Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 5. csütörtök - 163. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes törvényeknek az otthonteremtési akcióterv bevezetése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1308 Ezek után persze könnyű azt mondani, hogy önök milyen nagyszerű otthonteremtési programot alkotnak. Holott ha megnézzük Európa-szerte, hogy mi is az, ami valóban segíti a gyermekszám növekedését egy országban, akkor nagyon jól látszik, hogy kevés az, ha ilyen programokat hirdetnek meg a különböző kormányok. Ehhez szolgáltatásokat is kell nyújtani. Franciaországban, a svédeknél vagy bárhol másutt külön szolgáltatásokkal segítik azokat a családokat, akik gyereket vállalnak, vagy úgy, hogy a gyermeknevelésben segítenek nekik, vagy úgy, hogy egyéb más lehetőséget és szolgáltatást biztosítanak hozzá. Egyébként elképedve hallgattam Nacsa képviselő úr felsorolását, és azon gondolkoztam, hogy ön szerint ez egyáltalán kit győz meg. A tíz éve elmúlt „nyolc év” litániaszerű felsorolása, aminek különben, hozzá kell tegyem, a fele nem igaz, ön szerint önöket mentesíti bármilyen felelősség alól? Az alól, hogy a most megszülető gyermekektől veszik el a pénzt és adják oda a kormányfő és az oligarchák családjainak a zsebébe? Önök szerint ez jó álláspont? Mert szerintem nem. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga Zoltán képviselő úr. Megadom a szót felszólalásra Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, Jobbik. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pedig meg lett volna a lehetőség arra, hogy ez egy konstruktív, termékeny vita legyen. Nem az lett. Nacsa képviselőtársam kedvéért szeretném tisztázni, túllépve azon, hogy nem az engem irányító kormányt vezetik volt KISZ-titkárok, illetve kommunista funkcionáriusok, nem én indultam a Liberális Internacionáléból, nem én vonultam ki Trianonmegemlékezésről a parlamentben, nem én kiabáltam azt, hogy „térdre, csuhások”, tehát ezektől én mentes vagyok, míg az önök pártcsaládja nem mentes. Nem én nyilatkoztam azt külföldön, hogy több millió migráns betelepítésére lenne szükség a gazdaság fenntartható mivoltának megőrzéséhez, nem én követeltem világkvótát az ENSZ-nél, és nem én kívántam hasonló megoldásokat meghonosítani. Értem én, hogy lesütik a szemüket, hiszen vagy az önök miniszterelnöke, vagy valamelyik pártvezetőjük követte el ezeket; a lelkiismeretükkel számoljanak el önök! No de, beszéljünk akkor egy kicsit arról a kommunista örökségről, amit önök a gazdaságpolitikában meghonosítottak. Teljes gazdasági ágakat kollektivizáltak, és nemcsak a nemzetinek hazudott dohányboltokra gondolok, hanem arra, hogy teljes gazdasági ágazatokat kebeleztek be és söpörték le a padlásokat elképesztő módon. Amikor pedig megjegyzem azt, hogy a magas ingatlanárak gondot jelentenek a magyar családok számára, ön elkezd kommunistázni. Tisztázzuk akkor, képviselőtársam! Amikor a budapesti újlakás-piacon az árak 2015 negyedik negyedéve és 2019 első negyedéve között, tehát három és fél év alatt 70 százalékkal növekednek, 500 ezerről 840 ezer forint nagyságrendjéig, akkor ön azt mondja, hogy ez egy piaci folyamat, ehhez ennek a kormánynak semmi köze, nincs beavatkozási kényszer, ezzel nincs mit tenni, nincs itt semmi látnivaló, oszoljanak? Ön ezt mondja? (Hollik István: És mi az alternatíva? - Az elnök csenget.) Mert akkor a vegytisztán neoliberális kormányzatnak értjük a további cselekvéseit, a kilakoltatott embereket, az utcán hagyott családokat. Hogy mi az opció és mi az alternatíva? Akkor itt hadd gerjesszek egy kis vitát az ellenzéki oldalon belül! Itt szerintem nem a berlini típusú plafonmegszabás és hatóságiár-szabás, hiszen úgy gondolom, az ilyen megoldások esetében a különbözetet, tehát a plafon fölötti összeget egész egyszerűen zsebbe adják egymásnak a bérlők és a bérbeadók, ami a feketegazdaság erősítése által nem hiszem, hogy nemzetgazdasági érdek lenne. Megmondom, hogy mit csinálna egy, a szakmához értő kormány. Márpedig önöknél azért Varga Mihályok ülnek, tehát olyan szaktekintélyek ülnek önöknél, akik nálam biztos, hogy jobban látják át a piacot, ennyiben azért legyünk őszinték egymás között! Amikor önökről már a Matolcsy vezette Magyar Nemzeti Bank is a jelentéseiben kihozza, hogy önök lakhatási válságot tűrnek meg, illetve demográfiai válság dúl, s még az MNB szerint is évente 110 ezer lenne az a minimum születésszám, ami fenntarthatóvá tenné a rendszert - de tudjuk, hogy sajnos milyen messze vagyunk ettől -, akkor azért meg kell hogy beszéljünk valamit. A piacon fennáll egy teljesen nyilvánvaló kínálati szűkösség. Az új építésű lakások száma drámaian, brutálisan kevés. A kormány nem azt csinálta, hogy az új építésűek áfáját 5 százalékon tartotta stabilan, hanem szambázik ebben a kérdésben: kétszer bevezette, háromszor megszüntette. Most megint előadja, hogy