Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A rákosmezei Királydomb nemzeti emlékhellyé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részérőll:
1723 cselekvést, tettet. A törvényalkotás is cselekvés, hiszen nekünk ez a feladatunk, ez a hivatásunk, mondhatnám nagy szóval: ez a küldetésünk, tehát most tudunk tenni, tudunk cselekedni annak érdekében, hogy erről a tiszteletről, amiről beszéltem, így is meg tudjunk emlékezni. A nemzeti kultúra, a nemzeti örökségünk, értékeink megvédésére irányuló cselekvés, amelynek részesei vagyunk, részesei lehetünk. Engedjék meg, hogy néhány szót én is hadd szóljak a törvényjavaslat lényegéről, bár már az előttem szólók ezt nyilvánvalóan egészen konkrétan megtették. Én a fenti kontextusba szeretném, vagy kellene hogy beleállítsuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot is, hogy milyen történelmi tények támasztják alá ezt a törvényjavaslatot. Amint az előttem szólók is említették, országos gyűlések, országgyűlések, királyválasztások helyszíne, és ahogyan nagyon pontosan fogalmaz, ha jól emlékszem, egy 1789-ben megfogalmazott szófordulat, hogy az ország közepe, tehát szimbolikus hely, szimbolikus helyszínné vált a rákosmezei Királydomb. Szimbolikus helyszín ma is, a XXI. században, ezért illő és ezért méltó, hogy nemzeti emlékhellyé nyilvánítsa az Országgyűlés ezt a helyszínt, ahol mint említettem, országgyűlések zajlottak, királyválasztás történt több esetben is, az ország közepévé vált szimbolikus értelemben is, illetve tudjuk azt, hogy a magyarországi alkotmány és parlamentarizmus történetében is meghatározó helyszínné vált a már hallott több évszázadon keresztül ez a helyszín a magyar nemzet számára. Azért is fontos ez az előterjesztés, a törvényjavaslat, mert mint ahogy többen említették, többször előfordult már a kezdeményezés, hogy ezt a helyszínt egy fontos szimbolikus helyszínné tegyék. Ezek a próbálkozások, ezek a kezdeményezések elbuktak vagy elhaltak vagy nem valósulhattak meg különböző okoknál fogva. Azt gondolom, hogy itt a történelmi pillanat, ahogy szoktuk mondani, itt a kairosz, a kegyelmi idő, amikor van rá idő, van rá lehetőség, talán van rá konszenzus, nemzeti megegyezés, nemzeti közmegegyezés, hogy ezt a helyszínt végre illő és méltó módon a nemzeti emlékhelyek közé, a törvény mellékletében a 19. helyszín után a 20. helyszínként nemzeti emlékhellyé nyilvánítsa az Országgyűlés. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Végül szeretnék emlékeztetni arra, hogy a ma is hatályos törvényünk az államnak feladatokat, felelősséget ad annak érdekében, hogy ez a nemzeti emlékhely valóban méltó nemzeti emlékhely legyen, hiszen az államnak kötelessége, felelőssége - idézem a törvényt - „meghatározott feladatok ellátásához a központi költségvetésből forrást biztosítani” ahhoz, hogy ez valóban méltó nemzeti emlékhellyé váljék. Azt gondolom, hogy az előzményeket tekintve ez az Orbán-kormány számára egy felemelő feladat lesz, hiszen vannak előzményei már ezen a területen a kormány munkájának. (15.50) Azt is mondhatnánk, talán egy kicsit merészen megfogalmazva, hogy az elmúlt tíz év a kiegyezést követő évtizedeknek a gazdasági-kulturális fejlődésével mérhető, hiszen az előttem szólók is sok kulturális beruházást, fejlesztést már megemlítettek. Azt gondolom, hosszú perceken keresztül vagy talán órákon keresztül lehetne felsorolni, hogy csak az elmúlt tíz esztendőben a nemzeti emlékhelyek, a történelmi emlékhelyek tekintetében is micsoda kulturális fejlesztések történtek akár csak itt Budapesten, de említhetnénk és sorolhatnánk a vidéki fejlesztéseket, a vidéki rekonstrukciókat, a vidéki felújításokat is. De azt gondolom, azért tehette ezt meg a kormány, mert egy erős gazdaság teremtődött az elmúlt esztendők során, egy erős államot tudtunk megteremteni, mert csak egy erős gazdaság és egy erős állam képes arra, hogy a saját történelmi emlékhelyeit, a saját nemzeti emlékhelyeit és tágabb értelemben a saját kulturális örökségét meg tudja újítani, fel tudja újítani, és ezeket a köz szolgálatába, a nemzet szolgálatába tudja állítani. Azt gondolom ezért, tisztelt képviselőtársaim, fogalmazhatok úgy, hogy az Orbán-kormány emlékezetpolitikája egy létező politika, egy valóságos politika, egy hatékony és koherens politika, amely nemcsak szavakban fogalmazódik meg, nemcsak szép tirádákban fogalmazódik meg, hanem tettekben, cselekvésekben és konkrét központi költségvetési források rendelkezésre bocsátásában is. Idézem végezetül Szent István királyunkat: „Aki a múltját nem becsüli, a jövőjét sem érdemli.” Ezen gondolatok szellemiségében jelzem, hogy a KDNP országgyűlési képviselőcsoportja az előterjesztést természetesen támogatja, és arra kérjük a képviselőtársainkat és arra kérjük a többi
