Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. június 16. kedd - 142. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - STUMMER JÁNOS (Jobbik):
14 Mindezek fényében leginkább abban bízhatunk, hogy amellett, hogy az egész ország tisztelettel adózik a mártírhalált halt magyar miniszterelnök emléke előtt, egyetlenegy mai politikus sem felejti el, egyik oldalon sem, de különösképpen éppen a baloldalon, hogy mi az, amit Nagy Imre képviselt, és mi az, ami helyet biztosított számára örök időkre az egész nemzet emlékezetében. Őszintén szólva, e téren még van tennivaló, nem mindenki érti a történelem szavát, meghagyva persze a tiszteletet a kevés kivételnek. De a lényeg, hogy kritikus pillanatban az embereket választani az ideológia helyett, a nemzeti szabadságot választani az idegen elnyomó hatalom helyett. Ez a mérce, legyen könnyű számára a föld! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik képviselőcsoportjából Stummer János képviselő úr jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor február végén Törökország bejelentette, hogy megnyitja nyugati határait az Európába tartó migrációnak, akkor mindenki arra számított, hogy évek után ismét ez lesz a következő hónapok legfontosabb és leghangsúlyosabb társadalmi kérdése Európában. Amikor nézte az ember a görögöknél készített riportokat, olvasta az újságírói tudósításokat, olyan érzése lehetett, mintha visszament volna az időben egészen 2015-be. Egymást lökdöső tévéstábok, kövekkel dobálózó bevándorolni szándékozók, idegesen toporgó rendőrsorfalak, a letaposott vetemény és a felfordulás miatt háborgó helyiek, no meg Soros György minden bokorban. Európa már éppen becsatolta az öveket, amikor jött a járvány, ami itt is mindent megváltoztatott. Képzavar, de mégiscsak ez a legszemléletesebb: a vírus hibernálta a migráció problémáját. Az embercsempész-hálózatok egyik napról a másikra befagytak, az európai politikusoknak pedig hirtelen kisebb gondjuk is nagyobb lett annál, mint hogy nem létező veszélyhelyzetek felszámolásában jeleskedjenek. A szírek helyett a maszkok, az afgánok helyett pedig a lélegeztetőgépek hiánya lett a legsúlyosabb problémájuk. Rekordidő alatt kellett legalább nagyjából gatyába rázniuk azt az egészségügyet, amit évtizedek alatt elhanyagoltak - igen, önök is. (11.00) A járvány első hullámának végeztével most pedig mindenki azt figyeli, hogy mi az, ami megváltozott. Megváltozott-e az intenzitás? Megváltoztak-e az útvonalak? Vagy megváltoztak-e a csempészek módszerei? Milyen gyorsan fog újra beindulni ez a bizonyos migrációs gépezet? Egy azonban biztos: járvány ide vagy oda, ez a probléma továbbra is itt marad a nyakunkon, mert - ne legyenek illúzióink! - a migráció léte vagy nem léte nem attól függ, hogy Erdoðan elnök kihasználjae ezt a kártyalapot aktuális geopolitikai játszmáinak érdekében, vagy nem attól függ ennek a léte vagy nem léte, hogy önöknek kell-e még egy kérdés a legújabb nemzeti konzultációba. Vírus ide vagy oda, Európa öregszik, a Közel-Keleten pedig folytatódik a népességrobbanás, az éghajlatváltozás, és a háborús konfliktusok pedig továbbra is a Nyugat felé vándorlásra ösztönzik az oda születõket. Én csak remélni tudom, hogy az utóbbi években mindenki megtanulta a leckét, hogy az illegális migráció kihívásainak nincs egyszeri, annak csak és kizárólag folyamatos megoldása létezik. A migrációs útvonalak folyamatosan változnak, az embercsempész-hálózatok állandóan keresik a rést a pajzson, a Nyugat-Európába tartó csoportok pedig mindig a legkisebb ellenállás felé haladnak. Én arra kérem a kormányt, hogy az ország valódi biztonsága érdekében ne essenek a kevélység hibájába, ne tekintsék ezt az ügyet sem elrendezettnek, sem megoldottnak, merthogy nem az. Maguk szokták mostanában mondogatni, hogy mindig a legrosszabb forgatókönyvvel kell számolni. Hát, én azt kérdezem önöktől, hogy akkor ebben az ügyben ugyan miért nem így tesznek. Miért hagyják azt, hogy a megalázó nettóbérek és a szörnyű munkafeltételek miatt szétszéledjen a
