Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 14. kedd - 148. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. GURMAI ZITA (MSZP):
536 Nézze, én azt látom, hogy önöknek, miután az elmúlt év őszén sikerült néhány önkormányzati vezetést elnyerni, megkapni feladatként, felelősségként, önök mást sem csinálnak, mint hogy összekeverik, azt gondolják, hogy az önkormányzati gazdálkodás másról sem szól, csak kéregetésről, kunyerálásról és a kormányra mutogatásról. Az önkormányzati vezetés, egy polgármesteri pozíció, önkormányzati képviselői pozíció felelősséggel és feladattal jár; felelősséggel az adott önkormányzat gazdálkodási egyensúlyának a megteremtésére, és bizony ez nem könnyű feladat. De ha nehézséggel találkozunk, az nem azt jelenti, hogy ellenzéki polgármesterként egyet tegyek: a kormánytól kérjek pénzt. Tisztelt Képviselő Úr! Mindenki tudja, hogy az országban a koronavírus-járvány miatt nagyon nehéz helyzet van. Nehéz a helyzete a költségvetésnek, nehéz a helyzete a gazdaságnak, és bizony nehéz a helyzete az önkormányzatoknak, de nehéz a helyzetük az embereknek is. Ezért, amikor arról beszélünk, hogy kevesebb a forrása az önkormányzatoknak például a gépjárműadó elvétele miatt, akkor az összes önkormányzati költségvetésnek az 1 százalékát vonja el az állam a szolidaritási elv alapján azért, hogy az önkormányzati rendszer, aki bevételeket szed be, ő is járuljon hozzá a koronavírus-járvány elleni védekezéshez. Ebben a főváros és néhány fővárosi kerület nem kíván részt venni. Ezt mi nem tudjuk elfogadni. Tisztelt Képviselő Úr! Ön attól a kormánytól kér forrást, pénzt, pénzt és újabb pénzt, akinek szintén kevesebb a bevétele. A kormány szintén kevesebb bevételt tud a koronavírus-járvány okozta gazdasági nehézségek miatt beszedni. Nem lehet tudni, hogy mennyivel lesz kevesebb a bevétele a költségvetésnek, 1000 milliárd vagy 2000 milliárd, tisztelt képviselő úr, a nehézségben mindenkinek együtt, közösen kell részt venni, így az önök önkormányzatainak is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! „Mit tesz a Kormány a munkavállalók jogaiért?” címmel az MSZP képviselőcsoportjából Gurmai Zita képviselő asszony jelentkezett napirend előtti felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony, öné a szó. DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is engedjék meg, hogy őszinte részvétemet fejezzem ki Koncz Ferenc képviselőtársunk elvesztésében. Ezek mindig elképesztő veszteségek. És akkor most a napirend előtti. Megdöbbentő és embertelen, ami Vásárosnaményban történik. Az A.R.J. Ruhagyár 530 dolgozója március 23-a óta, azaz közel négy hónapja nem kap semmilyen fizetést. Mivel a dolgozók jogviszonyát a cég nem szüntette meg, az őket megillető felmondásra és a végkielégítésre sem számíthatnak. Ahhoz, hogy az álláskeresési támogatást megkapják, a munkaviszonyukat kellene megszüntetni. Ezzel azonban a több évtizedes munkaviszony után járó végkielégítésüket is elvesztik, vagyis a dolgozóknak nincsen munkájuk, se fizetésük, se új munkahelyeket nem kereshetnek, se álláskeresési támogatást nem kaphatnak. Olyan csapda ez, amelybe egy külföldi tulajdonos zárta be magyar dolgozók százait. Eddig azt hittük, a keményen dolgozó kisemberek ilyen fokú kizsákmányolása és zsarolása elképzelhetetlen abban az országban, ahol pont ezeknek az embereknek a védelmét hirdeti a kormány. Félezer dolgozót sodort a tönk szélére egy angolnak gondolt, de Dubajból üzengető cégtulajdonos, aki a cégjegyzék szerint négy évvel az újság megszüntetése után még mindig a Népszabadságban teszi közzé hirdetményeit. Önök a híradások szerint többször is tárgyaltak a tulajdonossal. Ötmilliárd forintot ígértek fejlesztésre nem is olyan régen, tavaly októberben, és mindeközben arra sem vették a fáradtságot, hogy megnézzék a cégjegyzéket. Vagy ha Dubajban van egy cég bejegyezve, az önöknek menlevelet ad? Tisztelt Ház! Foglaljuk össze, ami történt! A kormány dubajozott egy jót, közben 530 ember elvesztette az állását, sőt a reményét is arra, hogy valaha is viszontláthassa a pénzét. Önök folyton
