Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 5. csütörtök - 163. szám - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1348 különbség, az ilyen módon meglévő különbség az államszervezésben, hogy milyen szempontból és milyen források fölött diszponál például egy magyar megyei elnök, mondjuk, néhány száz millió forintos költségvetési forrással ahhoz képest, mint például egy lengyel vajdaságnak a marsallja, aki érdemben döntéseket tud hozni, érdemben bele tud szólni például a területfejlesztési döntésekbe. És így jutottunk el oda, hogy rengeteg helyen láthatunk olyan példákat, hogy mondjuk, azonos vagy rosszabb pozícióból induló térségek fejlődésében érdemi változást, pozitív változást láthattunk az elmúlt évek során, mert sokkal inkább a helyi döntéshozatal tudott érvényesülni, és nem a nemzeti szintről, nem egy központi kormányzati diktátum érvényesült, és az alapján használták fel a fejlesztési forrásokat, hanem valóban a helyiek által megválasztott regionális parlamentek, regionális vezetők tudtak érdemi befolyást gyakorolni, és ez bizony meglátszik. Hogyha már a Dél-Dunántúl példáját említettem, körülbelül a GDP/fő érték tekintetében hasonló teljesítményt mutat a lengyel Kárpátalja régió, Podkarpackie régió, és már óriási a különbség. Ott egyébként, mondhatjuk, ideológiai szempontból önökhöz közel álló irányultságú politikai vezetés van, és az ott dolgozó marsallt én nagyon nagyra becsülöm, egy mérnökember, egy rendkívül jó szakember ilyen szempontból tölti be ezt a funkciót, és láthatjuk, hogy annak a régiónak a fővárosa is milyen szépen, milyen látványosan fejlődik, mondjuk, sajnos Pécshez képest, egyszerűen azért, mert látható, hogy teljesen más a területfejlesztésnek az átgondolása, más a politikája, és érvényesítik, engedik a helyi döntéshozatalt és a helyi felelősséget abban, hogy hogyan használják fel a fejlesztési forrásokat. Ezzel, mondhatjuk, tökéletesen ellentétes az önök fejlesztéspolitikája, az önök fejlesztéspolitikájának a szervezése, és most pontosan azt látjuk, hogy ezt még tovább kívánják centralizálni. És hogyha láthatunk jó példát fejlesztéspolitikára, mint például a Balaton Fejlesztési Tanácsot, láthatunk egy olyan szereplőt, aki kormánypárti szereplő, aki jól végzi a dolgát, Potocskáné Kőrösi Anita is elismeréssel nyilatkozott Bóka Istvánról, láthatjuk azt, hogy önök ebbe is belenyúlnak, és lehetetlenné teszik, hogy egy ilyen jó területfejlesztési tanács tudjon önállóan működni, és odaraktak egy ilyen kormányzati megbízottat. De vissza is kérdeznék: nem olyan régen láthattunk egy döntést - már nem is tudom követni egyébként, hogy milyen változások vannak -, hogy valamiféle regionális fejlesztési kormánymegbízottakat nevezett ki a miniszterelnök úr néhány hónappal ezelőtt, láttuk, hogy az Észak-Dunántúlon Navracsics Tibort, a Dél-Dunántúlon Mikes Évát nevezték ki, Palkovics miniszter úr lett az észak-magyarországi és Nemesi Pál - őt nem ismerem - lett a dél-alföldi, alföldi régiónak a fejlesztési biztosa. Ez hogyan aránylik akkor? Őnekik mi a szerepük? Ők mit csinálnak? Mert én azt látom, hogy ismét csak politikai megbízottakat neveznek ki a regionális fejlesztési politikának az irányításával, ami megint csak a centralizáció irányába mutat. Én tehát azt tudom mondani, hogy ez az előterjesztés semmilyen módon nem támogatható számunkra sem, és egy nagyon-nagyon rossz centralizációs irányt alapoz meg a kormány részéről. Mondom ezt úgy, hogy én elkötelezett vagyok a vidékfejlesztés iránt, és annak ellenére, hogy Pécsen élek, amely a Dunántúl legnagyobb városa, én rengeteget foglalkoztam egyébként szakmai alapon is a vidéki, leszakadó vidéki térségek problémáival, a kistelepülések helyzetével, az infrastruktúra-, közműfejlesztés kérdésével. Láttam azt, hogy milyen rombolás volt a rendszerváltás előtt, milyen faluromboló, falugyilkos politika valósult meg, ismerem azt a szakirodalmat, amely feltárta ezt, és láthatunk nagyon jó példákat, hogy már akkor - beszéltünk erről a falugondnoki szolgálat vitájában is - milyen jó mozgalmak indultak el. Látom, és nagyon kemény kritikával illetem a balliberális kormányoknak a vidékellenes politikáját, de azt tudom mondani, hogy önök pontosan ott folytatták, ahol a balliberális elődeik abbahagyták. Nyilván részletesen nem fogom tudni elmondani a véleményemet, a kritikáimat az önök fejlesztéspolitikája kapcsán és azon szakpolitikák kapcsán, amelyeket a képviselő asszony is említett. Ugye, ön beszélt a fenntartható közlekedésről, beszélt a vízi közművek biztosításáról, az elérhetőség javításáról a vidéki térségekben. Csak az a kérdésem, képviselő asszony, én valóban egyetértek ezzel, egyetértek azokkal a megfogalmazott célokkal, amelyeket ön elmondott, de ön hogy látja: akkor miért nem tesz ezért például a kormány? Miért nem valósítja meg ezeket a kimondott nagyon fontos célokat a kormány? Végigvehetnénk azokat a szakpolitikákat, amelyekben gyakorlatilag megbukott a kormány. Hogyha csak a közösségi közlekedést nézzük, mindig joggal kritizálták a 2010 előtti időszak szakpolitikusait, a kormány politikáját, közlekedéspolitikáját, majd önök semmiféle értelmezhető, érdemi reformot nem
