Országgyűlési Napló - 2020. évi rendkívüli nyári ülésszak
2020. július 2. csütörtök - 145. szám - A Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványról és a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):
357 kormány legfontosabb tettei közül. Sőt, azt is be kell látni, hogy az örökségvédelem terén nagyon fontos hiányosságok vannak, sőt nagyon fontos leépítéseket figyelhettünk meg az elmúlt időszakban, hiszen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetésre került, több intézmény megszüntetésre került, és bizony sok esetben a politika vette át a döntéshozatalt ilyen területen, és a politika elsősorban nem szakmai érveket figyelembe véve hozta meg a döntéseket, hanem a politikai elvárásoknak próbált megfelelni. Éppen ezért beszéltünk arról, hogy az örökségvédelem területén elsősorban bizonyos presztízsberuházások valósultak meg, amelyeket a kormány vagy a kormányfő kiemelten fontosnak tartott, és nagyon sok esetben pedig nem vették figyelembe azokat a kulturális szakmai érveket, amelyeket figyelembe kellett volna venni, és éppen azért került talán megszüntetésre az örökségvédelmi hivatal is, hogy bizonyos nagyberuházásoknál ne legyen gátja egy hivatal hozzájárulása vagy nem hozzájárulása egy NER-közeli cég építésének, beruházásának, ahol esetleg százmilliárdok vagy még nagyobb pénzek sorsáról van szó. Azt gondolom, hogy itt a pénz nem kerülhet a mérleg egyik serpenyőjébe sem, hiszen itt a nemzeti örökségünkről van szó, a nemzeti örökségvédelemről van szó, és ez mindennél, a pénznél is sokkal inkább előrébb való, és ezért örülök, hogy végül is ez megvalósul, és reméljük, hogy a célját az alapítvány jól fogja majd elérni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Keresztes László Lóránt képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából. DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon egyetértek Gyüre Csabával, és egyetértek Mátrai Márta háznagy asszonnyal is, azt gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon fontos feladat, és különösen fontos ilyen előterjesztésekről, ilyen ügyekről beszélni száz évvel a gyalázatos trianoni diktátum után. Hiszen Gyüre Csaba is elmondta, óriási feladatunk van még a magyar épített örökség megőrzésében, és ezzel kapcsolatban valóban van nagyon sok elvesztegetett évtizedünk. Azzal is egyetértek, hogy itt erre a forrásokat bőkezűen kell mérni, és mindent meg kell tenni most, hogy még meg lehessen menteni azokat az építészeti emlékeket, amelyek az enyészeté lennének, ha nem történik ilyen irányú beavatkozás. Azt gondolom, hogy valóban az egyik legfontosabb feladatunk, ennél fontosabb talán az, száz évvel a trianoni diktátum után, hogy arról beszéljünk vagy azért cselekedjünk, hogy a szülőföldön magyarként meg lehessen maradni, meg tudjunk maradni a Kárpát-medence egészében. Tehát ezzel tökéletesen egyetértünk. Én magam is egyébként baranyaiként nyilván a legtöbbet Szlavóniába járok, és ott látom a rendkívül leromlott állapotú várakat, az egykor dicső várakat, és egyébként ott is látom, hogy még lehetne egyébként olyan konzerváló munkákat végezni, ami által később még bemutatható állapotban lenne. Ezért nyilván nagyon-nagyon fontos lenne más irányból is forrásokat bevonni. Szintén nagyon komoly problémáról beszéltünk az általános vita során, hogy ez a javaslat viszont nem rendelkezik arról, hogy az ilyen módon megmentett építészeti örökséget adott esetben a határon túl élő magyar közösségek számára meg lehessen nyitni, hogy ez konkrétan szolgálhassa az identitásmegőrzést, egy olyan helyszíne lehessen az ott élő, még szórványban élő magyarságnak, ami egyfajta összetartozás-tudatot is erősíthet. Itt is azt tudom mondani, amit az iménti napirendi pontnál, hogy nagyon-nagyon egyetértünk a deklarált célokkal, egyetértünk azzal, ami le van írva, csak szeretnénk látni azokat a bizonyos garanciákat. Sajnos - és erre utaltam az általános vitában is, hogy fontos cél, de szeretnénk olyan garanciákat látni, amelyek hiányoznak. Tehát például most, a jelenlegi szabályozás szerint az a helyzet, hogy az államnak később semmilyen ráhatása nem lesz az alapítvány működésére, még akkor sem, ha az alapítvány az átadott vagyont nem a rendeltetésének megfelelően használja fel. Itt
