Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 4. szerda - 162. szám - A Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló törvényjavaslat, valamint az egyes törvényeknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi állományának jogállásáról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló törv... - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1270 patkóból nagyon nehéz látni egy ekkora szervezeten belül. Úgy gondolom, hogy itt mindenképpen vannak még bizonytalanságok. Amivel szemben viszont kétségeink vannak, az a feketegazdaság elleni küzdelem hatékonysága. Itt rendre megjelennek olyan kormányzati hátterű statisztikai anyagok, amelyek azt igyekeznek sejtetni, hogy az adóelkerülés miatt kiesett áfabevételek tekintetében a korábbi 21 százalékról szerintük már 7 százalék alá csökkent ez a mutató, tehát az elkerülés miatti áfakiesés mértéke. Ugyanakkor azt látjuk, ahogy jön szembe a rögvalóság, hogy számtalan vállalkozás kerül olyan kényszerek közé, vagy pedig egyszerűen kerüli el az adófizetést, amely a szürkezónát igenis élénken tartja. És azt látjuk, ahogy járunk lépten-nyomon, hogy népszerű bevásárlóközpontokban, ahol egész nap óriási kavalkád és forgalom található, adott esetben egy étterem vagy egy kiszolgálóegység szakácsa négy órára van bejelentve, budapesti bevásárlóközpontokban. És a négyórás bejelentés éveken keresztül fennmaradhat úgy, hogy senkinek a szemét nem szúrja, senki nem avatkozik be egy olyan helyzetben, ami ezer méterről világít. Számtalan példát tudnánk felhozni, mindenesetre azt látjuk, hogy a munkavállalók elképesztő kényszerek között mozognak. Ha egy munkaadó szól neki, hogy barátom, négy órára tudunk bejelenteni, és a többit zsebbe kapod, nagyon kevés munkavállaló teheti meg azt a mai világban, hogy elkezd vitatkozni, elkezd alkudozni vagy keres egy másik munkahelyet. (14.30) Én nagyon-nagyon nagy harcosa vagyok annak, hogy a munkavállalói önérzetet is e tekintetben fejlesszük, de aztán megjönnek a számlák, rezsit kell fizetni, a gyereknek iskolába kell menni, tehát nagyon sokan olyan kényszerek között mozognak, hogy ezt a tisztulást normális szabályozás nélkül egész egyszerűen nem lehet elvárni. És a katánál történő beavatkozásnál is az az érzésem, hogy egy büntetőadó típusú megoldással bizony a vízzel együtt a gyereket is megpróbálja kiönteni ez a kormányzat. Megint csak XIX. századi módszerrel nyúl hozzá egy XXI. századi problémához. És valóban, ahogy Potocskáné Kőrösi Anita képviselőtársnőm helyesen elmondta, ha legalább csak annyi történne, hogy az összeghatár 6 millióra emelkedne a jelenlegi 3-ról, már egy igen komoly réteget lehetne tehermentesíteni ezen váratlan teher alól, hiszen lássuk be, a kormányzat viselkedése folyamatosan arra mutat, hogy igyekszik látványpékség-szerűen népszerű lépéseket megtenni, viszont folyamatosan szűkíti azoknak a körét, akik igénybe tudják venni a lehetőségeket, és a katánál is azt figyelhetjük meg, hogy egy nagyon széles társadalmi csoport most egyszerűen kiszorul a lehetőségek közül, és azt is látjuk, hogy amikor összességében még az illetményről el lehet mondani, hogy növekedésnek indulhat a NAV keretrendszerében, azért a nyelvvizsgapótlék megszüntetése, illetve a korábbiaknál beépítése, azért mégiscsak egy negatív irányba ható intézkedés, amely álláspontom szerint felesleges is. Nem tudom, vizsgálták-e államtitkár úrék ennek a költségvetési várható kihatását, miszerint felmenő rendszerben a nyelvvizsgapótlék nem lesz az eddigi formájában elérhető. Nem tudom, hogy mennyit kíván ezzel spórolni akár a NAV, akár Magyarország Kormánya, de egész egyszerűen nem hiszek abban, hogy az oktatás, az önfejlesztés lehetőségének elvétele hosszú távon profitot hoz a nemzetgazdaság számára. Ez egész egyszerűen barbár felfogás. Gondolom, hogy nem így gondolják. Nagyon bízom benne, hogy csak valami tévedés áll a háttérben, amit egy sötét éjszaka benyújtott módosítóval még korrigálni tudnak. Én kérem, hogy tegyék meg, és a mi frakciónk ezt a módosítót, amely a nyelvvizsgapótlék jelen formában történő megszüntetését kivezeti, ezt mi támogatni fogjuk, tehát az eddigi szisztéma megőrzését igenis támogatjuk. Ugyanez a véleményem az illetmény eltérítésének negatív irányba történő 30 százalékos lehetőségéről is. Lehet, hogy itt is túl vastagon fogott az a bizonyos toll, és egyértelműen vissza kéne ebből venni. Ugyanakkor azt is látom, hogy az a lehetséges túlmunkára kényszerítés, ami megjelenik ebben a rendszerben - nem akarok rabszolgatörvény 3.0-t vizionálni, hiszen tényleg ez most egy szakmai vita, és próbáljuk megőrizni ennek a hangnemét -, de azt azért látjuk, hogy ha 300 óra mértékben lehet egyes munkavállalókat túlmunkára kényszeríteni, bírni, motiválni, bár a motiválás igen erős szó erre az esetre, akkor bizony a munkavállalói kiszolgáltatottság garantáltan növekedni fog. Még egyszer mondom, egy olyan szervezetről beszélünk, amely nagy fluktuáció mellett igyekszik megőrizni a munkatársait, de a versenyszférával kellene hogy versenyezzen a rendelkezésére álló szűkös erőforrások ismeretében. A katások esetében pedig én egy őszinte színvallást próbálok kikényszeríteni a kormányból már nagyon régóta. Ugyanis nagyon sok katást belekényszerítenek abba a helyzetbe, abba a gazdálkodási