Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 3. kedd - 161. szám - Az állami projektértékelői jogviszonyról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): - ELNÖK: - DR. ÁGOSTHÁZY SZABOLCS IMRE innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:
1126 sajtóhíresztelésekre hivatkozzanak elsősorban, illetve ne olyan brüsszeli kritikákra, amelyek a mi megfigyelésünk szerint jelentős mértékben hazai sajtómegjelenéseken alapulnak. Ezek olyan szubjektív megállapításokra támasztott vélemények, amelyek súlyosan károsíthatják a magyar pénzügyi intézményrendszerbe vetett hitet, ami egyikünknek sem érdeke. Ha vannak szabálytalanságok, vannak visszaélések, erre vonatkozóan bejelentést tesznek, ki fogjuk az összeset vizsgálni, a lehetséges jogi eszközöket alkalmazni fogjuk. Ha kell, akkor állok én is ilyen esetekben a rendelkezésükre. Egyébként én nem túl régen lettem államtitkár, de eddig is a kormánynak dolgoztam, és látom azt, hogy milyen erőfeszítéseket tesz a kormány ilyen téren. És azt gondolom, hogy a sajtóban jelentkező értelmezési kontextusnál a valóság számottevően jobb. (A jegyzői székben dr. Varga Lászlót dr. Steinmetz Ádám váltja fel.) Volt egy olyan állítás, miszerint a Miniszterelnökség átnyúl az irányító hatóságok felett, és befolyásolja a döntéseket. Ezt határozottan visszautasítom. Ismerem a Miniszterelnökség gyakorlatát, ismerem a pályázati rendszert, jogilag sem lennénk és technikailag sem lennénk képesek beavatkozni, azt nem is állítva, hogy erre szándék sem jelentkezik. Erre az egyik garancia például az állami projektértékelői jogviszony. Ezek objektív, pontozásos, előre meghatározott értékelési szempont szerint kialakított döntéshozatali mechanizmusok. Aki ilyet állít, hogy bármelyik kormányzati szerv belenyúl a döntésekbe, kétségbe vonja többek közt az EUTAF-nak, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság véleményét is, akik azt mondják, hogy az irányító hatóságok jelenlegi rendszere, bár elemeiben mindig van továbbfejlesztési lehetőség benne, de hatékony és jól működik. Tehát az alá nem támasztott vádakat a Ház méltóságának a megőrzése érdekében, bár ez nem az én feladatom természetesen, de javaslom, hogy ezeket rekesszük ki a vitából. Jelentős bővítésre hivatkoznak, hogy az állami projektértékelésben részt vevők szakértői körét bővítenénk. Ez nem így van, szinten kívánjuk tartani ezt a kapacitást, további bővítésre indokot nem látunk. Korrupcióveszélyre hívják fel a figyelmet. Én pedig arra hívom fel a figyelmet, hogy ha elolvassák a már hatályos törvényt, amit a következő hétéves periódusban is alkalmazni szeretnénk, ez mind arról szól, hogy a korrupció veszélyét a lehető legtávolabb akarjuk tartani az uniós forrásoktól. Javasolják, hogy gondoljuk újra a benyújtott indítványt. Jelentem tisztelettel, újragondoltuk, fenntartjuk, és kérjük a Háztól, hogy azt a részletes vitában is és majd a zárószavazásnál is támogassa. Varga-Damm Andrea képviselő asszony megjegyzéseire, illetve a kétpercesek során elhangzott néhány megjegyzésre reagálnék. Tervem volt, hogy felhozom Merkel kancellár asszony véleményét, de tudomásul veszem, hogy a német állam kancellár asszonyának a véleményét ipari befolyás alatt álló véleménynek tekintik. Én ezt nem tenném, én Németországot ennél jóval többre tartom, és sokkal objektívebbnek tekintem a kancellár asszony által megfogalmazottakat. De ha politikai véleményeknek nem hiszünk, akkor ebben a körben hivatkoznék a World Economic Forum 2018-as versenyképességi rangsorára, amit a feltörekvő gazdaságok helyzetéről adtak ki. Ez konkrétan így fogalmaz: „A feltörekvő gazdaságok rangsorában hat európai gazdaság a legjobb tíz közé tartozik. Ezek Litvánia, Magyarország, Lettország, Lengyelország, Horvátország és Románia. Ezek a gazdaságok EU-tagként különösen jól teljesítenek a növekedés és fejlődés terén. A mediánéletszínvonal növekedését és a csökkenő vagyoni egyenlőtlenséget egyaránt inkluzíve beleértve.” Bár most a Világgazdasági Fórumnak hat európai országra vonatkozó megállapítását emeltem ki, de a feltörekvő gazdaságok világszinten megfigyelt tendenciája alapján mondják azt, hogy Magyarország e tekintetben második. Lehet politikai vitákat folytatni, de értelemszerűen nem a kormány ráhatása alatt álló szervek mondják rólunk ezeket a kiváló és azt gondolom, nagyon megtisztelő adatokat, hanem valós teljesítmények állnak mögötte. Nem feszíteném szét az általános vita kereteit a továbbiakban, állunk elébe a részletes vita során, hogy ezeket végignézzük. Egy utolsó megjegyzést tennék a pénzügyi vita vonatkozásában, hogy a core-országok, tehát elsősorban Németország mennyire nettó haszonélvező, amit Günther Oettinger fejtett ki: én ezt igazságnak fogadnám el. (14.20)