Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 5. csütörtök - 163. szám - Az ülésnap megnyitása - Egyes törvényeknek az otthonteremtési akcióterv bevezetése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1299 van. Ugyanakkor ennek a csomagnak, ami előttünk van, szerintem a legmegkérdőjelezhetőbb része az 5 százalékos újlakás-áfa módosítása. Novák Katalin miniszter asszony úgy kezdte az expozéját, hogy gyerekek nélkül nincs magyar család, és miniszter asszonynak teljesen igaza is van. De azt is látnunk kell, hogy nincs a magyar családok számára tervezhető jövő akkor, ha Magyarország adópolitikája ex has, véletlenszerű döntéseken nyugszik, ahelyett, hogy egy jól olvasható, jól értelmezhető társadalompolitikát követne. Azt gondolom, hogy az 5 százalékos áfa, mint minden áfacsökkentés, persze akár jó is lehet, de lehet, hogy abban a válságos helyzetben, amiben hazánk ma van, jellemzően a járvány miatt, nem biztos, hogy ez az áfacsökkentés az, amit meg kellene a kormánynak lépnie. Miért is? Egyrészt azért, mert az áfa-visszatérítéssel az igénybe vevők egyébként is visszakaphatnák az áfát, másrészt pedig azért, mert az alapvető élelmiszerek ma olyan nagy adóterhelést kapnak, ami a családok többségének olyan problémát okoz, hogy nehéz megvenniük az alapvető élelmiszereket az asztalra. Azt gondolom, hogy érdemes ilyenkor végigmenni, hiszen a többi vezérszónok is végigment, hogy hogy is jutottunk el idáig, és azt gondolom, hogy igen, beszélnünk kell arról, hogy az a lakhatási válság, ami kikényszeríti például az előttünk fekvő törvényjavaslatot, miért szükséges, vagy miért került ide az asztalunkra. Azt gondolom, hogy itt vissza kell menni a devizahitelezésig, és igen, azt gondolom, hogy ebben a Fidesz-KDNP-kormánynak rendkívüli felelőssége van. Részben azért, mert a Járai Zsigmond által támogatott devizahitelezés egyáltalán el tudott terjedni az országban - de ez a kisebbik, hiszen én elfogadom azt a védekezést, hogy Járai Zsigmond sem tudhatta, hogy ez lesz belőle -, ugyanakkor azt gondolom, hogy ahogy önök kezelték a devizahitel-válságot, az nemcsak hogy elfogadhatatlan, hanem felháborító és emberiességellenes is. Nézzük meg, hogy mi is történt, amikor önök meg akarták védeni a devizahitel-károsultakat! Első körben bevezették a végtörlesztést, ahol a jó gazdasági helyzetben lévő, tehát nem a válság által sújtott adósok menthették ki magukat egy nagyon kedvező árfolyamon keresztül még időben a devizahitelezésből vagy a devizahitel-csapdából; aztán a második körben pedig, a devizahitelek forintosításakor a teljes veszteséget, amit a devizahitelezés az emberek terhére rótt, azt fixálták és a nyakukba rakták. Azt gondolom, hogy ez nem történhetett másért, mint az EBRD-vel kötött paktum alapján, ahol a magyar kormány nem azt vállalta, hogy kisegíti a devizahitelekkel bajba került honfitársainkat, hanem azt vállalta az EBRD-paktumban, hogy nem hoz olyan döntést, ami a bankrendszer profitabilitását, nyereségtermelő-képességét csökkenti. Le van írva. Azt gondolom, hogy minden ellenzéki képviselő zsebében ott van kinyomtatva, elmentve, hogy önök egy ilyen paktumot kötöttek a nemzetközi bankrendszerrel. (Z. Kárpát Dániel: Bankárkormány!) Azt hiszem, itt érdemes akkor végigmenni, hogy miért is van Magyarországon lakhatási válság. Egyrészt ezeknek a döntéseknek az eredményeképpen ma évente több mint négyezer lakást ürítenek ki a végrehajtások során. Ezek a családok mind fedél nélkül maradnak, de legalábbis túlnyomó többségük biztosan, és itt akkor fölmerül a kérdés, hogy de akkor kinek szól ez a törvényjavaslat, amely itt fekszik előttünk. (10.30) Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat két társadalmi csoportnak, illetve egy társadalmi csoportnak és egy jól körülírható gazdasági csoportnak kedvez: egyrészt az építőiparban érdekelt vállalkozásoknak az értékesítését segíti, másrészt viszont segítséget nyújt a magyar társadalom egzisztenciális értelemben vett felső 10 százalékának. Nem véletlen az, hogy mind Novák Katalin, mind Dunai Mónika képviselőtársam egy 50 millió forintos lakás példáját hozta fel. 50 millió forint! (Dunai Mónika: Akár!) 50 millió forint! (Nacsa Lőrinc: Akár!) 50 millió forint egy lakásra! (Nacsa Lőrinc: Akár! - Z. Kárpát Dániel közbeszól. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Önök szerint egy átlagos család, ahol mondjuk, az egyik szülő pedagógus, a másik pedig egy közszolgálatban dolgozó honfitársunk, akik külön-külön keresnek körülbelül 250 ezer forintot nettóban, hogy a manóba fognak tudni felvenni annyi hitelt, mondjuk, 38 évesen, hogy tudjanak vásárolni egy, ismételten elmondom, önök által, mind a kettejük által példaként elmondott 50 millió forintos lakást? Mert ez történt! Mert az önök gazdaságpolitikájának az eredményeképpen 2010 és 2020 között több mint kétszeresére emelkedtek a lakásárak, a négyzetméterárak 300 ezer forintról - átlagos árakról beszélek, puskázom (A jegyzeteibe néz.) - 700 ezer forint fölé, 763 ezer forintra nőttek. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a helyzet, ami kikényszeríti
