Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

1148 program Európában a 14. vagy a 15. volt, amely elindult, tehát az EU-tagországok közül egyáltalán nem, még a középmezőnynek is talán csak nagyon jóindulattal a végén helyezkedett el Magyarország. Aztán azt látjuk, hogy a nyarat valami egészen mással töltötték. Tehát úgy viselkedtek, mintha a járványügyi veszélyhelyzet, az abból fakadó gazdasági válság elsuhant volna. Nyáron ki lehet fújni a gőzt, fel lehet töltődni, nem láttuk, hogy azok a bizonyos gyárak, kormányzati boszorkánykonyhaüzemek, ahol a jó törvényjavaslatok születnek és a jó kommunikációs panelek, ezek dolgoztak volna a nyáron. Azt láttuk, hogy mintha kicsit váratlanul érte volna a kormányzatot is az, hogy ősszel visszatért a veszélyhelyzet, és most a gazdaságra sokkal keményebben sújt le sajnálatos módon, mint tette azt tavasszal vagy éppen a nyár elején. Azt is látjuk, hogy ez a magyar gazdasági berendezkedés bizony nem a legerősebb alapokról indult a tekintetben, hogy ha megvizsgáljuk a magyar bérek átlagos színvonalát vagy éppen a magyar minimálbért, akkor nem azt látjuk, hogy mondjuk, a régió országaihoz képest egy óriási kilövés következett volna be az utóbbi években, hanem továbbra is azt látjuk, hogy főleg euróban mérve ezeket az értékeket Európa sereghajtói között kullog a magyar adat. Igen szomorú, ahogy miniszterelnök úr, mondjuk, 2016-ban Szaúd-Arábiában konferencián a működő tőkét azzal kísérelte meg idecsábítani, hogy hangsúlyozta, mennyire alacsonyak a magyar bérek és mennyire rugalmas a munka törvénykönyve. Elképesztő tehát, hogy ezzel kívántak kampányolni, de azt is látjuk, hogy mindehhez társul Európa egyik legszűkmarkúbb munkanélküli-ellátási rendszere. Nem hiszem el önöknek és önökről azt, hogy nem jutottak el önökhöz a hangok az utóbbi hónapokban, hogy a 3 hónap adott esetben kevés. Azt sem hiszem el, hogy nem jutottak el önökhöz azok a teljesen életszerű hangok, amelyek a munkanélküliellátás összegéről szóltak. Ellenzéki térfélen különböző javaslatok születtek, 6 és 9 hónap közé téve azt az időtartamot, ameddig kellene hogy járjon ez az ellátás emelt összegben a mostanihoz képest annak érdekében, hogy legalább átmeneti biztonságot nyújtson magyar embereknek. De az aztán még inkább vérfagyasztó, amit ezen magukra hagyott munkavállalókkal utána ez a kormány tesz. Hiszen nézzük meg a mai helyzetet! Mi itt a parlamentben jól fűtött helyiségekben elvitatkozgatunk, és biztos, hogy ez sokak számára szimpatikus, sokak egészen másfajta és negatív jelzőkkel illetik az itt ülő képviselőket, van, aki minden párthoz tartozót egyszerre. Ezenközben ugyanakkor Csepelen ma, nem tudom, tudják-e, kilakoltattak még egy családot, és nem csak Csepelen, Újpesten is. A csepeli esetben ápolásra szoruló édesanyjával tették ki ma az érintett családot. Egy élőláncot is, amit ott civil aktivisták alkottak, egyesével lebontva a rendőrség eltüntetett. Kitették ezt a családot az utcára olyan körülmények között, hogy a csepeli polgármester - aki tudtommal nem a Jobbik színeiben indult el, és nem is a Jobbik kötelékéből került ki - adhatott volna halasztást ebben az esetben. Még egyszer mondom, egy Covid okozta járványügyi veszélyhelyzet közepén adhatott volna halasztást a polgármester és hivatala. Nem tette meg mindezt. A vagyonkezelő, bár arra hivatkozott, hogy részletfizetési lehetőség be nem tartása adott jogalapot a kilakoltatásra, az a nagy helyzet, hogy a helyiek, az érintettek elmondása és a gyors vizsgálatok szerint az utóbbi egy évben folyamatos törlesztés állt fenn, tehát nemcsak törlesztési hajlandóság, de az elmaradt tartozások folyamatos törlesztése is. Egészen elképesztő, vegytisztán neoliberális szemléletű az a kormányzás, az az önkormányzati politika, amely a szerencsésebbek, jobb módúak számára mindenféle kedvezményformát kidolgoz, a nehéz helyzetbe kerültek esetében pedig ennyi emberiességet sem tanúsít. Ez az elmúlt harminc évnek is egyfajta látlelete, de 2010 óta, bárcsak ne kellene ezt kimondanunk, de tovább romlott a szociális helyzet, és több mint tízezer családot lakoltattak ki elhelyezés nélkül az utcára. Eközben itt kormánypárti képviselőtársaim, államtitkárok elmondják, hogy mennyit javult a magyar munkavállalók helyzete, mennyivel stabilabbak a mindennapok és kiszámíthatóbbak, de nem tudnak semmit válaszolni ezekre a teljesen egyértelmű esetekre, amikor csak emberiességet kellene gyakorolni, amikor családokat egy járványügyi veszélyhelyzet közepén nem kellene utcára dobni. Ilyenkor lesütik a kis szemüket, megvárják a november 15-ét, a kilakoltatási moratóriumot, addig hagyják garázdálkodni az önök által a zavarosban halászni hagyott végrehajtói csapatokat, tömegével jönnek önöknek is - ne mondják, hogy nem! - az értesítések a kilakoltatásokról. Ma reggel Újpesten igazoltan Covid-fertőzött betegeket dobtak gyakorlatilag utcára. És nyilván a szükséges bejelentéseket ők megteszik, ki fogják ezeket vizsgálni, de ettől még a lakóhelyüket, az ingatlantulajdonukat nem fogják tudni visszakapni. November 15-éig, illetve a majd várhatóan