Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 16. hétfő - 166. szám - Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslatok vitája - ELNÖK: - BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
1602 Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt kérdezem az államtitkár úrtól, hogy mikor fejezik be ezt a kultúrharcot, amit hol az oktatás, hol pedig a kultúrpolitika területén folytatnak. Amikor mi kormányon voltunk, akkor én mást sem hallottam a fideszes képviselőktől, mint hogy anélkül, hogy valamiről hatástanulmány készülne, és konkrétan kivitatnánk, megvitatnánk ezeket a kérdéseket a szakma érintett képviselőivel, anélkül nem lehet semmilyen döntést hozni, hova siet az akkori kormányzat ezek nélkül a hatástanulmányok nélkül, szakmai, ágazati egyeztetések nélkül - most pedig azt látjuk, hogy egy kultúrharc okán önök egyszerűen letarolják mind az oktatás, a tudomány, mind pedig a kultúra területét. Látható módon nem tudnak ellenállni annak a nyomásnak, amely a kormányra nehezedik jobboldali véleményformálók, a tudományos élet, a kulturális élet meghatározó, kimondottan konzervatív szereplői részéről, akik vélt vagy valós sérelmek okán el akarják foglalni ezeket a területeket, és úgy látjuk, hogy halad előre az úthenger, és újabb és újabb területeket gyűrnek maguk alá. Amiről éppen most beszélünk, az a Magyar Tudományos Akadémiát érinti, de napi szinten halljuk, és még lesz itt a következő napokban erről tárgyalás, ami a felsőoktatást érinti különböző formában, de természetesen az oktatás és a kultúra területei is folyamatosan napirenden vannak. Az lenne tehát a kérdésem, államtitkár úr, hogy ön, mint aki ebben a szakmában jártas, hiszen rektorként irányította ezeket a területeket Pécsen - én magam is Pécsen születtem, szüleim is onnan valók -, ebből kifolyólag kérdezném, hogy ön mégis hogyan látja ezt tanáremberként, professzorként, mennyire üdvös ez a sebesség. Ön hogyan látta volna ezt rektorként, hogyha egy szocialista kormány az önnel való konzultáció nélkül átalakítja a pécsi egyetemet, akkor ön elégedett lett volna-e ezzel a menetrenddel, elégedett lett volna-e azzal, hogy önt semmibe veszik, nem kíváncsiak a véleményére, és egyszerűen a feje fölött átalakítják az intézményt, úgy, hogy arról ön még a véleményét sem mondhatja el? Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. A vitát lezárom. Megadom a szót Bódis József államtitkár úrnak, aki, gondolom, a vitában elhangzottakra reagálni kíván. Államtitkár úr, öné a szó, amennyiben élni kíván a felszólalás lehetőségével. (Bódis József jelzésére:) Igen. BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Igen, köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a törvényjavaslat múltkori vitája, illetve a mostani vita kapcsán elmondott véleményeket, reakciókat. Akár kellemetlennek is érezhetné az ember, hogy mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, önök pedig ne érezzék kellemetlennek, hogy mindig elmondom a hitvallásomat ezekkel kapcsolatban, nem feltétlenül a törvényjavaslat technikai része, hanem a koncepcionális töltete tekintetében. Én 2010-ben lettem rektora a pécsi egyetemnek, és amikor rektorként az első úgynevezett Magyar Rektori Konferencia plénumára mentem, előjött az egyetemi autonómia mint kérdés. Akkor ilyen gyorsabb reagálású voltam, szót kértem, és elmondtam azt, hogy nem egészen értem, hogy hogyan lehet egyetemi autonómiáról beszélni, amikor az állam mondja meg, hogy mit, kit, miért oktassunk, milyen létszámban, és milyen eredményt várunk el. Amikor a rektorságra készültem, akkor sok minden történelmi előzménynek is utánanéztem, és azt gondolom, hogy az egyetemi autonómia egyik alapja az, hogy az egyetemnek legyen vagyona, legyen törzsvagyona, egy gazdasági függetlenségi állapotba kerüljön. Azt, hogy a programok, amelyek, ha az egyetemeken végigmegy az ember, diplomához, oklevélhez vezetnek, akkreditáción esnek át, azt mindenki elfogadja és természetesnek veszi, tehát akkreditált képzésekről van szó, nem csak magyar vonatkozásban, nemzetközi vonatkozásban is, és ez rendben van. Ugyanakkor amikor most mi a modellváltás irányába visszük az egyetemeinket, amelyek ezt bevállalják, azoknak pontosan azt a fajta autonómiakiteljesedést adjuk meg, hogy legyen saját vagyonuk, legyen olyan szakmai grémium, amely a fenntartói jogokat gyakorolja, és egyébként ezt sokkal rugalmasabban, kevesebb kötöttséggel, kötöttség nélkül alkalmazzák. (19.40)
