Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2017. január - 2018. december) című beszámoló , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
155 majd egyszer találkozik az egyikükkel és el fogja önnek mondani, hogy milyen is az, amikor egy jobbikos valóban törődik a cigányokkal. Tudja, mi nem azt szeretnénk elérni, kedves szószóló úr, hogy a cigányok ki legyenek használva, ahogy ez az elmúlt tíz évben vagy akár az elmúlt harminc évben történt. Mert a cigányokra mindig csak akkor gondolnak, amikor jön a választás. Én a hétvégén lenn voltam a Taktaközben, Taktaszadán egészen pontosan, és voltam Hernád-parti településeken is. Ők bizony nem azt mondták, amit ön itt most elmondott. Tudja mit? Eléggé álságos az, hogy itt ül a parlamentben egy Pócs János, aki egy cigány embert egy kazánba rakott és azzal viccelődött, hogy majd rágyújtja. Akkor miért nem szólalt fel? Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor megadom a szót Ander Balázs képviselő úrnak, Jobbik. ANDER BALÁZS (Jobbik): Farkas képviselőtársam, kár volt! Nagyon-nagyon kár volt ezt a felszólalást ilyenformán önnek eleresztenie, mert szerintem teljes mértékben kontraproduktív, mondhatnók egyébként azt is, hogy ön simán elmenne a Miniszterelnökségre egy államtitkárnak, de nemzetiségi szószóló minőségben ezt így en bloc kijelenteni eléggé meredek. Igen, én magam is ott voltam a Taktaközben, és megnyugtatom, vagy felzaklatom vele szerintem inkább: lesznek cigány szavazóink. De nem azért mondtam el azt, amit az előbb elmondtam, hogy ők ránk szavazzanak, hanem egész egyszerűen azért, mert ezt tartom igazságnak. Igen, ott Taktakenézen, a Petőfi utca végén a 72 éves és 14 éves kora óta becsülettel dolgozó, a művelt kertjét örömmel megmutató nyugdíjas cigány bácsi, aki öt gyereket nevelt fel, mindegyiket becsületben, mindegyiknek szakmát juttatva, bizony, miránk fog szavazni. A nevét nem vagyok hajlandó elárulni, de önök úgyis olyan sokat kutakodnak a kormánypárti padsorokban, nyilván nyomon követik az ellenzéki képviselők minden tevékenységét, adott esetben Facebook-fényképek alapján is tudnak beazonosítani embereket. Szóval, ha ezt megteszik, akkor láthatják azt is, hogy minden rendezvényünkön, legalábbis nálunk, ott Dél-Somogyban ez dívik, eddig is és a néppártosodást megelőzően is ott voltak a cigány barátaink, azok egyébként, akik között bizony még szervezeti vezetőnk is van. De senki nem strigulázza az ő származását, tudjuk róla, elmondta aztán kész. Becsületes életet él, a felelősen vállalt gyermekeinek a jövőjét pedig a tanulásban és a munkában látja. Ennyi az egész. Utána pedig jár a baráti jobb, a segítő kéz. Bármilyen hihetetlen az ön számára, én csak azt tudom kérni öntől, kedves Farkas képviselő úr, szószóló úr, hogy ne legyen sztereotip gondolatokkal teli ön sem. Gárdázhat itt, felhozhat tíz évvel ezelőtti eseményeket, csak azért ennek a bornírtságára hadd világítsak rá! Európa legnagyobb nemzetei a második világháborúban egymást ölték, milliószám irtották egymást, mondjuk, a franciák és a németek, hullott a vér a csatatereken. A náci Németország megszállta Franciaországot, aztán utána a németeket szállták meg. Viszont hat évvel, tehát nem tíz évvel, hanem hat évvel a második világháború befejeztét követően ott áll előttünk az európai integráció egyik alapfundamentuma. Mert bizony a francia külügyminiszter, Robert Schuman és német részről akkor Konrad Adenauer voltak olyan bölcsek, hogy azokat a sérelmeket, amelyeket adott esetben kölcsönösen elkövettek egymás ellen, a jobb és szebb jövő, még ha borzongató is ez a kifejezés egyesek számára, de a szebb jövő érdekében félretegyék. (12.10) Igen, volt gárdamasírozás is, és igen, volt egy néppárti fordulat a Jobbikban is. Az önök miniszterelnöke hol ült? Nem a libernyák Néppártnak volt az egyik vezetője? - már bocsásson meg a kérdésért! Tehát tényleg méltatlan ezt így iderángatni, idecitálni. Ha baráti jobbot nyújtanak az embernek, és azt őszintén teszik, akkor azt jobb helyeken illik elfogadni. Ez a baráti jobb azoknak, akik közösen akarják tényleg építeni ezt az országot, az őszinte a mi részünkről. Nagyon kérem, tisztelt szószóló úr, hogy ne keressen itt semmiféle szavazatszerzési machinációt. Azt egészen máshol kellene keresnie. Tudja, tegyen úgy ön is, mint mi, menjen akkor el a terepre, néha azért jó kimozdulni az íróasztal mögül, az irodából is, és ha ott őszintén elbeszélget emberekkel, akkor szembesülhet a rögvalósággal, azzal, hogy itt, ebben az országban ki és hogyan szokott szavazatokat, voksokat vásárolni kiszolgáltatott emberektől. Mi pontosan azt szeretnénk elérni, hogy
