Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 3. kedd - 161. szám - Az állami projektértékelői jogviszonyról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló előterjesztés általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. VARGA-DAMM ANDREA (független):

1119 Németország második világháború után kapott Marshall-segélye, amely kölcsön volt, egy 50 milliós országot állított talpra Európában a második világháború után. És értékében ugyanez az összeg megérkezett 2019 végéig az országunkba, és nem tudunk megmutatni belőle járdákon, pár magánüzemen, szökőkutakon, amik nem működnek, térkövek tömegén, amelyeken senki nem jár, különböző kistelepülések cicomáin át több előállított új értéket. (13.40) Nagyon hatékonytalan volt a felhasználás. Természetesen én magam üdvözlöm, ha a jövőre nézve ez nem így lesz, de azért tegye már meg a kormányzat, és hangsúlyozom, nem államtitkár úrnak mondom, hiszen ő ezt egyedül nem tudná megcsinálni, hogy akkor legalább e hatékonyságnövelő munka keretében az OLAF-jelentéseket alaposan tanulmányozza át, és legyen már jogkövetkezménye a pazarlóan vagy nem az adott projektre elhasznált összegek visszafizetése érdekében a kormányzati munkában. Természetesen tudom, hogy a bal- és jobboldali kormányok e vonatkozásban egymásra mutogatnak, tekintettel arra, hogy az Európai Unióból támogatást nemcsak 2004 óta kapunk, hanem még azelőtt is, hogy EU-tagok lettünk, és a szocialista kormányok alatt is kaptunk az Európai Unióból vissza nem térítendő támogatásokat, amelyeket így-úgy felhasználtak, de hogy őszinte legyek, engem nem az egymásra mutogatás érdekel. Engem az érdekel, hogy ha már a kormányzat akár egy ilyen törvényjavaslat vonatkozásában megemlíti az európai uniós források hatékony felhasználásának igényét és erre a szakemberek biztosítását, akkor tegye már meg, pont a jövőbeni ilyenfajta problémák elkerülése érdekében, hogy a múlttal is foglalkozik. Higgyék el, a társadalomban rendkívül visszás az, hogy emberek sokasága látja polgártársainknak és szervezeteknek indokolatlan támogatását és azoknak az elképesztően pazarlóan való felhasználását. Ez igenis társadalmi elégedetlenséget generál. Csak egy példát mondok önöknek. Az egyik vidéki irodámtól pár házra van egy tipikusan Kádár-kocka épület, ez a klasszikus. Ki van rakva az ablakában, mert nem tud mit tenni, öt évig ki kell rakni, hogy arra a Kádár-kockára 44 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kapott egy cég, amely ebbe az épületbe van bejelentve. El nem tudják képzelni, hogy ez mennyire visszás. Egyszerűen fogta magát valaki és a saját családi háza felújítására ennyit felvett. Az egész családi ház nem ér annyit, mint amennyi az uniós támogatás. Most gondolják meg! Tehát ha a Parlament épületében nagyon helyesen, teljesen egységesen mindenki, aki itt van, kormánypárti, ellenzéki képviselő azt mondjuk, hogy az európai uniós támogatások felhasználása legyen minél hatékonyabb, sőt idehoz a kormány tisztviselője egy javaslatot, amelynek a kezdő mondata is erről szól, mindenki ezt szeretné, ezt üdvözölné, akkor tegyük meg már azt, hogy ez ne csak szavak szintjén jelenjen meg, ne csak a jövőre nézve beszéljünk róla, hanem mutassa meg azt is a kormányzat, hogy akár belföldi, akár külföldi hatóság által megállapított, nem tisztességes felhasználás vonatkozásában legyen jogkövetkezmény. Ezeknek együtt kell járnia, kéz a kézben kell járnia. Ha a minisztérium ezt a szándékot megfogalmazza, akkor fogja szépen a kezét az ügyészségnek vagy annak, aki erre rendeltetett és együtt menjenek azon az úton, hogy én, barátom, a jövőt építem, hogy ez tisztességes legyen, te meg szépen tárd fel a múlt csirkefogóságait, mert így senki nem fogja nekünk elhinni, hogy a szándékaink tisztességesek és egyenesek. (Földi Lászlót a jegyzői székben dr. Vinnai Győző váltja fel.) Csak szavak, szavak, szavak, mindig csak beszélünk, csak mondjuk, és nagyon kevés dolgot lát a társadalom azokból a szép elvekből és célokból, amelyeket megfogalmazunk. Arról nem beszélve, és hadd hangsúlyozzam ki ezt leginkább, hogy én nagyon-nagyon nem szeretem magyar polgárként, és most nem képviselőként beszélek, hogy rendszeresen az Európai Unióban az én hazámat úgy aposztrofálják, úgy beszélnek róla, úgy minősítik európai uniós vezetők, sokszor polgárok, hogy az én hazám az Európai Unió polgárainak közös pénzét pazarlóan vagy nem hatékonyan használja fel. Sértő, minden egyes polgárra nézve sértő! Mert mi, az egyszerű emberek hogy gazdálkodunk? Úgy gazdálkodunk, hogy annyiból, ami van, és abból hozzuk ki a legtöbbet, amit lehet, mint egyén. Vagyunk egy országnak polgárai, akik elképesztő mennyiségű pénzt, minimum 23 000 milliárd forintot összehozunk adóban azért, hogy finanszírozzuk az államot, az állam pedig lazán lemond arról, hogy következménye legyen, amikor az európai uniós polgárok közös pénzét valaki nem tisztességesen, nem helyénvalóan használja fel, elnéz mellette, nem foglalkozik vele. Azt már nem is