Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 3. kedd - 161. szám - A foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
1146 Most, amikor egyébként abba a helyzetbe kerül Magyarország, hogy egy felemelkedő gazdasági környezetben önök nem használták ki a helyzetet, nem készültek fel válságkezelésre, most az embereket pedig magukra hagyták tavasszal. Úgy gondolom, hogy például a pénzügyminiszter úr által a múlt heti költségvetési bizottsági ülésen bejelentett 506 millió eurós, 180 milliárd forintos, Európai Uniótól érkező forrást azonnal fel kell használni bértámogatásra, arra, hogy az embereknek, a munkavállalóknak - és egyébként közvetlenül a cégeken keresztül - teremtsenek arra lehetőséget, hogy megmaradhasson a munkahelyük, és adjanak életlehetőséget ahhoz, hogy a családjuknak legyen bevétele. (16.00) És akkor, államtitkár úr, még nem beszéltem arról a lehetőségről, hogy ezen a héten a gazdasági bizottsági ülésen a Magyar Nemzeti Bank elnöke elismerte, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenységében több mint 300 milliárd forint, 300 000 millió forint eredmény keletkezett, amelynek a költségvetésben van a helye. És csak tessék nyugodtan végiggondolni, államtitkár úr: 300 000 millió forint, azaz, ha családonként vagy munkavállalónként egymillió forintos segítséget adnak, ami, ugye, rendkívül nagyvonalú lenne, akkor is jutna belőle 300 ezer embernek. Végiggondolja, államtitkár úr? Ha ennek csak valahányad részéről beszélünk, akkor gyakorlatilag a munkavállalóknak csak két rendkívüli tételből, ami az utóbbi két hétben önök által került bejelentésre, a pénzügyminisztertől és a Magyar Nemzeti Bank elnökétől, konkrétan most rendelkezésre álló forrásból millióknak tudnának segíteni. Ehelyett mit csinálnak? Semmit, tisztelt államtitkár úr. A gazdasági válság kellős közepén. Oké, legyek elismerőbb, nem azt mondom, hogy semmit, de akkor, amikor pontosan tudják, és a miniszterelnök is arra készül, bejelentéssel a zárás előtt, akkor én azt gondolom, hogy önöknek kutya kötelességük a munkavállalóknak segíteni. És egyébként ez a törvénytervezet, ami itt előttünk van, ez meg a totális ellenkezője annak, hogy önök bármit segítenének. A korábbi gondolatmenetben arra hívtam fel a figyelmet, ez arról szól, hogy egyébként a korábban rosszul kezelt, Foglalkoztatási Szolgálattal létrehozott helyzeten akarnak változtatni, akkor szerintem ez a helyzet, hogy amit korábban elrontottak, ahelyett mást kell csinálni. Megértették, de őszintén szólva ezek a lépések nem azok, amelyek ezen érdemben változtathatnának. És ennek az az oka, hogy nem kapnak olyan közvetített munkavállalókat, akiket alkalmazásba tudnának venni. Ezért a törvényi minimumnak csak a csoportlétszám-leépítésben tesznek eleget azok a munkáltatók, akik nem jelentik be az üres álláshelyeket. És egyébként elszakadtak önök ilyen szempontból a valóságtól, mert a szolgálatnál nincsenek bejelentve az üres munkahelyek, de oda nem is áll érdekükben bejelenteni, és egyébként, akik odamennek, azoknak meg nem tudnak érdemi segítséget adni. A munkavállalók pedig az álláskeresési támogatás miatt járnak a munkaügyi központokba. Tehát a valódi közvetítést egyik fél sem a szolgálattól várja, hanem a piacon egyre nagyobb súllyal részt vevő munkaerő-közvetítő, profitorientált cégektől. Ezért ahelyett, hogy a kormány azon dolgozna, hogy a munkaügyi központok szolgáltatásainak javítását elvégezné, az egészet kirakja a piacra, és az amúgy is kiszolgáltatott munkanélkülieket odarakja az ő kezükbe. Hát, gratulálok hozzá! Most még csak azt tegyük hozzá, hogy az Európai Unióban ez kifejezetten tilos. És ha önök ezen keresztül, mint ahogy itt képviselőtársam már elmondta, hogy amúgy egyébként itt ezeket a szolgáltatókat akarják finanszírozni, azért, mert önök stratégiai szerződést kötöttek velük, akkor, őszintén szólva, még nagyobb a probléma. Nézzünk néhány gondolatot a foglalkoztatási felügyeletről is. Valamikor létezett egy önállóan működő országos kiterjedésű szervezet, amit egyébként Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Felügyeletnek hívtak. Ezt az önálló ellenőrzési jogkörrel, működéssel, jogszabályi háttérrel, megyei kirendeltségekkel rendelkező szervezetet, mondhatnám azt, hogy felszámolták. Ma ebből csak nyomokban maradt valami, és ezzel párhuzamosan az ellenőrzések száma is csökkent, és a munkavállalók - ahogy mondtam, és itt példaként el is hangzott – kiszolgáltatottá váltak. A legutóbbi jelentésben az ellenőrzött munkáltatóknak 68 százalékánál találtak szabálysértést. Ez a nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy amit eddig csináltak, az rossz a munkavállalók szempontjából. Önök beszélnek arról, hogy mennyi embert tudnak foglalkoztatni, úgy, hogy egyébként tönkreteszik őket? Ahelyett, hogy rendes segítséget nyújtanának nekik, és ehhez megfelelő jogszabályi hátteret csinálnának.
