Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 17. kedd - 167. szám - Egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási és pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes vagyongazdálkodást érintő rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodási tárg... - ELNÖK: - BÁNYAI GÁBOR (Fidesz):

1697 megint a múltba visszatekintés, és Z. Kárpát Dániel megintett bennünket, hogy milyen méltatlan ma már ilyenről beszélni. De szerintem a dilettáns kormányzást igenis be kell mutatni. Varju képviselő úr, egyben igaza van, nem Kaposváron, hanem egy frakcióülésen mondta azt miniszterelnök úr, nem utasítás volt, ő azt kérte, hogy a megyei közgyűlések meg a megyei jogú városok, önkormányzatok vezetői ne engedjenek senkit se ellátatlanul lenni azért, mert önök elvontak 20 százaléknyi forrást 2006-ról 2007-re. Azt mondta, hogy vegyünk inkább föl hitelt, hogy fizessük ki a gyógyszereket, az ellátást, az orvosokat, mert kórházaink voltak, intézményeink voltak, 94 intézményünk volt. Azért vettünk fel részben hitelt, hogy ne jussunk arra a sorsra, amire ők akarták, hogy jussunk, hiszen Lamperth Mónika megmondta, hogy tudja, mi a dolga, 2006-ban, amikor elbukták a választást. Akkor ezen dolgoztak; megakadályoztuk, de nem adósodtunk el. Velünk az állam még jól is járt a jegyzőkönyvek alapján. De a lényegét tekintve ez egy szomorú történet, amit itt önök dicsőségként adnak be minden honfitársunk számára. De akkor nézzük, hogy az állami vagyonnal kapcsolatban... Hiszen itt azt mondják, hogy mi elhordtuk a vagyont, ezt mondta Mesterházy képviselő úr is. Konkrétan, mit adtunk el az elmúlt tíz évben, olyan nagy értékű vagyont, mint amit önök sorban adtak el 2002-ben vagy éppen ’94-’98 és 2002-2010 között. Nézzük akkor sorban, hiszen a fejlesztéseket szembeállítják a segélyezéssel, meg a pénzszórással, a pénzelköltéssel. Ez egy rossz politika, ezt ön is tudja, képviselő úr, Varju képviselő úr, hogy a fejlesztést nem szabad szembeállítani sosem azzal, amikor az ember szociális ellátásra fordít pénzt, hiszen egyik a mai napra szól, a másik meg a jövőre szól. Hát, szembeállította, hogy milyen hibásak vagyunk, hogy fejlesztünk, ahelyett, hogy odaadnánk a pénzt, minden pénzt a magyar embereknek. De nézzük, hogy hogyan tűnt el az önök munkája mögött a magyar állam vagyona, hiszen önök azt mondják, hogy mi lopjuk ki a vagyont. De önök mit tettek? Na, hogy mentették ki a vagyont? Önök előre megfontoltan eladták a ferihegyi repteret 2005-ben, az Antenna Hungáriával, potom 100 milliárd forintot kaszáltak rajta. De ha ennek az értékén vissza akarjuk vásárolni, most átlag 3 milliárd eurót ér a ferihegyi reptér, a Budapest Airport, a Liszt Ferenc Repülőtér. Önök eladták 2004-ben a MOL-részvényeket. A fél évvel későbbi piaci, tőzsdei ára hatszorosa volt az eladáskori árának. Az a pénz hová lett? A 70 milliárd, amennyiért eladták, annak a hatszorosát érte az a részvény fél év múlva. Én nem kaptam belőle, nem is vettem. A Szurgut Nyeftegaz nagyon jól járt vele, de valaki biztos, aki ilyen olcsón adta el, ár alatt, hisz megmondta mindenki, és nem Varga Mihály volt a pénzügyminiszter, önök is emlékeznek rá, hogy ne adják el, mert sokkal többet fog érni fél év múlva. De el kellett adni, mert valakinek ez nagyon kellett, ami abból visszajött, vagy nem tudom, mi történt. Eladták a nemzeti közműszolgáltatókat, az összeset, emlékeznek, igaz, ’94-98 volt. Igaz, hogy Suchman Tamás volt, de tejtestvérek voltak. Az összes magyar víz-, villany-, gázszolgáltatót gyakorlatilag padlóra küldték azzal, hogy eladták, és adtak még 8 százalékos nyereség-visszatérítési lehetőséget, hogy mind garantálták a nyereségüket. És önök ekkor jönnek azzal, hogy mi most el akarjuk hordani most a vagyont, az állami vagyont Fónagy Jánossal az élen, vagy a miniszterekkel az élen, és velem bezárólag, miközben önök széthordták. 250 milliárdot keresett az akkori Horn-kormány ’90-’96 tájékán ezen a privatizáción. Tudják, mennyi pénz az? Nagyon sok, és ha nekünk lenne ennyi pénzünk, sok lenne, de ennek az értéke ötöde árán se adták el, és elvették a vagyont gyakorlatilag az önkormányzatoktól, benne volt egy áramszolgáltató cégnek vagy egy gázszolgáltató cégnek a portfóliójában az ő részvénycsomagjuk is. Eladták a Malévot 200 millió forintért, emlékeznek rá? Hú, de gáz! Hát, most elmennék, nem tudom, mondjuk a Zrínyi utcába, és vennék egy 3-4 szobás lakást, vagy kettőt, ennyit kéne fizetnem érte - egy Malévot adtak el, a teljes repülési, leszállási jogokkal. Az értéke ennek a több százszorosa lehetett, amit elvesztettünk rajta, és önök jönnek azzal, hogy mi a vagyont el akarjuk ezzel a törvénnyel lopni, el akarjuk hordani, Mészáros Lőrinccel az élen, meg velem, meg a többi fideszessel. Hát, miért csináljuk ezt? Emlékezzenek már önök is! Akkor mi történt még? Annak idején önök eladták a MÁV-nak a legnyereségesebb cégét, ezt elmondta már Nacsa Lőrinc is, a MÁV Rail Cargót, 114 milliárd forintért. Ugyanannyiért adták el, mint a Postabankot az Erste Banknak, de előtte fel lett tőkésítve 200 milliárdból. Miről beszélünk? Nyereséges céget dobtak piacra, vissza se tudjuk vásárolni. Hülye lenne visszaadni az osztrák állam,