Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - Ügyrend : - Egyes törvényeknek az egyenlő bánásmód követelménye hatékonyabb érvényesítését biztosító módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
1753 bevallom őszintén, nem hiszek abban, hogy ha megemeljük a küszöbét annak, ahogy az állampolgárok egy hatósághoz fordulhatnak, vagy már néha az is elég, ha átnevezünk valamit és a székhelyét máshová tesszük - idézőjelben vagy akár szó szerint is -, hogy ne találják meg a választópolgárok. (Sic!) Tehát én azt gondolom, hogy ezzel önök nem azoknak az embereknek az érdekét vagy társadalmi csoportoknak az érdekét szolgálják, akikről az imént beszéltem, hanem sokkal inkább politikai haszonszerzés okán találtak ki egy kommunikációs ötletet, ami sajnos nagyon sok embernek az életét fogja nehezebbé tenni ilyen szempontból. Hiszen úgy fogják érezni, hogy nem tudnak kihez fordulni, vagy sokkal nehezebbé válik ez az út, ahogy ők elérhetik ezt a hatósági segítségnyújtást, mint amit eddig adott esetben megszokhattak. Tehát összességében én is csak azt szeretném mondani a végén, hogy ez egy nem helyes javaslat, egészen biztosan nem szolgálja a magyar nemzet érdekét, nem szolgálja a magyar embereknek az érdekét, egyedül a Fidesz-KDNP pártpolitikai céljait szolgálja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakács László képviselő úr, MSZP, parancsoljon! DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azon gondolkoztam, miközben hallgattam a kormánypárti felszólalókat, hogy milyen cinikus tud lenni a pragmatizmus. Meghallgattuk az okokat. Mi volt az első ok? Összefoglalom, amit Vejkey képviselőtársam elmondott. Végül is attól lesz akkor hatékonyabb, attól tudnak önök hatékonyabban az egyenlőtlenségek ellen küzdeni, hogyha megszüntetik, ugyan jogutóddal, de megszüntetik ezt a hatóságot. Ez nyilvánvalóan nem így van. Ezt ön is tudja, mi is tudjuk. Találtunk egy másik okot - önök találták - egy majd harmincéves alkotmánybírósági határozatot. Egy picit kellett jogilag - mint ahogyan máshogyan is - úgy megerőszakolni ezt a határozatot, hogy erre rá lehessen fűzni önöknek a gondolatmenetét, és akkor találtak hozzá egy jogi alapot is. Erről is tudjuk, hogy nem erről szól, nem ezért alkották, nem ez volt egyébként az Alkotmánybíróság gondolata, akarata. Önök is tudják, mi is tudjuk. Annál pedig, én azt gondolom, hogy önök sokkal precízebbek és felkészültebbek, úgy politikából is, mint ahogyan a jogból is, nagyon jól tudják, hogy az ombudsmannak a leánykori neve az országgyűlési biztos, az Országgyűléshez nem lehet telepíteni hatósági feladatokat. Ez egyfajta hatásköri problémát is okoz, és én biztos vagyok benne, hogy önök ennél sokkal felkészültebbek, hogy ezt ne vették volna észre. Tehát önök is tudják, hogy ez az érvelés sem jó. Önök is tudják, mi is tudjuk. Tehát az a pragmatikus érvelés, amit elmondtak, önmagában egyébként zárt logikai láncot alkotott, csak egyetlenegy eleme sem volt valós, és én ezért mondom azt, hogy sajnos, amikor valaki pragmatikus, akkor ilyen cinikus is tud lenni. Tehát akkor tényleg keressük meg a valódi okot! Ahogyan azt az előttem szólók is elmondták, ahogy azt Mesterházy Attila is elmondta, nagyon egyszerű: önök ráéreztek arra, hogy a politikában az előítéletesség most jól fizet. Erről van szó! Önök erre ráéreztek, és ezt az előítéletességet megpróbálják táplálni, vagy ha nem tudják táplálni, akkor legalább azokat a fékeket, amik benn vannak ebben a rendszerben, azokat kiiktatni, valamilyen szinten ellehetetleníteni. Az önök politikájához mindig kell egy ellenségkép. Emlékezzünk csak vissza, és csináljunk egy gyors számvetést! Legelőször csillogó vértben az önök kormánya elé odaugrott a rezsi. Véleményes sikereket értek el benne, majd aztán ugyancsak kardot rántott önökre az államadósság. Abban is véleményes sikereket értek el, bár most ebben a pillanatban egy kicsit magasabb, mint akkor, amikor elkezdtek ellene küzdeni. Utána pedig jöttek azok az ellenségképek, amikhez azért nem szoktunk hozzá, és a mi politikai kultúránkban ez nem volt benne - nem a szociáldemokratáknak a politikai kultúrájában, hanem Magyarországnak a politikai kultúrájában nem volt benne, hogy olyan ellenségképet fest föl egy
