Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 18. szerda - 168. szám - Magyarország Alaptörvényének kilencedik módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):

2013 keresztény entitásunkat. Higgyék el, mi általában ugyanazon az oldalon vagyunk, én ugyanabban hiszek, amiben önök. Egy dologgal viszont, úgy érzem, több vagyok, mint önök: én el tudom fogadni, ha valaki mást hisz. El tudom fogadni, ha valaki másként gondolja egészen addig, amíg ezt békésen teszi. Önök ott is harcot, harcost látnak, ahol nincs. Aztán azon is elgondolkodtam, hogy ebben a felszólalásomban megtegyem-e önöknek azt a szívességet, hogy arról a paravánról beszéljek, amit elénk felhúznak, hogy az apa a férfi, az anya a nő. Gondolkodtam is rajta, mondtam a feleségemnek, mielőtt eljöttem, hogy szerintem ezt meg kellett volna mondani a gyereknek, mert előbb-utóbb ki fog ez derülni, na. Most meg aztán látszik, bele is írják az Alaptörvénybe. Lehet, hogy ebben hibát vétettünk a családban, de szerintem a gyerek már rájött. Ami ennél sokkal jobban zavar - és látszik ez a folyamat, ahogy megszüntetik az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, ahogyan bizonyos gondolatok, bizonyos értékrendek primátusát önök kijelölik, ami persze önöknek belefér esetleg a saját agendájukba, a saját narratívájukba, nekünk nem -, az az, hogy önök azt próbálják velünk elfogadtatni és ezt próbálja itt mindenki megfogalmazni, hogy vannak olyanok, akik státuszuknál fogva mindig maguknak vindikálhatják az igazságot. Akik, csak azért, mert bizonyos státuszuk van, földrajzi elhelyezkedésük, vallásuk, bőrszínük, bármijük, ezek miatt maguknak vindikálhatják az igazságot, és ahogyan a természet rendje adja, valójában vannak olyanok is, akik a státuszuknál fogva soha nem vindikálhatják maguknak az igazságot. Mi meg ebben nem fogunk hinni, akkor is, ha ugyanabban az istenben hiszünk, akkor is, ha ugyanaz a vallásunk. Mi ebben nem fogunk hinni, hogy vannak olyanok, akiknek eleve nem lehet igazuk, mert önök szerint olyan a státuszuk és vannak olyanok, akiknek eleve igazuk van, hiszen a státuszuk teljesen más. Mielőtt ingatják a fejüket, idecitálhatom az összes vezető politikusuktól az összes idézetet, a vak komondortól, a nők princípiumán keresztül egészen addig, hogy hol van a nők helye, ide lehet citálni mindent, ez az önök elképzelése erről. Mi meg úgy gondoljuk, hogy ez helytelen, ez nem igaz. Valakinek a státuszát, az igazát, a valódi helyét, elfoglalt szerepét a világban és a saját közösségében a saját bátorsága, tehetsége, kockázatvállaló képessége az, ami meg kell hogy alapozza. Mi ebben hiszünk és nem abban, amiben önök hisznek. Persze, értjük, hogy ezek miért vannak, miért akarják most nagyon nagy erővel tolni ezt a konzervatív ideológiát ebbe az irányba. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy erről az ellenzéki oldalon arra számítanak, hogy a pártok majd mást fognak gondolni, és ebben majd lehet feszültséget generálni és elmondani, hogy ki kinek mikor a szövetségese, és ki mikor mit mondott. Higgyék el, ezen túl van már mindenki! Amit önök az elmúlt tíz évben tettek... (Nacsa Lőrinchez fordulva:) Ön nincs túl rajta, nem számítunk Nacsa képviselő úr szavazatára. De ha kívánja, majd meggyőzzük. Amit az elmúlt tíz évben tettek, hogy mondjam, az képes volt ideológiai árkokat betemetni. Ezen, úgy gondolom, nagyrészt az ellenzék túl van, ez az, amit önök is látnak maguk előtt és ez az, amit láttak az önkormányzati választásokon. Ez az, amit láttak, hogy ahol a közélet iránt jobban érdeklődő választópolgárok vannak, ott önök általában alulmaradtak. Ahol nem jön át az egybites kommunikáció (Bányai Gábor: Ez nem igaz!), ott általában nem jól szerepeltek. Azt gondolom, hogy ebben önöknek persze van része. Ez a paraván, amit feltettek ez elé, ez az ideológiai politikacsinálás, van ezzel egy céljuk, szerintem nem fogják elérni. Aztán van még egy rendelkezés, ez pedig a közpénz, az állam bevétele. Megint el fogja veszíteni a közpénz a közpénzjellegét, csak most megpróbálják egy kicsit ügyesebben csinálni, mint Kósa Lajos és Bánki Erik, amikor kicsit sután próbálta elmagyarázni egy sajtótájékoztatón, hogy ami a jegybanknál lecsapódik pénz, az hogyan kerülhet ki az alapítványokba és azzal miért nem kell elszámolni. Ebben még lehet vitánk is itt, az ellenzéki oldalon, hogy melyik ebből a nagyobb summantás, hogy így mondjam, a tao vagy a jegybank. A jegybanknál lecsapódott csak a devizaárfolyam-nyereségből 208 milliárd forint; halkan mondom, hogy amit be is vallanak. Ezenkívül meghallgattuk Matolcsy jegybankelnököt, aki elmondta, hogy ezentúl a kamatnyereségből, minden egyéb köcölékből, eredménytartalékból ez valahol olyan 700 és 1000 milliárd között lesz. Tudom, hogy valamennyit majd előírnak, hogy fizessenek be majd a költségvetésbe osztalékként. De a többi? Az meg el fogja veszíteni a közpénzjellegét, mert nem lesz az államnak a bevétele. Ott marad a Matolcsynál, aki kalandos úton, ámbár alapított alapítványokat, még kalandosabban üzemelteti őket. Most nem is láttam, hogy ingatnák a fejüket, hiszen kipereltük ezeket a papírokat. Láttuk, hogy abban mi van. Kalandosan üzemelteti ezeket az alapítványokat, de ebből