Országgyűlési Napló - 2020. évi őszi ülésszak

2020. november 2. hétfő - 160. szám - Napirend utáni felszólalások: - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK):

1056 Létrejött egyébként az önkormányzat döntésével az Újpest Gyermekeiért Jótékonysági Alap, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű újpesti gyermekek esélyegyenlőségét hivatott javítani. A kétmillió forinttal létrehozott alap önmagában a mindenkori pályázattal és döntéssel ad lehetőséget arra, hogy a legrászorultabbakat sikerüljön támogatni. Azt hiszem, ebből is egyértelmű és látszik, hogy az újpesti önkormányzat a rászorultság elve mellett nagy energiát és figyelmet fordít önmagában a családokra és azon belül a gyerekekre. De eldőlt az is, hogy a IV. kerület részt vesz az Európai Unió LIFE éghajlat-politikai alprogramjában is, amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, megújuló energiára épülő mintaberuházások újpesti megvalósulását támogatja, ezzel is hozzájárulva az élhetőbb környezethez a zöldítésen túl, amely, azt gondolom, hogy Káposztásmegyertől kezdve számos területén Újpestnek látható és tapasztalható annak, aki arra jár. Kérem, látogassanak és nézzenek meg bennünket! Annak ellenére tehát, hogy a kormány mindent elkövet azért, hogy az önkormányzatok és köztük Újpest önkormányzata ne legyen könnyű helyzetben, úgy gondolom, hogy az önkormányzat mindent megtesz az ott élőkért, az itt élőkért, és köszönöm szépen az önkormányzat munkáját. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga Zoltán képviselő úr, DK-képviselőcsoport: „Fideszes őrvárost, propaganda-fővárost, régióközpontot álmodtak. Rémálom lett belőle. A debreceni valóság inkább a csődhöz közelít” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kormányzati konvojok, miniszterek, államtitkárok, de maga a nagyságos nemzeti gázszerelő is egymásnak adják a kilincset a városban, és itt jobb híján adnak át vagy jelentenek be valamit. Mi, debreceniek meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy előbb mi lettünk a habonyi propagandában megidézett fideszes őrváros, majd újabban azt olvashatjuk a kormánypárti hírekben, hogy a nemzet leendő fővárosa is mi vagyunk. Állítólag - mondom: állítólag - az mutatja a kormánypárt komoly szándékát ez ügyben, hogy hihetetlen mennyiségű pénzt fognak majd Debrecenbe talicskázni, mint fideszes őrváros, propaganda-főváros felépítésébe. Nézzük meg akkor, hogy valójában ebből mi is az igaz! Előre itt most le is lőném a poént: nagyjából pont semmi. Kétségtelen ugyan, hogy felépült Debrecenben az elhíresült debreceni nemzetközi iskola, az a mára már kacsalábon forgó, minden létező technikai oktatási eszközzel és hatalmas kasszával rendelkező közintézmény, amelyből a milliárdos csemeték és a fideszes elit gyermekein kívül szinte mindenki ki van zárva, de a debreceniek mindenféleképpen. Egy olyan, a politikai, gazdasági hatalom birtokosainak fenntartott gyermekmegőrzőről beszélek már régóta különben, hiszen többször is említettem ezt, ami Debrecennek, a debreceni melósoknak évente minimum 230 millió forintjába kerül úgy, hogy oda összesen négy debreceni gyerek járhat ösztöndíjjal. Arra is hivatkoznak időnként a kormánypárti politikusok, hogy a kormány csillogó külsőségek és nyílvánosság biztosítása mellett bejelentette a „Debrecen 2030” programot is. Így van, kérem szépen, bár a program jelenleg leginkább a Kádár-korszakot megidéző ötévesterv-szerű mesehalmaz, mint valós tartalommal bíró és megalapozott koncepció. (18.00) Írd és mondd: 600 milliárd forintnyi támogatásról beszélünk. Ennek a tervét lobogtatták meg a kormánypárti képviselők, a kormány tagjai, és a mézesmadzagról nem hiányzott a ködös ígéret sem: a „Debrecen 2030” program olyan életminőséget hoz majd a város lakóinak, amelyhez hasonló nem lesz a régióban. Hozzá kell hogy tegyem, nem is lett, mivel a D2030 programból egyetlen konkrét sort sem ismerhettünk meg a szokásos állampárti propagandán kívül. Amikor mégis sikerült legalább vázlatszerűen valami programfélét eszkábálni az Innovációs Minisztérium valamelyik gyakornokának itt, fönt Pesten valamelyik irodában, akkor kiderült, ami eddig csak gyanú volt: az egész nem más, mint színes sztaniolpapírba csomagolt, olyan újramelegített beruházásoknak a fölsorolása, amelyek eddig nem vagy csak részlegesen valósultak meg az elmúlt évtizedben Debrecenben.