Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A 2022. és 2023. év Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánításáró l szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK: - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz):
1717 vagy egy-egy közéleti személyiségről beszélek, hanem beszélek egy politikai közösségről, amit az országunk vezető elitje jelent. Vagy ha Petőfi Sándor itt lenne most köztünk, hogy tetszene neki ez a celebvilág, ahova lemennek olyan nagy formátumú művelt, kiváló emberek is, akiknek nagyon nem való az a celebvilág? Silányult az emberek gondolkodásmódja, mert nem adunk nekik szellemi táplálékot. Ezért én azt kérem nagy tisztelettel - különösen a kormányzó pártok képviselőitől és a kormánytól -, használják ki ezt a két évet arra, hogy e csodálatos ember művei által sugallt és adott szellemi érték minél több gyermekhez, fiatalhoz eljusson, és legalább ennek eszközével egy picit javítsunk azon a színvonalon, azon a kulturális színvonalon, amit ma nem nagyon lehet színvonalnak tekinteni. Ne csak beszéljünk, ne csak emblémaként tűzzük a mellünkre, hogy lesz két év Petőfi-emlékév, hanem utána, amikor megvonjuk a mérlegét, hogy ezzel milyen pozitív dolgokat hoztunk létre, akkor fel tudjuk mutatni, hogy picit visszafordítottuk a világ és a kultúra silányságát ennek az embernek az életművével, és oda tudjuk rakni a következő nemzedék elé, hogy ez az a szellemi táplálék, amit ha magadhoz veszel, mindig fogod tudni, mit tegyél egy adott helyzetben, mindig fogod tudni, hogy akár erkölcsi, akár lelki értelemben mi a helyes, és ami a legfontosabb, igazán büszke leszel általa arra, hogy magyarnak születtél. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm, Varga-Damm Andrea képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Bajkai István fideszes képviselő úrnak. DR. BAJKAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Bár eredetileg nem terveztem hozzászólni ehhez a mai napirendi ponthoz, tulajdonképpen szeretném kifejezni az elismerő szavaimat, hogy a Petőfi-emlékév és Petőfi személyisége és életműve kapcsán tulajdonképpen teljes egyetértés alakult ki itt, a parlamenti patkóban. Amikor néhány képviselőtársam - Gyüre Csabára is szeretnék utalni, egykori katonatársamra is - nemes szavakkal illette a Petőfi-életművet, az is elhangzott ma itt a patkóban, hogy vajon mit mondana Petőfi a mai korról. Nyilván most az emlékév kapcsán tulajdonképpen nem szabad aktuálpolitikai kérdésekkel, azt gondolom, foglalkozni, ahogy ezt tette DK-s képviselőtársam. Mégis azt gondolom, és ezt engedjék meg az én személyes véleményemnek, hogy ha valamit írna most Petőfi, ha itt lenne köztünk - remélem, ebben is egyetértés van néhány képviselőtársam esetében a túlsó, a szemközti oldalon -, akkor bizony aggódna a haza megmaradásáért, és aggódna a kultúránk megmaradásáért. Ha valamit szeretnék idézni, vagy ha valamit szeretnék az ő életművéből a mai korra vetíteni, mindazt, amit fontosnak tartott, a hazát, a nemzetet, a családot, a nemzeti megmaradást, akkor A nemzethez - ezt a kifejezést használta, majdhogynem egy felszólító mód - című versét tudnám igazából mindannyiunk szíves figyelmébe ajánlani. Hogy is mondta? Hogy is használhatott ilyen kifejezést? Nem vagyok elég jó versmondó, bár valamikor verset is mondtam, de valahol mégiscsak azt kell hogy mondjam, az ő idézete, az ő szavai játszanak előttem, vagy érzem az igazi mondanivalóját, amikor a mai korról van szó. Hogy is fogalmazott az utolsó versszakában? Az egészet nem szükséges elmondani. „Könnyü bánni külső elleninkkel,/Ha kivesznek a belső bitangok.../Félre most, lant... futok a toronyba,/Megkondítom azt a vészharangot!” Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Bajkai képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztők nevében itt ülő L. Simon László képviselő urat, hogy kíván-e hozzászólni, vitazárót mondani. (Jelzésre:) Öné a szó, képviselő úr. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is örülök, hogy elnök úr a vita végére átvette az ülésvezetést, így neki is köszönetet tudunk mondani, hiszen Lezsák elnök úr a
