Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - Az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - HOHN KRISZTINA (LMP):
397 egyetlenegy férfi tanárember. Ez mind-mind problémával járhat az agressziókezelés tekintetében azoknál a fiataloknál, akiknek otthon nincsen megfelelő apaképük. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Hohn Krisztina képviselő asszony, LMP-képviselőcsoport. Öné a szó, képviselő asszony. HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy ehhez a törvényhez nem is olyan könnyű hozzászólni, nagyon megosztó, megosztja a közvéleményt, megosztja a pedagógustársadalmat. Aki érezte már, és elszenvedője volt már iskolán belüli erőszaknak vagy ennek valamilyen formájának, az bizonyára élteti ezt a törvényjavaslatot; aki pedig olyan iskolában tanít vagy olyan iskolába jár, ahol ilyen nem fordul elő, ők pedig általában elítélik. Először is, ki kell mondani, hogy valóban van probléma, és ezt kezelni kell. Én magam is felszólaltam már többször iskolán belüli erőszak ügyében. De nemcsak tanár ellen elkövetett erőszak van, hanem gyermek elleni is; gyerek veri a tanárt, erről szól leginkább, tanár a diákot, szülő a tanárt és szülő a másik diákot, tehát többféle probléma is van. Ami nagyon fontos, hogy ezeket az embertelen állapotokat valóban kezelni kell. Bandák feszülhetnek egymásnak, akár bicska is előkerülhet, és egészen extrém példákat látunk sajnos az országban. A közösségi médiának köszönhetően sok esetben felkerülnek olyan videók, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy valamit tenni kell. Azt gondolom azonban, hogy amellett, hogy születik egy törvény, amely részmegoldást kínál erre a problémára, de rendkívül fontos feladat lesz a megelőzés, még nagyobb hangsúlyt kell rá fektetni. Mondta képviselőtársam, hogy igenis vannak ilyen-olyan-amolyan tanfolyamok, felkészítő tréningek a tanárok számára, és a többi. Tudom, elhiszem, de még több kell, mert nagyon sok pedagógussal beszéltem, aki bizony azt mondta, hogy ő nincs erre felkészülve, és nem tudja, hogy hogyan kezelje ezeket a szituációkat. Érzékenyítés, diákok, szülők felkészítése. A bántalmazás esetében nem kizárólag az ember hibáztatható, de a rendszer hibás működése, a szakemberhiány, az otthoni, iskolai, munkahelyi feszültségek mind hozzájárulhatnak ezeknek az eseteknek az előfordulásához. A tanárok túlterheltsége, a továbbképzések, a szupervíziók hiánya, az alacsony fizetések, másodállások vállalásának szükségessége, az otthoni családi problémák, a gyermek- és családvédelmi rendszer hiányosságai, gyengeségei mind-mind hozzájárulhatnak a probléma kialakulásához. Az is probléma, hogy a pedagógusok sem minden esetben bírják a terhelést, mivel, azt gondolom, nincsenek mindenhol megfelelőképpen felkészítve; az EU-s átlaghoz képest legalább kétszer több gyerek jut egy tanárra, és sok esetben akár még idegileg összeomolva kerülnek betegállományba pedagógusok, és akár pályaelhagyásra is kényszerülnek. Ezt egyszerűen nem lehet megoldani csak az iskolarendőrség bevezetésével. A jövőbe befektetni a leghasznosabb. Hallja meg a kormány a problémát, és hozzon rendszerszintű, minden szükséges területre kiterjedő megoldást! Tehát ezt kérjük, hogy amellett, hogy ezt a törvényt holnap vélhetően elfogadja a parlament, muszáj, hogy még nagyobb hangsúlyt fektessünk az általam elmondott problémákra, a továbbképzésre, arra, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük akár indulatkezelési vagy problémakezelési tréningeken való részvételre. Nem nagyon vannak közösségépítő, csapatépítő programok; eltűnt „az iskola a második otthonod” fogalma. Megszerzik az iskolák a rangsorban a megfelelő helyet, az iskolák az anyagot leadják, hogy meglegyen a papír, a többi pedig nem az iskola felelőssége. Nincs közösségtudat, közösségi élet; az együttműködés helyett a versengéstudatot erősíti, semmi nincs a közért, csak a kiközösítés és a frusztráció jellemző sok esetben az intézmények jó részében. Azt gondolom, hogy amikor én jártam iskolába, akkor sokkal erősebbek voltak az iskolában a közösségek, nagyobb volt a közösségi élet; volt mindenféle jó gyakorlat, igazlátó nap és minden
