Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter, a napirendi pont előadója:
1819 Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm a lehetőséget, hogy néhány mondatban bemutathatom azt a törvényjavaslatot, amellyel az öntözéses gazdálkodás újabb lépését, újabb állomását tudjuk szolgálni. Az agrárpolitika egyik alapvető célja az öntözéses gazdálkodás minél szélesebb körben történő alkalmazásának elterjesztése annak érdekében, hogy a magyar gazdálkodók rugalmasan tudjanak alkalmazkodni az elégtelen csapadékmennyiség okozta kihívásokhoz, és javítani tudják mezőgazdasági termelésük hatékonyságát. Ma körülbelül 200 ezer hektárnyi terület rendelkezik öntözésre vonatkozó vízjogi engedéllyel, és felmérések alapján 400-500 ezer hektár közé tehető az az igény, ahol öntözni szeretnének. (0.00) Ezt az igényt a tervezhető vízgazdálkodás érdekében a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségének és minőségének figyelembevételével kell kielégíteni. A célok elérése érdekében 2019-ben megszületett az öntözésfejlesztésről szóló törvény, 2020-ban a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendelet. Ezzel első lépésként a felszíni vízből történő öntözés elősegítésének jogszabályi alapjait teremtettük meg, és az ágazat továbbra is azt szorgalmazza, hogy ahol erre lehetőség van, a felszíni vizekből öntözzenek a termelők. Vannak azonban területek, ahol felszíni vízkészlet nem, vagy csak nagyon nagy költség árán elérhető és használható fel, ezeken a területeken csak felszín alatti vízből lehet öntözni. Ahhoz, hogy az öntözésfejlesztés kérdései komplexen és hatékonyan kezelhetők legyenek, egységben kell látni a hozzá kapcsolódó feladatokat. A 2019. évben a Nemzeti Földügyi Központ keretei között létrejött az öntözési igazgatási szerv, amely a feladatok ellátásának intézményi hátterét tudja biztosítani. Magyarországon a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2019. évi becslése alapján a mezőgazdasági célú kutak száma tízezer és százezer között mozog és ezek jelentős részét engedély nélkül létesítették és üzemeltetik jelenleg is, illetve engedély nélkül szüntették meg. Ezek a kutak a felszín alatti vízkészletek védelmének szempontjából kockázatot jelenthetnek. A továbbiakban tehát szembe kell néznünk azzal, hogy a mezőgazdasági öntözési célú kutak szabályossá tétele az eddig hozott intézkedések ellenére is hosszú idő óta megoldatlan probléma, és a rendezése mára már sürgetővé vált, mondhatnám azt is, hogy elengedhetetlenné vált. A tapasztalatok alapján az engedély nélkül létesülő és üzemelő kutak nagy száma a vízjogi engedélyezési eljárás bonyolultságára, az ahhoz szükséges műszaki és jogi dokumentumok, valamint az igazgatási és szolgáltatási díjak magas költségére vezethető vissza, melyek miatt a termelők jelentős része nem folytatja le és nem folytatta le az engedélyezési eljárást. Az engedélyezés hiányából adódóan nem ismert pontosan a kutak száma, nem ismert a műszaki állapotuk, a belőlük kitermelt víz mennyisége és minősége sem. Összefoglalva: nem állnak rendelkezésre a vízkészlet-gazdálkodás tervezéséhez szükséges információk. Az agrárágazat hatékonyságának fokozása érdekében indokolt, hogy a klímaváltozás egyre erősödő negatív hatásai miatt, ismétlődő szárazságok és aszály miatt az agrártermelésben növekvő jelentőségű öntözési tevékenységgel kapcsolatos hatósági feladat- és hatásköröket az állam részéről egy szervezet, az öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. évi CXIII. törvénnyel létrehozott öntözési igazgatási szerv láthassa el. Az Agrárminisztérium által készített törvénymódosítás alapján a tárca kútamnesztiát hirdet a korábban engedély nélkül létesített, az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági öntözési célú kutakra. A törvénymódosítás alapvető eleme, hogy lényeges egyszerűsítést hajt végre a mezőgazdasági öntözési célú kutak nyilvántartásba vétele és a vízjogi engedélyezése tekintetében azzal, hogy egyszerűsített adatlapon történő bejelentésköteles, ha a vízkivétel kizárólag talajvízből történik, a kút talpmélysége az ötven métert nem haladja meg és az első vízzáró réteget nem éri el. Ezen egyszerűsítések megfelelnek az Alkotmánybíróság e tárgykörben megfogalmazott elvárásainak is. Mélyebb, mezőgazdasági öntözési célú kutak esetében írja elő az eddigi gyakorlat szerinti engedélyezést. A feltételrendszer meghatározásának az az alapja, hogy ezeknek a kutaknak a felszín alatti vízkészletre gyakorolt hatása kisebb jelentőségű, hiszen az első vízzáró réteget nem érik el, nem érintenek vízbázisvédő területet, talaj- vagy talajvízszennyezéssel érintett területet, valamint csak saját
