itt gyorsan megtárgyalni, és szerencsére ez vita nélkül lezajlik, hanem hozzá kell tenni azt a részt is, amely a magyar nemzet fennmaradása szempontjából a legfontosabb, annak érdekében, hogy mindenki a szülőföldön boldogulhasson, a vágyott magyar gyermekek pedig itt, Magyarországon születhessenek meg. Hiszen én szakmailag nem osztom teljesen azt a kimutatást, amely szerint minden hatodik magyar gyermek születik a jelenlegi határainkon túl, de hogy minden nyolcadik vagy kilencedik, az egészen bizonyos. És ez is akkora veszteség, amely történelmi távlatban álláspontom szerint egy Magyarországhoz hasonló nemzetállam esetében nem megengedhető, éppen ezért kérem a kormányt arra, hogy haladéktalanul avatkozzon be ezekben a kérdésekben. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, az általános vitát lezárom.