Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. szeptember 22. kedd - 151. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

129 nyitott a nemzetállami megoldásokra, ha valaki azt vallja, hogy egy nemzet saját erejéből kell hogy kihúzza magát a kátyúból, az én vagyok ebben a Házban 2010 óta. Akkor is, képviselőtársaim, amikor a Fidesz-KDNP még egészen más elveket vallott. Adott esetben, amikor a devizahitel-károsultak helyzetének rendezése érdekében felszólaltam, akkor a bankrendszer érzékenységével érvelt, és az volt a válasz a tétlenségre, a cselekvés elmaradására. Bárcsak ez a harcos retorika akkor is megjelent volna, és egy kis lélekbátorság csöpögött volna önökbe! Nem így történt, éppen ezért most egy társadalmi kataklizmahelyzetet kell kezelnünk. A múlt héten számtalan kilakoltatási eseményről szóló riasztást kaptak nemcsak jobbikosok, hanem civil jogvédők, ellenzéki képviselők, aktivisták, és bár jogi folyamatokba egyikünknek sincs módja és szándéka sem beavatkozni, de a jogszerűtlenséget a jogszerűség útjára visszaterelni segíteni szándékozunk, néhol jogsegéllyel, néhol azzal, hogy a kisemmizett károsult emberek elhelyezésében igyekszünk segíteni, vagy adott esetben a költöztetésében, netán egy lakásfelújításban. Nem feltétlenül a mi dolgunk lenne ez, hiszen az idézőjeles kasszakulcs önöknél van, kormánypárti képviselőtársaim, de azt látjuk, hogy amíg az ercsi kilakoltatás során a múlt héten egy végstádiumban szenvedő 77 éves asszonyt szerettek volna utcára tenni, egy olyat, akinek a fia külföldön katonaként szolgálja ezt a hazát, mégsem érkeztek meg a legbátrabb képviselők, hívásunk ellenére sem Ercsi külvárosába abba az utcába, és majdnem bekövetkezett az a tragikus esemény, amire csak azért nem került sor, mert még a végrehajtó is azt mondta, hogy ez az ő lelkivilágának sok, és azt a 30 napos haladékot megszavazza, amíg az idős asszony elhelyezéséről civilek, ellenzékiek közösen gondoskodni tudnak. Úgy gondolom, hogy katasztrofális gazdasági válságidőszak elébe nézünk. Egy ilyen helyzetben minimum lenne egy olyan kilakoltatási moratórium elrendelése, képviselőtársaim, amely egészen a járványügyi válsághelyzet végéig szól. Nem várhatjuk el az amúgy is kisemmizett, sokszor önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került emberektől azt, hogy ezeket a helyzeteket önállóan menedzseljék, még egyszer mondom, a járványügyi veszélyhelyzet közepén, amikor a még munkaképesek is nagyon nehezen találnak megélhetést, álláshelyet, és nagyon nehezen tudják biztosítani a napi betevőt. Éppen ezért üdvözöltem azt, hogy a Jobbik erre felhívó közleménye után pár nappal a hiteltörlesztési moratóriumot legalább részlegesen meghosszabbították. És ha van itt olyan képviselő, aki demográfiai, családbarát szempontokra nyitott, az én vagyok, tehát abszolút támogatom azt, hogy családosok vagy nyugdíjas honfitársaink esetében ez a moratórium automatikusan meghosszabbodjon. Nem értem ugyanakkor, hogy miért nem lehetett ezt kiterjeszteni minden érintett társadalmi csoportra, miért erősebb megint a bankok, a pénzintézetek érdeke, hiszen azt látjuk, hogy amióta 2015-ben - erősítsenek meg, ha nem így van, de a kormány honlapján fent van - ez a kormány kötött egy paktumot az EBRD-vel, és adta fel a magyar nemzeti érdekeket a bankrendszer érdekeinek kiszolgálásáért cserébe, azóta valahogy nem születnek meg itt a parlamentben azok a megoldások, amelyek hitelkárosultakat, magyar embereket rendszerszinten védenének. És most sem sikerült egy teljes körű hiteltörlesztési moratóriumot összehozni. Államtitkár úr nyilván válaszolni fog erre a napirend előtti felszólalásra, el fogja mondani, hogy hány embernek segítettek. Kérem, mondja el azt is, hogy hány társadalmi csoport maradt ki ebből a segítségből. Harmadsorban pedig, talán képviselőtársaim is megkapják fogadóórán, e-mailben - itt a parlamentben nem beszélnek róla -, hogy a végrehajtói túlkapások bizony a tavaszi karanténhelyzetben és a mostani járványügyi veszélyhelyzetben is folyamatosan sújtanak embereket. Az én javaslatom, a Jobbik javaslata mint keresztényszociális megközelítésből érzékeny magyar néppárt javaslata szerint ne lehessen végrehajtói letiltásokkal sújtani a legkisebb nyugdíjakat, illetve a minimáljövedelmet, a legalacsonyabb fizetéseket. Úgy gondolom, ha ülnek ebben a Házban keresztényszociális megközelítésből érzékeny emberek, és én tudom, hogy ülnek, akkor ez lehetne egy olyan közös nemzeti minimum, amit mindannyian megerősíthetnénk, azt, hogy a legnehezebb sorban élő honfitársainkat ne tegyék ki ilyen elképesztő terheléseknek. Végtelenül igazságtalan ez, végtelenül tarthatatlan ez egy járványügyi veszélyhelyzet kibontakozó szakaszában. És azt kell hogy mondjam, miközben a Fidesz-KDNP harcos nemzeti retorikát folytat, és még egyszer mondom, én a retorikával nem vitatkozom nemzeti gondolkodású emberként, mégis azt látom, hogy gazdaságpolitikájában vegytiszta neoliberális szemléletmódot követ, mindezt pedig egy olyan bolsevik retorikával tarkítja, amely a politikai ellenfelek legyalulásán alapszik, és ez a végső célja. Én mégis azt kérem a válaszadótól, hogy a Jobbik hármas pajzsa, ezen három konkrét tényszerű javaslat tekintetében (Az