Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 17. kedd - 167. szám - A 2022. és 2023. év Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánításáró l szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a napirendi pont előadója:
1704 mindig azzal kell foglalkoznunk, amit előre tervezünk, hanem azzal, amit a világ folyása és a sors elénk hoz feladatként; de a kormány végzi a maga munkáját, és ennek során vannak olyan dolgok, amik megérnek, létrejöttek, esetenként egy tárcához vagy egy szervezethez tartoznak, és azokat döntés végett a parlament elé hozzuk. Ez a világnak és a jogalkotásnak az önök által is, gondolom, nem vitatott természetes rendje. Hogy miért mondom én ezt el? Azért, mert az elmúlt hetekben, hónapokban volt egy önök által külföldön felélesztett vita, hogy a magyar Országgyűlés dolgozik, hogy a magyar parlamentarizmus létezik, hogy egyébként a magyar jogállamiság miként van. Köszönjük szépen, jól van, köszönjük szépen, működik. A kormány munkájának eredményeképpen egy működő parlament elé idehozunk eldöntendő kérdéseket, és nagyon reméljük, hogy ezeket a parlament megtárgyalja, és mindenki saját társadalmi meggyőződése szerint támogatja vagy ellenzi. Ehhez kapcsolódóan szeretném mondani dr. Varga-Damm képviselő asszonynak, hogy ha van a javaslatainkkal kapcsolatban módosító javaslata, adja be, mindig kérjük a képviselőtársainkat, hogy módosító javaslataikkal javítsák a kormány előterjesztését. Ez esetben is erre szeretném őt biztatni. Tisztelt Képviselőtársaim! Z. Kárpát Dániel képviselőtársam mondta, és ez már többször felmerült közöttünk, örömmel mondom, hogy ugyancsak éppen a napokban terjesztettük a parlament elé azt a korábbi években egyébként esetenként érthető módon felmerült vitát, hogy mi a nemzeti vagyonleltár, mi a vagyonleltár. Az állami vagyonleltár és a nemzeti vagyonleltár közötti különbségeket most már egyértelműen szabályoztuk, és bízom benne, hogy ezt önök is ismerik, és ezek részletei megvannak. Molnár Gyula képviselőtársamnak, azt hiszem, hogy az előbbiekben válaszoltam. Nem rohanunk, végezzük a munkákat és csináljuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék abba az általános, egyébként - hogy mondjam? - érzelmektől sok esetben érthető módon túlfűtött polémiába belemenni. Kérem önöket, hogy az előterjesztést ismerjék meg, a bizottságokban vitassák meg, ha módosító javaslataik vannak, adják be, és ha egyetértenek vele - ami egyébként meglepne -, akkor támogassák. Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönjük, államtitkár úr. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. A 2022. és 2023. év Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánításáró l szóló határozati javaslat általános vitája a lezárásig Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2022. és 2023. év Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig. A Kocsis Máté, Fidesz; Simicskó István, KDNP; L. Simon László, Fidesz, valamint Lezsák Sándor, Fidesz, képviselők által benyújtott előterjesztés H/13655. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Az előterjesztők jelezték, hogy megosztva ismertetik a nyitóbeszédet, összesen 30 perces időkeretben. Megadom a szót Simicskó Istvánnak, a KDNP képviselőjének. Parancsoljon! DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Németh László úgy fogalmazott, hogy a magyar irodalomnak Petőfi a legnagyobb fénye. Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat azt a célt tűzte maga elé, hogy ez a fény, amit Petőfi Sándor életútja, munkássága, tevékenysége jelképez és jelez, megmaradjon, sőt azt szeretnénk, hogy erősödjön. Egy emlékév mindenképpen alkalmas és hasznos arra, hogy megfelelő és méltó módon emlékezzünk meg kiváló költőnkről. Ráadásul az emlékezésnek a nemzetet összekötő tudata is erős. Tehát a nemzetépítés, az identitástudat megerősítése szempontjából is fontos kifejeződés, egy lehetőség arra, hogy ismét érezzük az együvé tartozás fontos érzését, a Magyarországhoz, a magyar hazához, a szülőföldhöz való tartozás érzését.
