Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - Tájékoztató az Állami Számvevőszék 2019. évi szakmai tevékenységéről és beszámoló az intézmény működéséről az Országgyűlés részére című beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
416 Én csak egy példát említenék - nem tudom, mennyire tudta már az ÁSZ figyelembe venni a legutóbbi költségvetési módosításokat. Vesszőparipám a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésének projektje, ami az idei költségvetésben 80 milliárd forinttal szerepel. Egészen elképesztő módon a kormánypárti többség tíz évre titkosította a szerződést, a megalapozó dokumentumokat és mindent, ami szükséges lenne ahhoz, hogy megítéljük, megítélje az Állami Számvevőszék, megítéljék a magyar adófizetők, hogy ez a 80 milliárd forint, ami az idei évben 80 milliárd, a következőben 120 milliárd, összességében majd 1000 milliárd, az jól hasznosul-e. Különösen egy ilyen krízishelyzetben, egy gazdasági válság esetén, amikor tudjuk, hogy 80 milliárd forintból 70 ezer új munkahelyet lehet teremteni, akkor ezt akár országgyűlési képviselőként vagy adófizetőként egyáltalán össze tudjuk-e vetni ezzel az idei évre betervezett 80 milliárd forinttal, hogy ez miképpen hasznosul. Azt gondolom, hogy ha csak ezt az egy rendkívül fontos, óriási költségvetési tételt nézzük, akkor azt tudom mondani, hogy már rossz irányban indultunk el. Tehát az a bizonyos jól irányított állam, ennek az eszménye már megcsorbult vagy rosszabb irányba ment, még ha nem is értünk azzal egyet, hogy alapvetően jól irányított lenne az állam. Engem nagyon érdekelne, hogy mi a véleménye elnök úrnak ezzel kapcsolatban, hogy hogy léphet meg a kormány egy ilyen lépést, főleg egy ilyen gazdasági krízishelyzetben, úgy egyébként, hogy itt a hétfői azonnali kérdések órájában kiderült, hogy miniszterelnök urat még meg is döbbentette, hogy itt tíz évre titkosíttattak minden dokumentumot. Nagyon érdekelne elnök úr véleménye erről. Még egy-két ilyen, nagy rendszereket érintő példát hoznék. Itt kizárólag közpénzekkel működő szervezetekről van szó. Szintén sokat vitatkoztunk itt a különböző közműszolgáltató cégek helyzetéről, hogy ezek gyakorlatilag a csőd szélére kerülnek, nincs kellő forrás a megelőző karbantartási és pótlási tevékenységekhez. Ez teljesen világos, pontos számokkal nem rendelkezünk; hogyha elmaradnak, mondjuk, a vízi közművek esetében a forráshiány miatt a karbantartási munkák, az a későbbiekben, mondjuk, egy szükséges csőcsere vagy egy egész szakasz cseréje esetén sokkal több közpénz felhasználását teszi majd szükségessé. Ez a probléma például évek óta jól ismert egyébként a szakma jelzései alapján a kormány számára, mégsem tesznek lépéseket. Vagy éppen egy legutóbbi intézkedés, hogy 34 vasúti mellékvonal kapcsán leállították szinte nullára a személyi közlekedést, mellette pótlóbuszok közlekednek, és a MÁV elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy az olyan jól sikerült gazdasági döntés volt, hogy plusz kétmilliárdba kerül a pótlóbuszozás. Tehát egyébként még a veszély csökkentésének se felelt meg, a szakmai céloknak sem felelt meg, másrészről pedig még drágább is lett. De hasonlóképpen itt a napokban került beadásra a paksi bővítés teljes tervezési dokumentációja, és azt megelőzően a kormány hozott egy olyan döntést, hogy megkönnyíti az előzetes munkavégzés lehetőségét, és ezzel a szakemberek szerint is egy komoly gazdasági kockázatot okozott, még föl se tudjuk mérni. Megépül egy hatalmas alap, majd néhány hónap múlva, fél év múlva kiderül, hogy ez nem felel meg a teljes erőmű felépítésének, akkor annak a kockázatát az állami cég viseli, és ki tudja, hogy az hány milliárd forintba fog kerülni. Tehát néhány nagy rendszerproblémát említettem, ami meggyőződésünk szerint tökéletes ellentmondásban van azokkal az elvekkel, amiket itt hallhattunk meg olvashattunk a tájékoztatóban, és aminek az érvényesüléséért az Állami Számvevőszéknek küzdeni kellene. Hozzáteszem, hogy ilyen szempontból egyébként rokon feladatot látunk el, ellenzéki képviselőkként feladatunk, hogy a kormányt ellenőrizzük, és ezekre a problémákra felhívjuk a figyelmet. A mi eszköztárunk, úgy érezzük, hogy erőteljesen csökkent. Tehát például, hogy egy vitában nekünk konkrétan egy ilyen kérdésre valamiféle értelmezhető szakpolitikai, szakmai választ adjon egy államtitkár, arra már nagyon régen volt lehetőség. Alapvetően politikai pufogtatásokat látunk, hasonlóképpen járunk az írásbeli kérdésekkel, már semmiféle választ nem kapunk, tehát el tudom mondani, elnök úr, hogy ellenzéki képviselőként sajnos az eszköztárunk csökken. De vajon az Állami Számvevőszéknek van-e lehetősége, hogy ilyen óriási rendszerproblémáknál, ahol nem csak százmilliárd, akár ezermilliárd forintok is előtérbe
