Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak
2020. november 3. kedd - 161. szám - Az állami projektértékelői jogviszonyról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARJU LÁSZLÓ (DK):
1123 tudták felhasználni, és 50 százalék fölött volt a szabálytalanul elköltött források száma, a pályázatok száma. 50 százalék fölött volt a szabálytalanul elköltött pénzek száma! Ezt az Európai Unió akkor állapította meg. Ezt a rendszert kellett megjavítani, átláthatóbbá tenni, hatékonyabbá tenni 2010-ben, amikor átvettük a kormányzást, mert egyszerűen az, ami 2007-2010 között történt az európai uniós pénzek felhasználásával, az minden volt, csak nem átlátható, nem hatékony, nem tiszta. Úgyhogy akkor hol voltak ezek a remek kritikák? És azóta Magyarország 100 százalékon felül teljesít ebben a kérdésben, a lehívott pénzek tekintetében, a pályázati számok tekintetében, és egyébként a hatékonyság tekintetében is. Természetesen rendszeresen olyan jelentések születtek Brüsszelben is, hogy folyamatosan növeltük ezeknek a pályázatoknak az átláthatóságát, a döntési folyamat átláthatóságát. Tehát ezek a vádak, amiket önök mondanak, ezek nem állják meg a helyüket. Megállták volna a helyüket 2010 előtt, akkor nem hallottuk ezeket a vádakat. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászóló Varju László képviselő úr, DK. (14.00) VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ha alapvetően azzal tudunk időt spórolni, ha elfogadjuk azt, amit Varga-Damm képviselő asszony mondott, és akkor nem kell emellett újra megismételni azt, hogy igenis Magyarországnak szüksége van arra, hogy az Európai Unió forrásait, az onnét érkező forrásokat igenis hatékonyan használjuk fel. De most én nem arról szeretnék vitázni, bár most Nacsa képviselő úr belevon egy olyan vitába, amiről mégiscsak második körben kell beszélnem, de első körben, ha a saját pénzünkről beszélünk, és az előterjesztés pedig arról szól, hogy a felhasználásban, a lebonyolításban részt vevő emberek, állami alkalmazottak hogyan járnak el, milyen jogviszonyban vannak, akkor még inkább arra kellene figyelni, hogy egyébként ezek az emberek mit tesznek. Tehát ha a saját pénzünkről beszélünk, akkor még inkább, sőt mondhatnám úgy, hogy egyébként, ha a sajátunk, akkor fontos, hogy nagyon odafigyeljünk, ha másé, akkor pedig még inkább, mert nem azért bízták ránk, hogy ezt ilyen módon rosszul használják fel. Ha a későbbiekben is idézni szeretne majd valakit, akkor ajánlok én is egy mondatot az ön figyelmébe, hogy Magyarország néhány ember érdekében jól használja fel az európai uniós forrásokat, és akkor majd ezt az idézetet is használhatja. (Nacsa Lőrinc: Nincs ilyen idézet!) Ami pedig a múltra vonatkozik, tisztelt képviselő úr, azt gondolom, hogy az európai uniós forrásfelhasználás első három évének tapasztalataira ön rosszul emlékszik, és most nagyon finoman fogalmazok, mértéktartó vagyok, és nem mondom azt, hogy tévesen fogalmaz, sőt nem mondom, hogy hazudik tudatosan azért, mert egyébként úgy akarja beállítani, mintha úgy lenne, ahogy ön mondja. Pedig nem így van. Tehát én azt gondolom, hogy nyugodtan nézzen utána, az európai hatóságok nyilatkozatai bizonyítják azt, hogy egyébként megfelelő ütemben került felhasználásra. Az egy következő része a történetnek, hogy önöknek nem volt szimpatikus az, hogy ez elég gyorsan történjen meg, ezért az előfinanszírozás rendszerét átállították az előlegkifizetés magas szintre emelésével, gyakorlatilag utófinanszírozássá, illetve előre finanszírozássá. Éppen ezért a lehívásuk egyébként növekedett, de ennek a kockázatai pedig megjelentek abban a rendszerben, ami itt van. Igenis, ez korrupcióveszélyes lett, és éppen azért, hogy ezt elkerüljék, szükség lett volna arra, hogy egy ilyen rendszer, amely az állami projektértékelői jogviszonyról szól, ez hatékonyan működjön, de pillanatnyilag ezt semmi nem bizonyítja. Azt tudjuk, hogy amikor elindították, az elindítás pillanatában az itt lévő előterjesztés tárgya azonnal kritika tárgyát képezte az Európai Bizottság részéről. Nemcsak azért, mert egyébként a projektkultúra nem elég fejlett, és ebben többet kellene tennie Magyarországnak, sőt a térségnek, hanem azért, mert egyébként a középtávú költségvetéstervezés, a projektértékelés, a kiválasztás, a végrehajtás, a beszerzés terén olyan hiányosságok vannak, amelyek egyértelműen az állami projekteknél gyakran előfordulónak minősítették a jelentős költségtúllépést. Ez nemcsak minősítés kérdése, hanem így van. Önök is pontosan tudják, hogy jelentős költségtúllépés van számos projektnél, amelynek így alacsony a színvonala, és egyébként a korrupcióra utal mindaz, ami történik.
