Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 3. kedd - 161. szám - Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnál foglalkoztatottak jogállásváltozásához szükséges egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP): - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független): - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független): - ELNÖK: - SZABÓ SZABOLCS (független):
1197 azt szeretném jelezni önnek, hogy akkor, amikor egy parlamentáris keretek közötti vitát folytatunk, akkor a mondandónak e tekintetben mégiscsak teljes koherenciát illene követni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces időkeretben megadom a szót Nacsa Lőrinc képviselő úrnak, KDNP-képviselőcsoport. Parancsoljon! NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm én is. Szeretném megköszönni Balczó képviselőtársamnak a mondatait. Ma is már többször összeszólalkoztunk és vitatkoztunk, de talán mindig próbáltuk ezt a kölcsönös tisztelet vagy a korrektség jegyében megtenni. De legalább világossá vált, hogy Szabó Szabolcs demokráciaképe az, hogy ő mondja meg, hogy ki mihez szólalhat föl, és ő is biztos kizárólag a doktori disszertációjának a témájában szólalt fel eddig az Országgyűlésben, semmi más ügyben nem nyilvánult meg, sem sajtótájékoztatókon. Én értem, hogy a képviselő úrnak ez a demokráciafelfogása, mi mégsem ezt gondoljuk a magyar népképviseletről és a magyar demokráciáról, hanem bárki, még az ön most újonnan megalakult képviselőcsoport-társai, akik soha nem teszik a tiszteletüket az Országgyűlésben, még ők is bejöhetnek erre a vitára, és nekik is joguk van fölszólalni, úgy, hogy egyébként hónapok óta nem járnak be a munkahelyükre. Köszönöm. (Dr. Pósán László tapsol.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Normál időkeretben kért szót Szabó Szabolcs képviselő úr, független képviselő. Parancsoljon, képviselő úr! SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót. Már másodszor kell azt mondanom, hogy figyeljenek, és Nacsa Lőrinc is figyeljen arra, amit mondok! Megpróbálom elismételni - nem olyan bonyolult megérteni. Azt állítottam, vissza lehet a jegyzőkönyvből olvastatni - fel is olvastathatjuk, tényleg -, azt állítottam, nagyon jó volna, hogyha olyan szólna hozzá az ilyen vitákban, aki érti a tudomány működését meg az Akadémia működését, és hozzátettem, hogy egyébként meg nem ártana, ha mondjuk, tudományos fokozata is van. Én nem vontam kétségbe, hogy hozzászóljon, ezt nem tudom, honnan olvasta ki! Én azt kifogásoltam, hogy akkor ne szóljon hozzá, ha nem ért hozzá, ez ezt jelentette. Tehát a magyar nyelv nem olyan bonyolult. Például az ELKH-ban van Bölcsészettudományi Kutatóközpont, ott vannak nyelvészek, nagyon szívesen elmagyarázzák önnek, hogy a magyar nyelv logikája az miként működik, és hogy mit jelentenek a mondatok meg a szavak. Tehát ne akarjon olyat állítani, amit nem mondtam! Legyen szíves, ismerkedjen meg a magyar tudományos életnek a működésével, és akkor nem fog olyanokat mondani, amit mondott! Ez egy zárójeles megjegyzés, megint visszautalnék. Én nagyon örülnék egyébként, ha az államtitkár úr nem zárszóként szólna hozzá, hanem gombot nyomna és kérne szót, mert akkor utána tudnánk beszélgetni. Mert hogyha zárszóként mondja el... ELNÖK: Képviselő úr, bízzuk ezt az államtitkár úrra! SZABÓ SZABOLCS (független): Én kértem! ELNÖK: Köszönöm. SZABÓ SZABOLCS (független): Úgy kezdtem, hogy nagyon szépen kérem, de így is mondtam, még mielőtt valaki azt mondja, hogy én már államtitkárt is utasítok, hogy arra kérem az államtitkár urat. Akkor, nem tudom, már harmadszor mondom a „kérem”-et, tényleg nehogy valaki azt vegye ki, hogy én utasítom a professzor
