Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 16. hétfő - 166. szám - A Magyarország 2019. évi központi költségvetéséről szóló 2018. évi L. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések vitája - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár:
1624 venni. Én vitatkozom tehát azokkal a megállapításokkal, amelyeket Bősz Anett képviselő asszony megfogalmazott az elfelejtett társadalmi csoportok tekintetében, a bérek tekintetében. A képviselő asszony úgy is fogalmazott, hogy van egy bérdinamika, de az államnál foglalkoztatottak ebből kimaradnak. Akkor hadd mondjam el, hogy 2019-ben 3,4 százalék volt az infláció, a közszférában foglalkoztatottak átlagos béremelése pedig 10 százalék volt. De ha megnézzük, mondjuk, a 2018. évet, akkor azt fogjuk látni - felhívom a képviselő asszony figyelmét is rá -, hogy a közszférában foglalkoztatottaknak a béremelése magasabb volt, mint a nemzetgazdasági átlag, értelemszerűen magasabb volt, mint a versenyszférában foglalkoztatottak tekintetében. Azzal egyetértek, hogy van még feladatunk, a közszférában is vannak olyan területek, ahol jó lenne nagyobb béremelést végrehajtani, de mindenkit emlékeztetek arra, hogy a kormánynak az volt a vállalása, hogy a gazdasági növekedéssel összhangban, a magyar gazdaság és az államháztartás teherviselő képességéhez igazodóan hajt végre béremeléseket a közszférában. Kritikaként hallottam Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszonytól, hogy a rendvédelmi dolgozók kimaradtak a béremelésből. (21.30) Képviselő Asszony! Ön pontosan tudja, hogy 2015-ben 50 százalékos béremelésről döntött a kormány, aminek a nagy része 2015-ben megvalósult, és az utolsó ütem 2019-ben teljesült. A képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy az oktatásra, az egészségügyre kevesebb támogatás jutott, ha jól emlékszem, keresett egy olyan mutatót, ami az összes államháztartási kiadás százalékában fogalmazta meg ezt a kritikát oktatás, egészségügy, jóléti funkciók tekintetében. A tényszerűség kedvéért engedjék meg, hogy mondjak azért abszolút számokat, és a reálváltozásnak is utána lehet nézni. Összes oktatási kiadás államháztartási szinten: 2018-ban 2271 milliárd forint, 2019-ben 2312 milliárd forint. Egészségügy: 1786,3 milliárd forint 2018-ban, 1915,2 milliárd forint 2019-ben. Társadalombiztosítási, jóléti szolgáltatások: nagyjából 5600 milliárd forint 2018-ban, 5900 milliárd forintot meghaladó összeg 2019-ben. Jelentős nominális növekedés volt, számos területen jelentős reálnövekedés. Az kétségtelen, hogy voltak olyan területek, ahol ennél is nagyobb volt az állami kiadásoknak a növekedése, ilyenek például a gazdasági funkciók, ami, mondjuk, egy színtiszta neoliberális gazdaságpolitikában meg sem valósulhatna. Azzal a megállapítással, amit Bősz Anett képviselő asszony mondott, hogy a társadalmi felzárkózásnak az egyik útja az oktatás, én maximálisan egyetértek. Ha megengedi, képviselő asszony, annyit mondok közhelyszerűen is akár, hogy oktatás és munka. Mind a kettő olyan terület, ahol, azt gondolom, hogy 2019-ben is tudtunk előrelépni. A munkáról már beszéltünk, a bérekről is beszéltünk. Engedje meg, képviselő asszony, hogy elmondjam, hogy a közfoglalkoztatottaknak a száma csökkent. Ön úgy fogalmazott, hogy nagyon sokan közfoglalkoztatásra kényszerültek. Hála istennek, 2019-ben is egyre több közfoglalkoztatott tudott kilépni a versenyszférába, és a növekvő minimálbérnek, garantált bérminimumnak köszönhetően nagyobb jövedelemre tett szert. Tehát mind a munkaerőpiaci intézkedések, azt gondolom, abba az irányba hatottak, hogy mindenki a saját életében tudjon előrelépni, mind az oktatás tekintetében, például a második szakképzés ingyenes bevezetése, illetőleg a különböző képzési programok azt a célt szolgálták, hogy nagyobb képzettséggel nagyobb jövedelmet lehessen elérni. Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony megjegyzéseire reagálnék még az elhangzottak közül. A képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy a kormány nem tartalékolt, stabilabb gazdaságpolitikára lett volna szükség, hogy felkészüljünk a válságra. Ha az ellenzéken múlott volna, és engedje meg, képviselő asszony, ez nem politikai jellegű megjegyzés, ez tény, ha az ellenzéken múlott volna, akkor se a 2019-es költségvetési törvényben, se a 2020-as költségvetési törvényben nem lett volna semennyi tartalék. Tehát ennyit a tartalékolásról. A 2020-as évben, amikor egy előre nem látott, egészségügyi folyamatokból kiinduló válság ütötte meg az egész világgazdaságot, azon belül az Európai Uniót és Magyarországot, én azt gondolom, hogy épp jókor jött, hogy egyrészről a reálgazdaságunk ma sokkal válságállóbb - nem kezdem el mondani a tíz évvel ezelőtti számokhoz képest az adatokat -, hanem a költségvetés is felkészült egy valamilyen helyzetre azzal, hogy 1 százalékra terveztük a hiányt, és azzal, hogy a GDP 1 százalékát kitevő tartalék
