Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A 2022. és 2023. év Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánításáró l szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1711 Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy három fogalmat kiemeljek, hiszen Petőfi szabadságszeretete, hazaszeretete és haladásszeretete vitathatatlan. Ő egy olyan Magyarországban gondolkodott, amely független, szabad, és jólétet ad a társadalom széles rétegeinek. Mondhatnám mai kifejezéssel, hogy polgári Magyarországban gondolkodott. Engedjenek meg egy rövid idézetet, néhány sort a kedvenc Petőfi-versemből, A szabadsághoz című versből, hogy átérezzük mindannyian e Ház falai között, hogy mit is jelentett számára a szabadság. „Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! / Oly sokáig vártunk rád epedve, / Annyi éjen által, mint kisértet, / Bolygott lelkünk a világban érted. / Kerestünk mi égen-földön téged / Egyetlenegy igaz istenséget, / Te vagy örök, a többi mind bálvány, / Mely leroskad, egy ideig állván.” Azt gondolom, hogy ez eléggé plasztikusan, eléggé jól mutatja be a szabadságszeretetét. Tisztelt Ház! Petőfi születése és halála óta hét-nyolc nemzedék nőtt föl. Tudják, mi, történészek 25-30 évet mondunk egy nemzedéknek, egy emberöltőnek. Bár még Arany János idején 50 évről beszélt Arany János, de ha megnézzük most a ciklusokat és a történelmi kérdéseket, akkor ez 25-30 évre tehető. Hét-nyolc nemzedék nőtt föl, Petőfi nevét ismeri mindenki ebben a hazában, az iskolai oktatásnak ebben nagy szerepe van. De el kell mondanom azt is, hogy a világon a legismertebb magyar költő, a legtöbb idegen nyelvre lefordították, és a kínaiak is ismerik a verseit. Azt gondolom, hogy az emlékév kapcsán kell ezt megmondanunk, és erősödnünk kell benne, Petőfi Sándor költészetéből, hagyatékából, emberi tartásából és abból a szenvedéllyel lángoló szerelméből, amit a magyarság iránt érzett. Ez a költeményeiben is tükröződik. Én a Tisza mente egyik képviselője vagyok, Tisza menti települések tartoznak hozzám, és A Tisza című verse, a legmagyarabb folyóról írt verse gyakorlatilag ma is megkerülhetetlen. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy befejezésül reménykedjek abban, hogy Petőfi költészetét, amely nemzeti kincsünk, mindannyian támogatni fogják, s az ellenzék is támogatni fogja ezt a javaslatot. A költő szavaival fejezem be a felszólalásom - nincs olyan jóslat a magyar történelemben, amely ilyen pontosan kiteljesedett -, a következőt írta: „Anyám, az álmok nem hazudnak; / Takarjon bár a szemfödél: / Dicső neve költő-fiadnak. / Anyám, soká, örökkön él.” Úgy legyen, és ez az emlékév adjon nekünk is egy tartást, nemzeti büszkeséget, hogy ilyen elődökre, ilyen magyar emberekre, költőre és forradalmárra emlékezhetünk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Csak a történelmi hűség kedvéért, és mert megszólított, alapvetően nyelvész vagyok, de történész is. Most megadom a szót Steinmetz Ádámnak, a Jobbik vezérszónokának. Parancsoljon! DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Vinnai Győző képviselőtársam ezek szerint gondolatolvasó, vagy a próféta szava szólt belőle, hogy az ellenzék is támogatni fogja ezt az előterjesztést. Én valóban azt fogom kérni a Jobbik-frakciótól, hogy támogassuk ezt az előterjesztést, ezt így elöljáróban szeretném leszögezni. Mert hiszen Petőfi Sándor a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. A magyar emberek körében elsősorban az 1848-as forradalom és szabadságharc idején nyújtott szerepvállalása ugrik be, a forradalmi költészete. De ennél sokkal-sokkal sokoldalúbb költőnk volt, hiszen ahogy már ma is szóba került, a népies versei, a családversei, a szerelmes költeményei vagy a tájleíró költeményei mind-mind gazdagították a magyar irodalmat. Ha megengedik, csak néhányat sorolnék fel: a Nemzeti dal, az Egy gondolat bánt engemet, az Anyám tyúkja, a Szeptember végén, A puszta télen, vagy akár A Tisza szintén egy-egy remekműve a magyar irodalomnak, illetőleg Petőfi Sándor műveinek, annak a közel ezer műnek, amit ez az egyébként rendkívül fiatalon, 26 éves korában elhunyt költő az utókornak hagyott örökül. Az előttem szólókhoz hasonlóan én is teljes mértékben tudom támogatni ezt a benyújtott határozati javaslatot, illetőleg az ebben foglaltakat, miszerint Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából, valamint a méltó emlékezés megszervezésének céljából az Országgyűlés a 2022-2023-as évet Petőfi Sándor-emlékévvé, emlékévekké nyilvánítsa.
