Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - Egyes vagyonkezelő alapítványokról és az azoknak történő vagyonjuttatásról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára:

195 Köszönjük. Orbán Balázs államtitkár úr jelezte, hogy szeretne a vitának ebben a szakaszában is reagálni az elhangzottakra. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Azért kértem szót, hogy még adott esetben legyen lehetőség tisztázni a nem tisztázott kérdéseket. Először is hadd reagáljak arra, amit Molnár képviselő úr mondott, hogy miért én vagyok itt. Szerintem az a világ legtermészetesebb dolga, hogy én vagyok itt. Azért, mert most egy pozícióról van szó, a Miniszterelnökségen is pozíciót töltök be, és egyébként én vagyok az, aki az adott kuratórium működésével kapcsolatban is a legtöbb részlettel tisztában vagyok. A mi politikai közösségünk nem úgy működik, hogy valami sundám-bundám dolgokról van szó, és akkor az, aki a sundám-bundám dolgokat csinálja, az elbújik valaki másnak a háta mögé. Lehet, hogy ez a szocialistáknál anno divat volt, lehet, hogy vissza is hoznák ezt az időt, de a mi politikai közösségünk nem eszerint dolgozik. Azért vagyok itt, mert minden kérdésre tudok válaszolni önöknek ezzel kapcsolatban, és pontosan tudom, hogy milyen szakmai munka zajlik ezekben a műhelyekben. Én azt látom, hogy nagyon tágra tudjuk nyitni ezt a vitát, és egy általános politikai vitát tudunk megkezdeni, hogyha az állami vagyon gyarapítása vagy éppen szűkítése kapcsán foglalunk állást. De azt az egy mondatot engedjék meg nekem is, hogy azért a 2010 utáni kormány nem vádolható az állami vagyon elherdálásával. A rendelkezésre álló adatok, és ebben egyetértek Z. Kárpát képviselő úrral, hogy a rendelkezésre álló adatok azok olyanok, amilyenek, nem megbízhatatlanok, hanem megbízhatóak, csak hogy mennyire teljes körűek, az egy következő kérdés. De ebben is sikerült egyébként az elmúlt években előrelépünk. De azok az adatok, amelyek rendelkezésre állnak és amelyek megbízhatóak, és ezeknek az adatoknak a döntő többsége egyébként társasági részesedés megszerzéséhez kapcsolódik, tehát ez a legjobban dokumentált területe a nemzeti vagyonnak, azok egyértelműen azt mutatják, hogy a 2010 előtti időszak az állami vagyon elherdálásáról, a privatizációról szólt, a 2010 utáni időszak meg a nemzetstratégiai jelentőségű vagyonelemeknek a bővítéséről. Tehát azért ne próbáljuk meg elhitetni az égről, hogy zöld, a fűről meg hogy kék! A másik a vagyonkezelő alapítványok. Tehát én megértő vagyok minden baloldali, illetőleg ellenzéki képviselővel kapcsolatban a vagyonkezelő alapítványokkal összefüggő bizonytalanságok miatt, mert ez egy új jogintézmény. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű demokratikus országokban mind van ilyen jogintézmény, a vagyonkezelő alapítványoknak az intézménye. Ez egy létező konstrukció, amit az állam is használ, illetőleg a magánszereplők is használnak. Nálunk ez egyébként a polgári jogi viszonyokkal és a vagyonbiztonsággal, forgalombiztonsággal összefüggő hiányosság volt, amit sikerült pótolni, és azt hiszem, hogy ez a normális, jó értelemben vett kapitalista piacgazdasági működés irányába tett lépésnek tekinthető, hogy ilyen jogintézmény immáron van nálunk is. Arra én is felhívnám a figyelmet, hogy amit Z. Kárpát képviselő úr mond a vagyontörvénnyel összefüggésben, az azokra a vagyonelemekre vonatkozik, amiket vagyonkezelésbe ad az állam az állami tulajdon fenntartása mellett. Azért az fura lenne, bár előfordul olyan a történelemben, és az nem mindig helytelen, hogy az állam, mondjuk, elad vagy odaad egy vagyonelemet egy magánszereplőnek. Ha nem vagyonkezelésbe adja, hanem tulajdonba adja ezt a vagyonelemet, akkor olyan tulajdonjog keletkezik, mint amilyen tulajdona önnek van a lakásán, nekem van a lakásomon, és minden magyar állampolgárnak van a saját ingatlan és ingó tulajdonán. Ebbe aztán rendelkezési jogokat beletenni, ezt a tulajdoni jogosultságot csorbítani nem lehet, az ugyanis nem fér össze a jogállami keretekkel. Tehát amit Z. Kárpát képviselő úr követel, az alkotmányellenes, ez ilyen egyszerű, ezért nem lehet megoldani. A harmadik a civil szervezetek - és örülök, hogy Arató képviselő úr visszajött. Abban az egy mondatban egyetértek, hogy a civil szervezeteknek egyetlenegy, hogy mondjam, működésükkel összefüggő sine qua non-juk van, ez a függetlenség. Ezek az alapítványok, nézze meg a törvényeket, ismerkedjen meg a magyar jogszabályi környezettel, a vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó jogintézménynek a lényege, hogy ezek az alapítványok függetlenek minden külső behatástól. Pontosan azért van szükség a vagyonjuttatásra, hogy az önmagában ne csak döntéshozatallal összefüggő