Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - A Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről (2017. január - 2018. december) című beszámoló , valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - RITTER IMRE nemzetiségi képviselő:
152 Először is szeretném megköszönni a beszámoló összeállítását. Egy mondatra ki lehet térni: a nemzetiségek jogairól szóló törvény módosítása kapcsán felmerült, hogy olyan nagy munka a beszámoló összeállítása, hogy lehet, hogy célszerűbb lenne négyévenként összeállítani; mi pedig azt mondtuk, hogy azt gondoljuk, szerintünk meg évente kellene megcsinálni, mert rendkívül fontos dokumentum. Úgyhogy maradt a kompromisszumos két év, viszont nem februártól februárig, hanem január 1-jétől december 31-éig, a költségvetési évvel együtt, ami, azt gondolom, könnyebbé teszi a beszámoló és főleg a számszaki adatok összeállítását. Szeretném megköszönni azt is, hogy ahogy államtitkár úr elmondta, nagyon sok helyről és nagyon sok szervezet bevonásával állították össze az anyagot. A lényegében már majdnem elkészített anyagot valamennyi nemzetiségnek, szószólóknak és országos elnököknek volt lehetőségük saját nemzetiségük vonatkozásában átnézni, és ezzel lényegében kizárni, hogy bármilyen számszaki vagy egyéb fogalmi vagy más probléma legyen. Azt gondolom, ennek is köszönhető, hogy valamennyi hozzászóló részéről az összeállított nagyon hosszú, több mint 200 oldalas anyagban semmilyen számszaki vagy egyéb formai, technikai probléma nem merült fel. Természetesen a lényeg a tartalom. Köszönöm mindenkinek azokat a pozitív jelzéseket, visszajelzéseket és hozzászólást, mind az elismerést, mind pedig a pozitív hangnemet, amivel az egész beszámolót értékelték. Köszönöm azt is, ami néhány felvetés volt. Ebből egy-kettőre, nem elvéve államtitkár úr kenyerét, ha megengedik, reagálnék. Koloman Brenner német nyelven elmondott hozzászólására nem reagálnék, mert valószínűleg nem mindenki értette; szerintem ezt majd még kint külön megbeszélhetjük ketten is. Viszont a magyar nyelven elmondott részből szeretnék kitérni arra, hogy felvetette a nyelvvesztést, amely nyilvánvalóan a magyarországi nemzetiségek, egyébként nemcsak a magyarországi, hanem minden nemzetiség részére az egyik legnagyobb veszély és legnagyobb probléma. Azt gondolom, a nemzetiségek számára jelentkező kihívásokat és a fennálló, esetenként nagyon komoly problémákat is nekünk, magunknak kell megfogalmaznunk, és nekünk, magunknak kell a megoldás irányába a különböző javaslatokat megtennünk. Ezért is tettük meg azt, hogy kidolgoztuk 2016-ban a nemzetiségipedagógus-programot, amelynek pont az a lényege, hogy megfelelő számú, megfelelően képzett nemzetiségi pedagógusunk legyen. (11.50) Hiszen a nyelvvesztést ma már és a jövőben elsősorban a nemzetiségi bölcsődék, óvodák, általános, középiskolák, a nemzetiségi köznevelési rendszeren keresztül tudjuk biztosítani, hiszen az a 150-200-250 éven keresztül zárt közösségi, kistelepülési életforma, amely előtte több évszázadon keresztül biztosította egy-egy nemzetiségnek a nagyon zárt összetartozását, a nemzetiségi anyanyelv fennmaradását, ma már nagyon sok okból nincs meg, és nem is olyan irányba megy a világ, hogy ez a jövőben a nyelvvesztés megakadályozására alkalmas lenne. Én szeretném azt kiemelni, ha bárki visszanézi akár az én hozzászólásaimat, akár szószólótársaim hozzászólásait, akkor amellett, hogy mindig elismerjük és megköszönjük azokat az intézkedéseket, azokat a lehetőségeket, támogatásokat, melyeket az elmúlt hat évben és ebben a vizsgált két évben is kaptunk, de mindig, kivétel nélkül mindig felvetjük azt is, hogy ezzel természetesen nem oldottunk meg mindent, nagyon sok olyan feladat van előttünk, ami éget, és a 36. órában vagyunk. Ezeknek a felvetése és ezek megoldásának a kezdeményezése, ez a mi feladatunk és ezt meg is tesszük. Én tartom magamat ahhoz, amit megboldogult elnökünk, Heinek Ottó mondott egyszer, illetve többször is, hogy az a nemzetiségi vezető, aki elégedett a nemzetisége helyzetével, az már asszimilálódott, az már valójában nem nemzetiségi. Ezt meg tudom erősíteni azzal, hogy alig másfél hete volt itt a dél-tiroli parlament elnöke, akit itt a parlamentben is fogadtam, és utána egy teljes napot még Pécsett is együtt voltunk. Dél-Tirolt mi úgy tekintjük, mint a nemzetiségi autonómia egy olyan vívmányát, amit mindenki, aki nemzetiséghez tartozik, szeretne elérni, vagy legalább annak egy formáját. Mikor az ember másfél napig együtt van a dél-tiroli parlament elnökével, és hallhatja azt, hogy nekik mennyi nehézségük és napi küzdelmeik vannak mindig, hogy a nemzetiségi autonómiát fenntartsák, és folyamatosan megfelelően tudják szinten tartani, akkor, azt gondolom, hogy Heinek Ottónak ez a mondata teljesen helytálló volt. Ezzel együtt, pont a nyelvvesztéssel kapcsolatban ki kell emelni, hogy ez a két év volt az, amikor a nemzetiségipedagógus-pótlék bevezetésével, a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíj
